Napunk newsfilter: Putyin újabb lépést tett az atomháború felé
1.Eltűnt a maradék esélye is annak, hogy az orosz–ukrán háború megegyezéssel érjen véget. 2. Novák Katalin Pozsonyba látogatott, hogy emlékeztessen minket, mennyivel jobban jártunk Zuzana Čaputovával. 3. A szlovákiai lapok főszerkesztői nyílt levélben szólaltak fel Matovič hazugságai ellen, de az OĽaNO vezetőjéről lepereg minden kritika.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert
1. Putyin gondoskodott róla, hogy a háború ne érhessen véget egyhamar
Vlagyimir Putyin orosz elnök – ahogy lényegében az egész országa – nagyon sokáig abból az idealizált képből élt, amit propagandisták hosszú sora ápolt, és ami egyes, a valósággal nem törődő emberek fejében még mindig él. Egy erőskezű, rendkívül kompetens vezetőnek volt beállítva, aki ugyan bármikor szembeszáll a Nyugattal, de ezt csakis az orosz nép érdekében teszi, és aki mindig tisztán látja a politikai döntései következményeit.
Ettől a képtől kell végső búcsút vennünk a mai napon. Máig sokan reménykedhettek abban, hogy mindannak ellenére, amit február óta látunk, talán még maradt valami józanság Putyinban. Ennek azonban vége: nyilvánvaló, hogy az orosz vezető számára nem létezik semmilyen vörös vonal, egyszerűen csak a saját tempójában szeretné őket átlépni. Nem volt ilyen a háború, nem volt ilyen az álnépszavazás, és ma már tudjuk, hogy nem ilyen az ukrán régiók hivatalos annektálása sem. Miért gondoljuk, hogy bármi visszatartaná őt az atomfegyverek használatától?
Einstand. A mai napon Vlagyimir Putyin hivatalosan is bejelentette, hogy Oroszország annektálja a négy megszállt ukrán megyét, amire szerinte a jogalapot a fegyverek árnyékában lezajlott álnépszavazások adnak. Úgy fogalmazott, „négy új régiója van Oroszországnak”, hiszen a négy érintett régió lakói „világosan kinyilvánították az akaratukat.”
Az oroszok által annektált Herszon, Zaporizzsja, Donyeck és Luhanszk együttes területe nagyjából 90 ezer négyzetkilométer, vagyis kb. kétszer akkora, mint Szlovákia. A háború előtt nagyjából 9 millió személy élt itt, de azóta rengetegen elmenekültek.
Oroszországnak az égvilágon semmi joga nincs ezekre a területekre, azon kívül, hogy katonai erővel megszállás alatt tartja – egy részüket. Mert valójában Putyin olyan területekre jelentette be az igényét, amelyeket az orosz hadsereg per pillanat nem is tart teljesen az ellenőrzése alatt, tehát még az erő jogán sem követelhetné magának őket. Az annexiót egyetlen normális ország sem fogja soha elismerni, az ukránok pedig már rég nyilvánvalóvá tették, hogy az egész országukat vissza akarják foglalni.
Innen nincs visszaút. Bármennyire is illegitim Putyin lépése, ezzel a döntéssel gondoskodott róla, hogy a vérontás még hosszú ideig és bőségesen folytatódjon, és tett egy lépést az atomháború felé is.
Azzal ugyanis, hogy a négy ukrán területet Oroszország részének tekintik, lényegesen kibővülnek az oroszok lehetőségei. Bevethetik például a sorozott katonáikat, vagy éppen atombombát is ledobhatnak a „támadóra” – hiszem ők már nem hódítók, hanem orosz anyácskát védik a betolakodóktól.
Ráadásul ha Putyinnal véletlenül történne valami – ahogy az a vele szemben kritikus oligarchákkal szokott –, bárki is jönne utána, csak komoly nehézségek árán tudna kimászni ebből a háborúból. Hiszen a hazai közvélemény felé azt kéne valahogy eladnia, hogy „orosz” területekről mond le.
Arról nem is beszélve, hogy az annexió híre betett minden esetleges béketárgyalásnak az orosz és ukrán fél között, hiszen a területeket mindkét fél magának követeli.
Csak az erőből. Putyin szemmel láthatóan egy lapra tett fel mindent. A saját népe és az ukránok sorsa egyáltalán nem érdekli, és szemmel láthatóan meg van győződve róla, hogy a Nyugat össze fog roppanni a téli hidegben.
Az ukránok nem fognak megroppanni, ebben biztosak lehetünk. Ebben az egyenletben mi vagyunk a gyenge láncszem, és Putyin a mi megtörésünkre számít. Ezt azonban semmiképp sem szabad megadnunk neki, hiszen látjuk: semmi sem szent a számára, bármit is állítsanak a propagandistái.
Apropos, propagandisták.
2. Novák nem hazudozhatott zavartalanul Pozsonyban
Pénteken Pozsonyba látogatott Novák Katalin magyar államfő, ahol először Zuzana Čaputová köztársasági elnökkel, majd Eduard Heger kormányfővel találkozott és Forró Krisztiánra is sort kerített.
Ez volt az első alkalom, hogy Novák államfőként kicsiny országunkba látogatott, így a Čaputovával tett közös nyilatkozat a szokásos semmitmondó diplomáciai körökről, jó kapcsolatról, közös érdekekről szólt. Egészen egy bizonyos pontig.
Zavar az erőben. Aki Zuzana Čaputová mimikáját figyelte Novák Katalin beszéde alatt, már levonhatott bizonyos következtetéseket, amikor azonban a magyar államfő arról kezdett beszélni, hogy az uniós szankcióknak semmi hatása nincs az orosz gazdaságra, Čaputová illedelmesen, de kijavította az orosz propagandát szajkózó kollégáját.
„Nincs összhangban a valósággal a szankciók Oroszországra tett hatásának a megkérdőjelezése” – jelezte finoman Čaputová, ami virágnyelven annyit tesz, hogy ordenáré hazugság hangzott el a magyar államfő szájából, hiszen számos elemzés kimutatta, hogy a szankciók ártanak az orosz gazdaságnak, csak nem olyan gyorsan, mint azt prognosztizálták.
Novák persze nem tett mást, mint elismételte a magyar kormány hivatalos álláspontját, márpedig tudjuk, hogy azon a téren elég sok minden nincs összhangban a valósággal.
Legalább valaki támogatja a Szövetséget. A magyar államfő nem akadt fenn azon, hogy Čaputová kijavította őtt, tovább mosolygott, hiszen Magyarországnak per pillanat nagy szüksége van minden szövetségesre az Európai Bizottság szankcióival szemben.
