Napunk

Két kultúra peremén, egyensúlyban

Izsák-Boda Bianka. Fotó - Izsák Gergely
Izsák-Boda Bianka. Fotó – Izsák Gergely

Izsák-Boda Bianka muzeológus, műfordító. Első regényfordítása, A gödörember és a szerelemgyerekek, idén jelent meg a Womanpress kiadó gondozásában. Bianka, ahogy a kötet is, ott volt a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Műfordításról és csehországi szénbányákról beszélgettünk.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Könyvfesztivál a Millenárison. Mindenhol standok, a standokon könyvek, a folyosókon sűrű pardonáradat. Alig lehet lépni, állandóan nekimegyek valakinek, bocsánat, mondom, próbálom átverekedni magam a tömegen. A bejárat mellett áll a díszvendég standja. Legalább itt lesz egy kis friss levegő, gondolom. Tévedek. Nem baj, ha lenne is levegő, úgysem győzné venni az ember, a Bázis komolyan vette a feladatot. Négy nap tömör irodalom, felesleges tovább ragozni. Szlovákia a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.

Izsák-Boda Bianka muzeológus a Szépművészeti Múzeumban, az egyetemen művészettörténetet és néprajzot tanult. Korábban, még a Szépművészeti előtt, a Szlovák Intézetben dolgozott Budapesten. Itt ismerkedett meg Deák Renátával, akiről Bianka azt mondja, műfordító, de most inkább azt tapasztaltam, karmester, aki szigorú pontossággal vezényelte le a könyvfesztivált. A dicséret és elismerés jár, jogosan, de most vissza Biankához.

Kimerített vidék

A magyar, a szlovák és a cseh irodalom gyerekkora óta része Bianka életének. A koronavírus miatt bevezetett vesztegzár idején, mint mindenki más, a négy fal között töltötte a telni nem akaró napokat, heteket, keresve valamiféle motivációt. Ekkor akadt rá a Susanna Roth cseh műfordítói pályázatra. A feladat Veronika Bendová Vytěženej kraj című regényéből származott, egy részletet kellett lefordítani.

Mivel korábban is foglalkozott már szövegek fordításával, igaz, csehből magyarra még nem próbálkozott, Bianka úgy gondolta, miért is ne. A pályázatot pár héttel meghosszabbították, ő elkészítette a szöveget, beadta, megnyerte. Tiszta sor.

„Azóta sem akarom elengedni ezt a könyvet” – mondja. Bendová regényének színhelye Csehország északi része, ahol a szocializmus alatt teljes városokat romboltak le a szénbányászat miatt. A helyieket, köztük Bianka dédszüleit, lelketlen panelházakba telepítették. „Az életük maradékát egy blokklakásban kellett leélniük, miután ledózerolták a házukat” – meséli, majd hozzáteszi, hogy a szénbányászat rövid időn belül becsődölt. Ez nem részlet a regényből, bármennyire is annak tűnik. Ez a szocializmus valósága.

Tárlatvezetés a balatonfüredi Vaszary Galériában. Bianka muzeológusként keresi a kenyerét. Fotó – BB archívuma

Kimerített vidék – ezt a címet kapta Veronika Bendová regénye a fordítótól – kiadót keres. A koronavírus-járvány idején a helyzet nem volt éppen ideális a kiadók számára sem. „Másrészt kezdő fordítónak számítottam, olyan szempontból, hogy nem volt még mögöttem egy regényfordítás” – mondja Bianka, aki nem zárkózik el tőle, hogy a díjnyertes munkát „befejezze”.

A szimbolikáról mesél, arról, ahogy a munka közben rájött, miről is szól a mű, hogyan kapcsolódik hozzá és a családjához. Látszik rajta, ahogy beszél a kötetről,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Irodalom

Kultúra

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak