Napunk

Thuróczy Szabolcs: „Semmilyen állami díjat nem kapok, de ezen is csak röhögök magamban”

Thuróczy Szabolcs. Fotó - facebook.com/thuroczyszabolcs
Thuróczy Szabolcs. Fotó – facebook.com/thuroczyszabolcs

Bödőcs Tiborral hajnalonként SMS-párbaj formájában, egymásra kontrázva reagálnak az őrületre, ami Magyarországon és a világban folyik. A Meg se kínáltak című kisregény főhőse, Magyar Oszkár már Bödőcs fejében is Thuróczy Szabolcs hangján szólalt meg. Nem meglepő hát, hogy a művet „kocsmaáriává” alakítva színpadra alkalmazták, és az sem, hogy a színész one man-show-jának sikere bő egy év után is töretlen. Legfőbb ideje volt már exportálni.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az első határon túli bemutató helyszíne Révkomárom volt. A Magyar Filmkritikusok Díjával és a Magyar Filmdíjjal többszörösen is kitüntetett színművésszel, akit a közönség leginkább a Tiszta szívvel című filmből vagy az Aranyélet című sorozatból ismerhet, a városi művelődési központ leharcolt, szocreál hangulatú öltözőjében beszélgettünk. Mintha ki sem mozdultunk volna az előadás díszletei közül.

Az interjúból többek között kiderül az is, hogy:

  • mi az a mondat, amit Moszkvában hallott, és soha nem fog elfelejteni,
  • miért nem fogyaszt híreket,
  • mi volt a legnagyobb kihívás Magyar Oszkár megformálásában,
  • mit gondol arról, hogy a véleményük miatt tiltólistára kerülhetnek művészek.

Ha jól tudom, nemrég felfrissítették a kocsmaáriát.

Valamennyire igen, de csak néhány friss közéleti utalással bővült. Néhányan úgy gondolhatják, hogy a Puskás-musical vagy a lovas színházról szóló rész is újonnan került bele, pedig Bödőcs Tibor ezt előre látta, megjósolta öt évvel ezelőtt. Nemcsak a Puskást, hanem azt is, hogy Pintér Tibor szakállt növeszt, és Szent Lászlót fog játszani.

Mintha az SMS-ezős játék terméseiből is bekerült volna néhány a szövegkönyvbe. 

Egy-egy szófordulat talán. Öt év alatt született vagy tízezer SMS. Ezek pedig szépen leképezik a világ és Magyarország történéseit, hiszen mindig az aktuális ügyekre reagáltunk elég szarkasztikusan, rendszerint hajnali kettő és fél öt között.

Múlt időt használ, már megunták?

Nem, tegnap is írtam egy elég hosszút. Inkább nem részletezném, mert nem minden szalonképes benne.

A magyarországi választások után kijelentette, hogy nem fogyaszt többé híreket. Tart még ez a hírböjt?

Minimálisra csökkentettem a hírfogyasztásomat, inkább olvasok vagy zenét hallgatok. Különösen a Brüsszel elhibázott válságkezeléséről szóló vagy ehhez hasonló hirdetések készítettek ki, amelyek minden csatornán, minden rádióállomáson, egész nap borzolják az ember idegeit. Ha kezdődnek a hírek, rendszerint átkapcsolok a Klasszik Rádióra vagy a Bartókra.

Az aktuálpolitikára reagáló könyveket is kerüli? Egy Putyinról szóló könyvet például elolvasna?

Régebben olvastam Anna Politkovszkaja Orosz naplóját. Oroszországban az elmúlt húsz évben több tucatnyi újságírót öltek meg, vagy tűnt el. Amikor Moszkvában jártam a Tiszta szívvel című film ottani bemutatóján, a sofőr, aki felvett a repülőtéren, azt mondta, itt már nemcsak egyszerűen megölnek, hanem eltűnsz, eltaposnak, mint egy cigarettacsikket. Ez a mondat mély nyomot hagyott bennem.

Politkovszkaja megjósolta a saját halálát. A történelem ismétli önmagát. Annak idején Trockijjal bántak el, most a Gazprom vezérei hullanak, mint a legyek.

Egyébként inkább életrajzokat, filmes könyveket fogyasztok, szeretem a Tények és tanúk könyvsorozatot. Az 1920-as, 30-as évekről is szívesen olvasok.

Pont ezt az időszakot állítják gyakran párhuzamba a jelennel.

Cserhalmi Györggyel közeli viszonyban vagyunk, ő fogalmazott úgy pár hete, hogy ez a korszak olyan, mintha a harmincas évek frigyre lépne a hatvanas évekkel, illetve zabigyerekkorhoz hasonlította a jelent. Ehhez nem tudok mit hozzátenni.

Teszem a dolgomat: játszom Pintér Béla korábbi előadásaiban, és minél több helyre szeretném elvinni a Bödőcs-darabot, amelyet tavaly nyáron mutattunk be. Határon túlra is, például Nagyváradra, Bécsbe, Grazba. A munkám tart egyben mentálisan és fizikálisan is.

A darabról írt egyik recenzióban az áll, hogy Magyar Oszkár szerepében tulajdonképpen két figurát játszik egyszerre: teljes önazonossággal és szinte észrevétlenül tud váltani a showmanből az esendő, elhagyott, tragédiáktól sújtott kisemberre. Mekkora kihívás volt ez a szerep, illetve az, hogy egyedül álljon ki a színpadra?

Sokan azt gondolják a darabról, hogy ha Bödőcs, akkor végig móka és kacagás lesz, de azért ebben a produkcióban és természetesen az eredeti műben is jóval több van ennél. Tibinek nagyon jó írói vénája van. A néző pedig kap hideget-meleget a színpadról.

Thuróczy Szabolcs mint Magyar Oszkár. Fotó – Manóprogram.hu

Ez a darab, illetve Tibor kisregénye, amely a nagy búcsúszentlászlói kocsmafilozófusnak, Ferusnak állít emléket, az alkoholizmusban gyökerező sorstragédiák mementója. Magyarország az egymillió alkoholista országa. Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen minden családban – ha nem is a szűkebb, de a tágabb családban – legalább egy alkoholproblémákkal küzdő ember, illetve olyan típus, aki még élete utolsó óráiban is próbálja humorral enyhíteni a tragédiáját.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kultúra

Színház

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak