Gömöri polgármester: Ha megjön a tél, sokan kimennek az erdőbe fát lopni. És igazuk lesz (riport)

Az egész országban az elszállt energiaárakról beszélnek az emberek, ám vannak térségek, amelyeket különösen érzékenyen érint az áremelkedés. Az ország egyik legszegényebb régiójában, három rimaszombati járásbeli faluban jártunk, hogy megnézzük, hogyan készültek fel a fűtési szezonra.

A magas munkanélküliség sújtotta településeken a helyzet elkeserítő: aki meg tudja fizetni a tűzifa megugrott árát, az is heteket várhat a kiszállításra. Vannak falvak, ahol a lakosság több mint a fele még szeptember végén sem tudja, hogyan jut tüzelőhöz. Különböző megoldásokat fontolgatnak: kevesebb helyiséget fognak használni, vagy ha más nem marad, megszegik a törvényt.

Cakó: csak legyen fa, mindegy, milyen

A Rimaszombati járásban a Bátkát Rimaszéccsel összekötő útról vezet egy kevésbé forgalmas, keskeny út Cakóra (Cakov). A faluban takaros házak, gondozott udvarok fogadnak.

A 357 lakosú községben szinte majdnem mindenki magyar anyanyelvű roma. Bari Károly polgármester szerint a nem romák aránya öt százalék alatt van. A 2021-es népszámlálási adatok alapján a cakóiak 67 százaléka magyarnak vallotta magát, 19 százalék pedig romának.

A polgármester azt meséli, hogy a rendszeretet és a takaros porták iránti igény már generációkkal korábban kialakult a faluban, és ezt a szemléletet adják át a következő generációnak. A környező településekhez képest Cakón valóban egységesebb az összkép – rögtön érzi az ide látogató, hogy az itt lakók szeretik a falujukat.

Cakón nincs gázvezeték, a faluban jobbára fával tüzelnek, az alapiskolát – 1–4-es tagozat van a faluban – villany konvektorokkal melegítik fel.

Cakón már hónapok óta az egyik legfontosabb beszédtéma a lakosok körében, hogy hol és mennyiért lehet beszerezni a tűzifát. A megdrágult fát mindenki igyekszik a legolcsóbban megvenni, a hatalmas drágulás mellett a fa fűtőértéke csak nagyon ritkán szempont.

Az iskola fizethet rá

A községi hivatalnak korlátozott lehetőségei vannak, nincsenek sem eszközei, sem forrásai arra, hogy segítsék a nélkülözőket. Bari Károly azt mondja, a cakóiak már megszokták, hogy a télre való felkészüléskor önállóan cselekedjenek, de volt már rá példa, hogy valamelyik egyedülálló, szűkös anyagi helyzetben lévő lakost megsegítették, hogy ne fagyjon meg.

A faluban 70 százalékos a munkanélküliség. Ahhoz, hogy meg tudják venni a tűzifát, szezonális munkát vállalnak nyáron. A faluból sokan epret szedtek Nyitra környékén, mások külföldön kerestek idénymunkát a nyári hetekben, mivel a szociális segélyből a téli tüzelőre nem futja.

Idén azonban az áremelkedés a korábbi éveknél sokkal nehezebb helyzetbe hozza a falut. A polgármester elpanaszolta, hogy eddig 3000 eurót fizetett az iskolában a villanyért hat hónapra, most 4500 euró körüli összeget kell, amit a jelenlegi költségvetésből nem tud megoldani. Állami mentőövet egyelőre nem kapott, kivár, mint mindenki, hogy mit lép a kormány.

Amíg az állami megoldás megérkezik, a pedagógusokkal azon gondolkodnak, hogyan tudják lefaragni a kiadásokat. Fölmerült, hogy a délutáni napköziben csökkentik az óraszámot, vagy a már kipróbált távoktatással kombinálják a jelenléti oktatást. A polgármesteren a tanácstalanság érződik, mert tudja, hogy a szülők nem örülnének a tervezett lépéseknek.

A tűzifa ára a legfontosabb beszédtéma

A faluban már tavasszal híre ment, hogy a tűzifa is drágulni fog, aki tehette, már megvette télire a tüzelőt. Tavaly, illetve tavasszal 300 euró körül volt a környéken 10 méter fa. Az, aki most rendel, 450–500 euró körüli áron tudja beszerezni. Egy háromszobás ház fűtéséhez, ha enyhébb tél lesz, a polgármester szerint 20–30 méter fa kell. Több tényező is hatással van arra, hogy egy-egy háznál mennyi fa fogy télen: a fűtési rendszertől a család melegigényéig terjed a skála.

Bari Károly szerint nincs ennél most fontosabb téma a faluban. „Már reggel, amikor megkezdik a közmunkát, arról sztoriznak, melyik szomszédnak sikerült 400 euróért fát szerezni; azt is megbeszélik, milyen a fa minősége, mennyi a fuvardíj: egymásnak adnak tippeket” – ecseteli a helyzetet a polgármester.

„Ha megérkezik az új villanyszámla, magukkal hozzák a közmunkások, és munka közben számolgatnak, hogy mennyivel kell többet fizetni, miről fognak lemondani, mert a bevételt nem tudják növelni. Többen felhozták azt a lehetőséget, hogy kevesebb szobát fognak fűteni, és a szülők a gyerekekkel közös szobában fognak aludni” – enged bepillantást a cakóiak mindennapjaiba Bari.

A polgármesterhez sokan fordulnak segítségért, ha fát akarnak rendelni. Sokan nem tudnak szlovákul, ezért azt kérik, rendelje meg nekik a fát. Az idősek közül sokan nem tudják használni a telefont, ők azért keresik fel a községi hivatalt. Bari azt mondja, mindenkinek segítenek.

Több kereskedőnél vagy fakitermelőnél várólista van, heteket kell várni a fára. A polgármester tud egy kereskedőről, aki hulladékfát szállít, három métert 120 euróért. Ha valakinek sürgősen kell fa, ezt ajánlja. Ő is rendel hulladékfát begyújtáshoz. Sőt, olyan család is van a faluban, amelyik egész télen hulladékfával fűt.

Az, hogy melyik fűtési mód környezetbarátabb, egyáltalán nem szempont és nem is téma a faluban. A polgármester még soha nem hallotta senkitől, hogy ez a téma felvetődött volna.

A fával való fűtés praktikáiról sokat tudnak a cakóiaik, hiszen rengeteg tapasztalatuk van. Azzal is tisztában vannak, hogy ha egy évvel korábban szereznék be a fát, és szárítanák, jóval hatékonyabban lehetne fűteni. Széttárják a karjukat, hiába tudják ők ezt, ha nincs megtakarított pénzük, hogy megvegyék a fát a következő télre.

Előfordul, hogy a rendőrök szállítás közben rajtakapnak egy-egy falubelit, hogy engedély nélkül hoz fát az erdőről. Ilyenkor a polgármestert is felhívják, ezért van tudomása ezekről az esetekről. A falopás itt nem tömeges jelenség, de minden évben próbálkozik valaki. Bari Károly szerint a rendkívül magas árak miatt előfordulhat, hogy