Napunk

A magyar gazdaság is megsínyli a válságot, de az összeomlásától nem kell tartani

Orbán Viktor 2022. szeptember 26-án a Parlementben. Fotó – MTI / Máthé Zoltán
Orbán Viktor 2022. szeptember 26-án a Parlementben. Fotó – MTI / Máthé Zoltán

Legalábbis makrogazdasági értelemben: az elmúlt évek sikerpropagandája ellenére a magyar állam több területen kudarcot vallott, és ez a jelenlegi helyzetben még élesebben látszik.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A magyar kormány politikája az elmúlt években többször is követendő példaként jelent meg nemcsak a szlovákiai magyar, hanem a szlovák nyilvánosság egy részében is.

Nemrég Robert Fico exminiszterelnök méltatta – nem először – Orbán Viktor álláspontját az orosz–ukrán háború kapcsán, azt állítva, hogy ő is Orbánhoz hasonlóan cselekedne, ha miniszterelnök lenne. Vasárnap pedig Fico helyett a párttársa, a Smer egyik legismertebb politikusa, Ľuboš Blaha dicsérte a magyar energiapolitikát és a szankciókat ellenző hozzáállását.

A szlovákiai magyar politikában a magyar kormányhoz való viszonyulás ellentmondásos kérdés és törésvonal a Szövetségen belül is, az MKP és egyre inkább az Összefogás is támogatja Orbán Viktor politikáját, a politikusaik gyakran hivatkoznak a magyar gazdaság, illetve a magyar családtámogatási rendszer eredményeire.

Ezekkel a magyar kormánykommunikáció is szokott dicsekedni: az elmúlt években rengeteget lehetett olvasni az Európai Unióban élvonalbeli magyar gazdasági növekedésről, a családoknak juttatott különféle kedvezményekről, alacsony munkanélküliségről.

Az elmúlt egy-másfél évben azonban mindezt egyre gyakrabban árnyalták a hírek az elszabaduló inflációról és a forint megállíthatatlan gyengüléséről, amik már a koronavírus-járvány alatt megindultak, az ukrajnai orosz agresszió pedig csak súlyosbított rajtuk.

A helyzet Szlovákiában sem rózsás: Eduard Heger a múlt héten kongatta meg a vészharangot, amikor azt nyilatkozta, hogy küszöbön a szlovák gazdaság összeomlása. Heger nyilatkozata túlzó volt, rosszabb képet festett a valóságnál, már csak azért is, mert Szlovákia számára védőhálót biztosít az eurózóna; az unió számára különösen fontos, hogy ne dőljön be az eurót használó egyik ország gazdasága.

Magyarország esetében viszont a helyzet rosszabb, mint azt a kormány kommunikálja, de messze nem olyan rossz, mint ahogy az elmúlt év váratlan és gyakran kétségbeesettnek tűnő intézkedései vagy a magyar ellenzék megszólalásai alapján gondolnánk.

A cikkben arról olvashatnak:

  • hogyan fordult nagyot a magyar gazdaságpolitika az elmúlt hónapokban,
  • miért került elő az államcsőd gyanúja a magyar közéletben,
  • miért nem fenyeget egyáltalán az államcsőd veszélye,
  • hogyan produkálja mégis évek óta az államcsőd tüneteit a magyar állam.

Meghúzott nadrágszíj a pénzszórás után

Az áprilisi választás előtt az állam magabiztosan szórta a pénzt: hatalmas egyszeri támogatást kaptak a családosok, a nyugdíjasok és a fegyveres testületeknél dolgozók. A kormány még a háború kitörését követően is azt hangoztatta, hogy megvédi a rezsicsökkentést, vagyis az évek óta rögzített energiaárakat.

Tavasszal azonban már különadókat vetett ki több szektorra, hogy növelje a bevételeit.

Nyáron durván átalakította a nagyon kedvező, és ezért nagyon elterjedt vállalkozói adózási formát, a katát. Ilyen adóátalakításokat nem szokás év közben véghez vinni, az államnak azonban gyorsan volt szüksége plusz bevételekre.

Szintén nyáron hozzányúlt a rezsicsökkentéshez is: augusztus óta a nagyon kedvező gáz- és áramárak már csak egy bizonyos fogyasztási szintig érvényesek, az afölötti részért a piacihoz közelítő, jóval magasabb árat kell fizetni.

Nemrég pedig a kormány kifizetési stopot rendelt el a költségvetési szerveknél, aminek kapcsán a magyar ellenzék államcsődről kezdett beszélni. A kifizetési stop október 31-ig tart, és nem vonatkozik minden kifizetésre. A béreket, oktatási, szociális, egészségügyi kiadásokat és a 2014–2020-as uniós programok kifizetéseit az állam automatikusan utalja, minden más kifizetéshez azonban a pénzügyminiszter engedélye kell.

A Telex úgy tudja, az intézkedés mögött nem likviditási probléma áll, vagyis nem arról van szó, hogy az államnak nincs pénze kifizetni a számlákat, hanem valószínűleg arról, hogy a kormány le akarja ellenőrizni, hogyan valósult meg, megvalósult-e egyáltalán a még májusban bejelentett kiadáscsökkentés az egyes minisztériumoknál.

Csőd egyáltalán nem fenyeget

Államcsődtől tehát egyáltalán nem kell tartani. Az egyébként is azt jelentené, hogy az állam nem tudja törleszteni az állampapír-kibocsátásból álló, más országokkal és nemzetközi szervezetekkel szemben fennálló adósságait.

Ahogy arra a Telex és a HVG elemzése is rámutat, Magyarországnak egyelőre ilyen problémája nincs. Bár a magyar államadósság magas – körülbelül a GDP 80 százaléka, a szlovák 60 százalék körüli –, annak nagyjából csak az ötöde van devizában, vagyis a gyenge forint miatt csak ekkora részének a finanszírozása növekedett meg nagyon. Az állam főleg a saját lakosai felé van eladósodva forintban, amit gond nélkül tud törleszteni, igaz, a Magyar Nemzeti Bank kamatemelései miatt most a belföldi adósság finanszírozása is megdrágult.

Ami problémát okoz, az az, hogy a magyar államnak sokkal több devizára van szüksége, mint korábban. A nemzetközi piacon devizáért veszi az energiát – még az orosz gázt is –, aminek rettenetesen felment az ára. Az államnak tehát egyre több devizát kell vásárolnia, vagyis egyre több forintot kell devizára váltania. A forint évek óta gyengül, most viszont pusztán ez a jelenség még tovább gyengíti, hiszen egyre nagyobb forintban a kereslet a deviza iránt, így az egyre drágább.

(Nem csoda, hogy a cégek egyre több adót és járulékot fizethetnek már euróban és dollárban is, az állam így is próbál devizához jutni, ezzel elősegíti azt a folyamatot, hogy az elértéktelenedő nemzeti valuta helyét spontán átveszi egy erős deviza.)

Mindemellett ott van a befektetői bizalmatlanság is: a befektetők sem az olyan piactorzító hatásokat nem szeretik, mint a magyar kormány által előszeretettel alkalmazott különadók, sem azt a bizonytalanságot, ami Magyarország külpolitikájából adódik – nem ért egyet a saját szövetségeseivel, gyakran szembehelyezkedik velük –, sem pedig azt, ahogy egyelőre nem tud dűlőre jutni az EU-val, hogy végre hozzáférjen a visszatartott uniós forrásokhoz.

A gyenge forint miatt az import is megdrágult: minden amit Magyarország külföldről vásárol – különösen az energia –, most a rossz árfolyam miatt még többe kerül, azaz növeli az inflációt.

Igazodás a valósághoz

Hogy a helyzet nem rózsás, azt már a kormány is elismeri.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Energiaválság

Forint

Gazdaság

Infláció

Magyarország

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak