Orbán, Meloni és amin mi, kisebbségi magyarok rajtavesztünk
A hivatalos, szélsőjobb retorika mindent kifordít: a háborús ország támogatását békepolitikaként adja el Orbán, és az európai szankciókat kárhoztatja az európai gazdasági-energetikai válságért, amely valójában a (rejtve támogatott) háború miatt alakult ki. Erről a helyzetről szól a róka fogta csuka című mese.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Nem hivatkoztak még annyiszor Orbánra példaképként, szövetségesként, mint most, az utóbbi hetekben-hónapokban: az energiaválság idején, az infláció idején, a tanári sztrájkok, tiltakozások évadján.
Augusztusban Amerikában a Konzervatív Politikai Akció konferenciáján tapsoltak neki mint olyan politikusnak, aki Trump oldalán játszik fontos szerepet. Most pedig azzal van tele a nemzetközi sajtó, hogy a frissen választást nyert olasz szélsőjobboldali politikussal, Giorgia Melonival szövetkezhet Brüsszel ellen, s így az Európai Unió ellenfelei erősödnek.
Amikor Orbán, közvetlenül a tusványosi, nagy vihart kavart fajelméletes beszéde után Amerikába utazott, többen megkérdőjelezték: tényleg annyira fontos-e a személye, példája odaát, vagy inkább pénzért vett figyelemnek örvend a magyar miniszterelnök? Az Átlátszó követte a kiadásokat, ez a nagy figyelmet keltett szereplés összesen 57 millió forintba kerülhetett a magyar adófizetőknek.
Most, az olasz választások után egyelőre olcsóbban is címlapokra kerülhetett a magyar kormányfő: meleg hangú gratulációval sietett jelezni és megerősíteni a politikai összetartozást, s a választások után a magyarországi sajtó nyíltan és leplezetlenül már a szélsőjobboldali, legitim hatalomátvételről beszélt.
Akár valóban referencia Orbán, akár annak szeretne látszani, tény, hogy taktikai előnyre akar szert tenni. Európa (leg)erősebb emberének, vezérének szerepét nézte ki magának. A magyar út, magyar modell így válik hivatkozási alappá, és azt a kérdést, hogy valójában mi is a magyar út, mi az eredeti magyar recept, a politikai hungarikum, már kevesen teszik fel. Holott, ha a NER utóbbi, majdnem másfél évtizedét jól megvizsgáljuk, nincs semmiféle hozzáadott, nemzetspecifikus közéleti tartalom, stratégia.
Meloni győzelmét is alapvetően azzal magyarázzák, hogy átvette (?), hasonlít (?) a menekültellenes retorikája és a melegellenes fellépése az Orbánéra. Egyik sem magyar sajátosság, és nem kellett azt Orbántól átvenni.
A putyini rezsim megszilárdulásának, szigorodásának egyik legriasztóbb jele az orosz melegellenes törvény érvénybe lépése volt 2013-ban! Minden további szigorítás, korlátozás nemzetközi szinten valamilyen módon annak az ismétlése, vagy erre a törvényre való utalás. A magyar is. Része az autokrácia-csomagnak, amelyre oly nagy kedvvel befizettek Isztambultól Budapestig.
Meloni, újabb és frissebb koreográfia szerint szintén ezt utánozza. Bár a látszat szintjén megpróbál felülni most az oroszellenes vagy oroszkritikus szélsőjobb vonatra. A háború kitörése előtt Meloni éppúgy hivatkozási alapnak tekintette Putyint, mint ahogy annak tekintette a Putyin köpenyéből előbújó (sőt Putyin pénzéből fenntartott) szélsőjobb Európa- szerte.
A népakarat érvényesült – sietett leszögezni Meloni 2018-ban, Putyin győzelméhez gratulálva, szinte szó szerint úgy fogalmazott, mint ahogy ma Orbán emberei, akik az olasz győztesnek tapsolnak. Ebben a kampánydramaturgiában semmi sem véletlen, különösen nem az a népakaratra való hivatkozás.
Mára, az orosz–ukrán háború hetedik hónapjában a négy évvel ezelőtti vállalt, deklarált elköteleződés Oroszország és a Putyin-rezsim iránt Olaszországban (ellentétben Magyarországgal) kínos. Ott már folyik a posztorosz, Moszkvával szembeforduló európai széljobb fazonírozása.
A menekültellenesség hasonló mintázatot mutat a melegellenességen való osztozással. Európát orosz és török nyomásra érte a legnagyobb menekülthullám, ennek a krízisnek a kezelhetetlensége vált a centrista erők kikerülhetetlen csapdájává. Aki a centrista politikusok mandátumáért szállt ringbe az európai választásokon, az meleg- és menekültellenes politikai lózungokat ismételgetett.
Sikeres recept volt, és az orosz hátterű szélsőjobb azóta sem függesztette fel a menekültellenességet, azóta is abból profitál (még akkor is, ha közben már Oroszország-kritikus hangot használ).
Nehezíti a dolgot, különösen Magyarországon, hogy a legnagyobb menekülthullám Ukrajnából érkezik, és hogy az idegenellenességet, a rasszizmust már nem olyan könnyű összekapcsolni a menekültellenességgel.
De lásd Meloni példáját, ezen is túl lehet lépni. Lehet úgy radikalizálódni,
