Tényleg afelé tartunk, hogy senki sem hisz el semmit? A közösségi média veszélyeiről
A közösségimédia-platformok nem csupán visszhangkamrákat hoznak létre, de tévhiteket, hazugságokat terjesztenek és elősegítik a szélsőséges nézetek terjesztését. A korábbi médiaújításokra is jellemző volt ez, minimum a nyomtatott sajtó indulásától kezdve, azonban egyik innováció sem forgatta fel az emberi kommunikáció és a társadalmi interakció alapjait.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Világszerte emberek milliárdjai tapadnak a mobiltelefonjukhoz, és az általuk fogyasztott információ alaposan megváltozott – és nem a jó irányba.
A kutatók megállapították, hogy az olyan uralkodó közösségimédia-platformokon, mint a Facebook, a valótlanságok gyorsabban és nagyobb körben terjednek a pontos információkat tartalmazó tartalmaknál. Nem arról van szó, hogy a felhasználók igénylik a félretájékoztatást, hanem az algoritmusok, amelyek eldöntik, hogy mit lássanak, mivel találkozzanak az emberek, a szenzációs, pontatlan és félrevezető tartalmakat favorizálják, mert ez nagyobb „érdeklődést, bevonzást”, és ezáltal magasabb reklámbevételt hoz.
Amint Eli Pariser aktivista 2011-ben megjegyezte, a Facebook szűrőbuborékokat (filter bubbles) hoz létre, amelyekben az egyének nagyobb valószínűséggel találkoznak olyan tartalmakkal, amelyek megerősítik ideológiai nézeteiket és előítéleteiket. Egy újabb kutatás pedig kimutatta, hogy ez a lépés jelentősen befolyásolja azt, hogy a felhasználók milyen típusú információval találkoznak.
Ha eltekintünk a Facebook algoritmusainak döntéseitől, a tágabb közösségimédia-környezet lehetővé teszi, hogy az emberek az érdeklődési körüknek megfelelően kisebb közösségeket találjanak. Ez alapvetően nem rossz dolog. Ha ön az egyetlen a közösségben, akit érdekel az ornitológia, többé nem kell egyedül lennie, mert már csatlakozhat az ornitológia rajongóihoz, bárhol éljenek is. És természetesen ugyanez érvényes a magányos szélsőségesekre is, akik a gyűlöletbeszéd és az összeesküvés-elméletek terjesztésére használhatják ezeket a platformokat.
Senki sem kérdőjelezi meg azt a tény, hogy a közösségimédia-platformok a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a propaganda egyik fő forrásai.
A Reddit és a YouTube a jobboldali szélsőségesek melegágya. Az Oath Keepers elsősorban a Facebookot használta arra, hogy megszervezze a 2021. január 6-i, az Egyesült Államok Capitoliuma elleni támadást. Donald Trump volt amerikai elnök muszlimellenes tweetjei pedig a kisebbségek elleni erőszakot gerjesztették az Egyesült Államokban.
Igaz ugyan, hogy egyesek ezeket a megfigyeléseket riogatásnak tartják, mivel a nagy játékosok, mint a Facebook és a YouTube (amely a Google/Alphabet tulajdonában van) sokkal többet tesznek azért, hogy kordában tartsák a gyűlöletbeszédet és a félretájékoztatást, mint a kisebb versenytársaik, különösen azóta, amióta jobb moderálási gyakorlatot fejlesztettek ki. Egyes kutatók pedig megkérdőjelezték, hogy a valótlanságok gyorsabban terjednek a Facebookon és a Twitteren, mint más médiumokon.
Mások azzal érvelnek, hogy ha a jelenlegi közösségimédia-környezet veszélyes is, a probléma csak átmeneti. Hiszen az új kommunikációs eszközökkel mindig visszaéltek. Luther Márton nemcsak a protestantizmus, hanem a terjedő antiszemitizmus népszerűsítésére is használta a nyomdát. A rádió olyan demagógok kezében volt hathatós eszköz, mint Charles Coughlin atya az Egyesült Államokban vagy a nácik esetében Németországban.
Mind a nyomtatott sajtó, mind a rádió és a televízió egészen máig tartalmaz félinformációkat, de a társadalom hozzászokott ezekhez a médiumokhoz, és sikerült korlátozni a negatív hatásaikat.
Ez az álláspont azt feltételezi, hogy az erősebb szabályozás és az új technológiák kombinációjával meg lehet oldani a közösségi média által támasztott kihívásokat. A platformok például jobb tájékoztatást adhatnának a cikkek forrásáról; vagy ugyanezeknek a platformoknak meg lehet akadályozni, hogy felerősítsék az uszító vagy félretájékoztatást tartalmazó cikkeket.
Az ilyen intézkedések nem hatolnak a probléma mélyére.
