Bartha Dániel külpolitikai szakértő: Káčer jobban érti Magyarországot, mint Korčok, de a megszólalásait számon tartják a magyar külügyben

Ez a bizalmatlanság abban is megmutatkozik, ahogy Szlovákia és Csehország nem akar olyan haditechnikát vásárolni, aminek az előállításához Magyarországnak köze volt, mondja Bartha Dániel kül- és biztonságpolitikai szakértő. Bartha szerint az európai politikában Orbán Viktor a szkeptikusok közös hőse, az interjúban pedig arról is beszél, hogy

• miért erősödhet meg a bizalmatlanság ellenére újra a V4,
• milyen Rastislav Káčer megítélése a magyar külügyminisztériumban,
• miben hozhat változást Káčer kinevezése a Korčok-érához képest,
• milyen hatással lehet az olasz választás eredménye a V4-re,
• miért támogatta eredetileg Orbán Viktor Donald Trumpot.

Milyen irányba tart a V4? Beszélhetünk még egyáltalán V4-együttműködésről?

V4-es együttműködésről mindenképp beszélhetünk. A V4 már sok olyan időszakot átélt, amikor az együttműködés nem volt kifejezetten intenzív. Ha a Mečiar-korszakot túlélte, akkor a jelenlegi időszak nem is tűnik annyira keménynek. Ha komolyan vesszük Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök többször megismételt kijelentéseit, akkor újból egy kicsit aktívabb időszak jön a V4 életében.

Rastislav Káčer előző héten tartotta meg az első külügyminiszteri sajtótájékoztatóját, amiben beszélt arról is, hogy folytatódik a közös munka a V4-ben, de gyorsan hozzátette, hogy ugyanilyen fontos a slavkovi hármas együttműködés is. Lehet, hogy fontosabb is Szlovákiának és Csehországnak a slavkovi hármak, mint a V4?

Szerintem nincs értelme az ilyen összehasonlításnak. Ha megnézzük a V4-en belüli dinamikát, az elmúlt nyolc évben a 2+2 volt a domináns képlet, vagyis Szlovákiának Csehországgal, Magyarországnak Lengyelországgal voltak közös érdekeik.

Slavkov gondolata is már kifejezetten régi, viszont nem jutott túl messzire, vannak bizonyos korlátai. Slavkovnak a célja is egész más, mint a V4-nek, elsősorban az infrastruktúra javítását célozza.

Ez nagyon is indokolt, hiszen az infrastruktúra eközött a három ország között rendkívül szegényes, ami nehezen indokolható, hiszen Ausztria, Csehország és Szlovákia elég hosszú határszakaszt tart fenn egymással. Ennek az infrastruktúrának a fejlesztése vezényelte a slavkovi együttműködést, amiben és nem láttam különösebben erős politikai dimenziót.

Slavkov egy teljesen természetes dolog, de nem lehet alternatívája a V4-nek, hiszen Ausztria súlya az Európai Unión belül a közelében sincs Lengyelországénak. Kevesebb közös érdek körvonalazódik a kohéziós politikában, az uniós költségvetési kérdésekben, de külpolitikai kérdésekben is távolabb vannak az osztrákok a csehektől és a szlovákoktól.

Magyarország is számos másik regionális együttműködés tagja, Lengyelországról nem is beszélve. Teljesen természetes, hogy egy ország több regionális együttműködést épít párhuzamosan.

A V4-en belüli 2+2-es dinamika is viszont felborulni látszott az utóbbi időben Magyarország Oroszország-politikája miatt. Ez az állapot tartós maradhat?

A V4 meggyengülését kizárólag ennek tudom be. A jogállamiság kérdésében Szlovákia és Csehország többször jelezte, hogy nem ért egyet Magyarországgal és Lengyelországgal, és próbálta lehalkítani a részvételét a V4-ben, de az együttműködés jól működött.

Amikor Orbán Viktor 2021-ben fogadta Eduard Hegert a Karmelita kolostorban, arról beszélt, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok mennyire jók, hogy a V4 aktívan dolgozik tovább az infrastrukturális projekteken. Nem látszott megtörni az együttműködés. A háború viszont egyértelmű törést és visszaesést hozott.

Sejtettük, hogy a szlovák és a cseh V4-elnökség nem lesz aktív, de az kizárólag a háborúnak tudható be, hogy a magyar elnökség alatt nem valósultak meg a V4-találkozók. Ha Lengyelország nem marad távol, akkor Csehország és Szlovákia is aktívabb lett volna. Mindez nem következett volna be, ha Magyarország egyértelműbben állást foglal az orosz agresszió ellen és kiáll Ukrajna mellett. Szlovákia és Csehország persze az európai arcát mutatva jogállami kérdésben továbbra is kritikus lenne, de nem lett volna ekkora a törés.

Morawiecki viszont már többször jelezte, hogy szeretné visszaerősíteni a V4-et, ami szerintem mindenképp azt jelzi, hogy az együttműködés folytatódik. De továbbra is úgy gondolom, hogy a külpolitikai dimenzió nem fog tudni visszaerősödni, annyira távol kerültünk egymástól.

Ez csak Oroszország miatt történt így?

Nem csak Oroszország kérdése megosztó. Az egész geopolitikai térkép kicsit átrajzolódott. A közép- és kelet-európai államok és Kína közötti 14+1 kezdeményezés is kezd darabokra hullani, Kínával sem lehet úgy fenntartani a kapcsolatot, mint eddig. (A 14+1 kezdeményezés eredetileg 16 közép-európai és balti ország együttműködése volt Kínával 16+1 néven, majd 2019-ben csatlakozott Görögország, azóta viszont a három balti állam otthagyta az együttműködést, így most 14+1 a neve – a szerk.)

Jelentősen gyengültek a kínai–cseh, de akár a lengyel–kínai kapcsolatok is. Sem a V4-es, sem a 14+1-es keretben nem látom, hogy Magyarország együtt tudna működni a többi tagországgal. A jelenlegi amerikai adminisztrációval is egész mást viszonyt ápol Magyarország, mint a többi V4-es ország.

Azt sem látom, hogy a másik három V4-es ország úgy együtt tudna működni azzal az Izraellel, ami annyira egyértelműen nem állt ki Ukrajna mellett, mint Magyarország.

Akkor hogyan tud újra megerősödni a V4?

Meg lehet és meg is fogjuk találni azokat a külpolitikai kérdéseket, amelyekben egyet tudunk érteni. Ilyen lehet a Japánnal vagy Dél-Koreával való együttműködés, de ezek mindig a második vonalat jelentették a külpolitikában. A Nyugat-Balkán ügyében is együtt tudnánk működni: Magyarországnak nagyon jók a kapcsolatai Szerbiával, nem látom viszont, hogy Lengyelország együtt tudna működni Szerbiával a háborút követően.

Átalakultak a viszonyrendszerek és a partnerségek, viszonylag leszűkült a külpolitikai agenda a V4-ben. De ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági kérdésekben ne lehetne együttműködni.

Ez a biztonságpolitikai együttműködésre is részben igaz, hiszen annak a keretrendszerét mégiscsak az EU és a NATO adja. Magyarország a NATO-nyilatkozatokat és -álláspontokat mindig is támogatta, ebben nem volt törés. Az eddigi együttműködés, a tervezett újabb V4-es harccsoport felállítása, a magyar részvétel a balti légtér védelmében mind-mind olyan elem, ami azt mutatja, hogy a biztonságpolitikai együttműködés fenntartható és erősíthető, annak ellenére, hogy a külpolitikai dimenzió nem látszik erősödni.

A biztonságpolitikával párhuzamosan a háború miatt a védelmi ipari fejlesztések és beszerzések is a középpontba kerültek. Itt viszont látszik a bizalomhiány Magyarországgal szemben.

Ez miben nyilvánul meg?

Szlovákia nagyon látványosan nem vásárol olyan eszközöket, amikhez Magyarországnak köze van. A Lynx páncélozott jármű esetében Magyarország arra számított, hogy Szlovákia a német Rheinmetall Magyarországon gyártott járműveit fogja vásárolni a saját haderőfejlesztéséhez, de végül egy svéd jármű mellett döntöttek.

A bizalomhiány miatt nem történt meg még az L-39 Albatros gyakorlógépek beszerzése sem. Korábban nem volt kérdés, de most látszik, hogy Szlovákiában és Csehországban is komoly fejfájást okoz, hogy a továbbiakban is ezt a típust vásárolja-e a hadsereg. Az L-39-et a cseh Aero Vodochody gyártja, ami a magyar kormány közelébe került.

Olvassa el

Így terjeszkedik a fideszes hadiipar: Szlovákia továbbra is érdeklődik a leendő magyar miniszter repülőgépei iránt

Csehországban és Szlovákiában is úgy gondolják, hogy sérülékenységet okozna a hadseregük számára, ha olyan eszközöket használnának, amiknek az előállításához Magyarországnak köze van.

Bizonyos területeken tehát lehetetlenné vált az együttműködés, de a közös gyakorlatozás, tervezés területén és egyéb kérdésekben nem látok problémát. A titkosszolgálati együttműködést viszont szintén nem tartom valószínűnek.

Erről mit gondol a többi V4-ország?

Egyöntetűen úgy gondolják, hogy az orosz kitettségünk akkora, hogy az bizonyos információkra is kiterjed, a magyar külügyminisztérium pedig láthatóan nem tett semmit az ellen, hogy felszámolja vagy kivédje az erős orosz penetrációt.

Jelenleg tehát a biztonságpolitikai együttműködésnek is megvannak a korlátai, de más téren továbbra is együtt lehet és kell is működni. Éves szinten 9–10 százalékkal bővül a kereskedelem Magyarország és Szlovákia között; egyikük sem engedheti magának azt a luxust, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején, hogy ezeket a kapcsolatokat felszámolja vagy ne invesztáljon beléjük.

Ivan Korčoknak elég sok konfliktusa volt a magyar kormánnyal, Rastislav Káčer pedig miután leköszönt a budapesti nagyköveti posztról, nagyon éles nyilatkozatot tett a magyar kormányról. A szlovákiai magyar közélet egy része Káčer kinevezését úgy értelmezte, hogy a magyarok szempontjából még rosszabb külügyminiszter jön. Milyen hatással lesz a szlovák–magyar kapcsolatokra az, hogy Ivan Korčokot Rastislav Káčer váltotta a külügyminiszteri pozícióban?

Rastislav Káčernek valóban pikáns megszólalásai voltak, amiket még aktív diplomataként tett, ami mindenképpen szokatlan. Ezek a megszólalások azért voltak pikánsak, mert nagyon erős volt a kontraszt a korábbi tevékenysége és az elköszönése között.

Lehetett tudni, hogy bizonyos kérdésekben – euroatlanti vonal, jogállamiság – Káčer alapvetően mit gondol, és hogy kritikus a magyar kormánnyal szemben. De ezzel párhuzamosan rendkívül szoros kapcsolatot alakított ki miniszterekkel, kormányzati körökkel Budapesten.

Az ő budapesti nagykövetsége alatt erősödött meg leginkább a V4. Ez az időszak egybeesett a menekültválsággal, aminek kapcsán volt egy felfutás a V4-es kapcsolatokban. Budapesten egymásnak adták az ajtót a miniszterek, Káčer nagyon sok tárgyalást készített elő, bejárása volt az összes magyar minisztériumba. Nem láttuk azt, hogy ezzel párhuzamosan különösebben aktív kapcsolatot ápolna a magyar ellenzékkel, miközben a nyugati országok nagyköveteinél ez elég gyakori.

Ehhez képest volt az elköszönése erős kontrasztban a korábbi tevékenységével. Az elköszönése és a későbbi szlovákiai megszólalásai is – fogalmazzunk úgy – nyomot hagytak. Ezek miatt az ő megítélése a magyar kormányban rendkívül negatív. A magyar külügyminisztérium különösen számon tartja Káčer megszólalásait. Ilyen szempontból a szlovák–magyar kapcsolatokat illetően nem jól indul a külügyminisztersége.

Másrészt viszont Káčer nem alakított ki olyan látványos személyes ellentétet Szijjártó Péterrel, mint ami a magyar külügyminiszter és Ivan Korčok között megvolt. Amikor Korčok és Szijjártó leültek tárgyalni egy konferencián egy panelben, egyértelmű volt, hogy onnantól kezdve a tárgyalás róluk fog szólni és egymást fogják szurkálni.

Káčer esetében mire számít?

Nem gondolom, hogy Rastislav Káčer hasonló dinamikával tárgyalna Szijjártóval.