Milyen az élet Szlovákia legmagyarabb településein?

A rimaszombati járásbeli Jesztén (Jestice) a lakosság 95,24 százaléka vallotta magát magyarnak a 2021-es népszámláláskor. A második legnagyobb arányban magyarok lakta település Balogújfalu (Vieska nad Blhom), itt a lakosság 93,75, míg a szomszédos Zsíp (Žíp) községben a helyiek 92,17 százaléka jelölte nemzetiségének a magyart.

Egyik település lakossága sem éri el a 300 főt, a polgármesterek elmondása szerint a községekben valóban nem hallani szlovák szót, a romák aránya viszont más régióbeli településekhez hasonlóan emelkedő tendenciát mutat, bár ők is magyarnak vallották magukat.

A Gömörre jellemző tipikus problémák mindhárom településen jelen vannak. A munkalehetőség hiánya miatt és a megélhetés érdekében a tanult fiatalok elköltöznek az érintett falvakból, a lakosság elöregszik. A megüresedő régi parasztházakba romák költöznek, elenyésző százalékuk dolgozik, jobbára közhasznú munkából és segélyből élnek hónapról hónapra. Ez pedig jelentősen korlátozza a lehetőségeiket.

150 fős település

A Rimaszombattól 25, Fülektől 28 kilométerre fekvő Jeszte (Jestice) légvonalban 3-4 kilométerre a magyar határ mellett, a Cseres-hegység ölelésében terül el. A Darnya-völgy harmadik községében a lakosok 95,24 százaléka, pontosan 143-an vallották magukat magyarnak, hárman pedig szlováknak, de utóbbiak is magyarul beszélnek a községben. Jelenleg 145 lakosa van Jesztének, gondozott pici falu, ahol örömmel fogadják a látogatót.

„Meglepett bennünket ez az eredmény, de nagyon örültünk az elsőségnek. Három család vásárolt mostanában házat a községben, kettő már bejelentkezett állandó lakhelyre. Így néha felszökik a lakosok száma 150-re is. A falu lakossága elöregedett, idén sajnos az átlagosnál is többen haltak meg, gyerekek viszont alig születnek” – összegzi Zagyi Katalin az aktuális helyzetet.

A fiatalok elvándorolnak

A polgármester szerint a lakosok elöregedése a legnagyobb gondjuk, mert a produktív korban levő iskolázott fiatalok elmennek a településről, többségük külföldön – főleg Magyarországon, Angliában, Németországban, Ausztriában, Írországban – dolgozik és él, bár néhánynak még a kisközségben van az állandó lakhelye.

Az ötvenesek és annál idősebb lakosok közül páran Rimaszombatban és Füleken vállalnak munkát, de nagyon sok a nyugdíjas a településen. A régióban működő mezőgazdászok egy-egy embert foglalkoztatnak. Mások közhasznú munkásként a községben dolgoznak, szépítik a falut, a fiatalabb generáció segít az idősebbeknek a ház körüli munkákban, füvet nyírnak, tűzifát készítenek és minden, az idősebbek számára megterhelő munkát elvégeznek.

Mivel a fiatalok jellemzően nem Jesztén telepednek le és alapítanak családot, így az évszázadok óta magyar közösség nemzetiségi összetétele nem is hígul fel. Évtizedek óta egyetlen tősgyökeres roma család élt a faluban, az utóbbi években beköltözött még néhány család. Most mintegy 20 százalékra tehető a számuk, de az adatok alapján ők is magyarnak vallották magukat. Gyerekeiket is magyar iskolába íratják a nem roma családokhoz hasonlóan.

A helyi iskolát még a 70-es években bezárták, óvodájuk soha nem volt, templomuk sincs. A temetőben emelt kápolnában havi néhány alkalommal tartanak magyar misét. A kulturális élet leginkább a Görgei Emléktúra köré szerveződik.

„Nagyon megtetszett a szervezőknek ez a vidék és a vendégszeretetünk, ezért évek óta visszajárnak hozzánk” – mondja a polgármester azzal, hogy a helyi asszonyokból Jesztei Menyecskék néven főzőcsapat szerveződött, akik a településre és a régióra jellemző régi receptek alapján készült hagyományos ételekkel várják a túrázókat.

Megtartják az augusztus 20-ai ünnepséget, megemlékeznek az aradi vértanúkról, van karácsonyvárás és nyugdíjasnap. Ugyanakkor végesek az anyagi lehetőségeik, jobbára támogatóknak is köszönhetően szerveznek meg egy-egy alkalmat. Ilyen körülmények között is igyekeznek összetartani a közösséget.

Megváltozik a község arculata

Zagyi Katalin nem látja rózsásan a helyzetüket. „Sok a nyolcvan év körüli lakosunk, tartok tőle, hogy 5-8 év múlva nagy bajban leszünk. Az idősek lassacskán »elmennek«, üresen maradt házaikba nem a családtagjaik jönnek vissza Rimaszombatból és külföldről, hanem idegenek fognak beköltözni, ahogyan a szomszédos településeken. Miközben most is élhetnének itt, mert jellemzően többgenerációs családi házak épültek a faluban, illetve ilyenekre építették át a régi parasztházakat a 60-as években” – zárja Zagyi Katalin azzal, hogy a beköltözőkkel nemcsak a lakosság összetétele, hanem a kisközség arculata is gyorsan megváltozik.

Rimaszombattól 17 kilométerre, a Balog-völgyben található Balogújfalu. A település polgármesterét sokadszorra sem sikerült elérnünk. A 2021-es népszámlláláskor a helyiek 93,75 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A kisközségnek akkor 176 lakosa volt. Közülük 6-an a szlovák nemzetiséget, 5-en pedig a roma nemzetiséget jelölték meg. Információink szerint és ottjártunkkor is azt tapasztaltuk, az ott élő romák is magyar nemzetiségűnek vallották magukat, a nem romákhoz viszonyítva többségben élnek a faluban.

Sokan nem beszélnek szlovákul

A Balog folyó partján elterülő Zsíp község gondozott, rendezett település képét festi a látogató elé. Elsősorban Árpád-kori, 13. századi templomáról híres, mely a román és a gótikus stílus jegyeit is magán viseli. A ma református templomnak kazettás a mennyezete, ennél is értékesebbek viszont a 14. században készült falfestményei.

Simon Béla polgármester adatai alapján 284 lakosa van a falunak. A legutóbbi népszámláláskor a helyiek 92 százaléka magyarnak vallotta magát, viszont a polgármester szerint a helyi lakosok 67 százaléka roma. Ugyanakkor semmilyen formában nem élik meg a roma identitásukat.