Napunk

Szelle Erika dunaszerdahelyi polgármesterjelölt: Azonnal energiahatékonnyá kell tenni a városi intézményeket

Szelle Erika. Fotó - Szelle Erika archívuma
Szelle Erika. Fotó – Szelle Erika archívuma

Szelle Erika egy évtizeden át vezette a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal Építésügyi Osztályát, most pedig a város vezetésére pályázik a csapatával. Azt mondja, az önkormányzatnak sokkal nyitottabbnak kell lennie, pláne a most fenyegető válságidőszakban. Egyik fő célja, hogy energiahatékonnyá tegye a városi intézményeket, és úgy gondolja, ehhez nem kell pártháttér.

Beszélgetésünkből megtudhatják:

  • lehet-e válságmenedzser egy építész,
  • előny-e, vagy hátrány, hogy olyan csapattal indul, akik közül még senki sem volt városi képviselő,
  • lehet-e úgy beruházni, hogy nem nő a város adósságállománya,
  • miért volt rossz a dunaszerdahelyi vásártérről szóló kommunikáció,
  • hogyan látja Világi Oszkárt.

Miért vág bele ebbe a megmérettetésbe, és miért pont most?

Ezt az alapkérdést sokan felteszik. Korábban nem gondoltam volna, hogy belevágok ebbe, hiszen sokáig dolgoztam az önkormányzatnál, és nagyon jól ismerem. Az utóbbi években azonban a hivatal, a képviselők és a polgármester egy olyan irányba indult el, ami szerintem nem jó felé vezet. Zárt az önkormányzat, nem kommunikálnak az emberekkel, csak papíralapon lehet bármit kérdezni vagy intézni. Nincs nyitottság a közösség felé. Sok helyről kaptam bizalmat és biztatást, majd több megkeresést, így elfogadtam a környezetemben élők felkérését, nőként. A családom is teljes mértékben mellettem áll, támogat ebben, és úgy gondolom, meg tudom csinálni. Egészen más típusú városvezetést képzelek el.

Említette, hogy nőként vállalja az indulást. Fontosnak tartja, hogy ön az egyetlen nő az indulók között?

Voltak évek, amikor több női jelölt is volt, most így alakult. Fontosnak tartom, mert a nők együttérzőbbek, higgadtabbak és megbízhatóbbak. Én azonban nyitottan kommunikálok az emberek felé, úgy gondolom, ezt jelenleg csak én tudom nyújtani, ezt az emberek pedig díjazzák.

A nyitottság fogalmát már másodszor említi. Az önkormányzatok azonban sokszor azért tűnnek zártnak, mert minden nyitási igyekezet ellenére azért van egy eljárásrend, amihez tartaniuk kell magukat. Miben nyitna jobban?

Értem, mire gondol. Az önkormányzatnak természetesen vannak kötelező eljárásrendjei, a hatásköröket vagy az államtól kapott kompetenciákat csak a törvényeket betartva lehet gyakorolni. A nyitott kommunikációt arra értem, hogy gyakran előfordul: a polgároknak problémájuk akad, de kizárólag papíralapon tudják azt megoldani, vagy egyszerűen azt sem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

Ilyenkor merül fel a kérdés: ki a képviselőm? Van-e egyáltalán, és tudom-e, hogy kicsoda? Fel tudom hívni? El tudom érni? Meg tudja oldani a problémámat? Vagy kereshetem egyenesen a polgármestert? Ez a fajta nyitottság szükséges a lakos és a hivatal közti kommunikációban. A képviselő a kapocs a hivatal és a lakosok között, és válságidőszakban még inkább szükséges a közösség összetartása és a folyamatos kommunikáció.

Nem a kötött eljárásrendre gondolok tehát, hanem olyan feladatokra, mikor például meg kell javítani egy járdát, vagy például meg kell oldani egy szociális esetet – utóbbinál például rengeteg jogszabályt kell átrágni és megbeszélni ahhoz, hogy az adott helyzetből a legtöbbet hozzuk ki. De ugyanígy kell tájékoztatnia egy képviselőnek arról is, mi épül a körzetében, milyen beruházások valósulnak meg.

Van olyan konkrét eset, amikor úgy érezte, hogy a lakosság nem tud kommunikálni egy problémát a város felé?

Sok ilyen eset van, nehéz egyet kiemelni. Próbáljuk meg általánosan. A lakosok nagyon sok petíciót írnak a város felé. Ezt azért fontos kiemelni, mert szerintem a petíció már a legutolsó fázisa egy problémamegoldásnak – ez azt jelenti, hogy elő kell venni ezt az eszközt, mert a témát már nem tudják megtárgyalni a képviselőikkel, a képviselők nem viszik a témát a testület elé, nincs érdekérvényesítés. Megnézhetjük az utóbbi időszak petícióit, mennyi mindent próbálunk így orvosolni, holott sokkal egyszerűbben is meg lehetne oldani.

Egy évtizeden át volt osztályvezető a városi hivatalnál, két polgármesterrel is volt tapasztalata. Egy osztályon keresztül át lehet látni az önkormányzati munka teljes egészét?

Az építészeti osztályt vezettem, az első években hozzám tartoztak a beruházások, később a környezetvédelem, végül a városfejlesztés maradt. A hivatali munka abszolút jó iskola a városvezetéshez. Nem csak a saját osztályom dolgait oldottam, a többi osztály vezetőjével, valamint a polgármesterrel és az alpolgármesterrel a város összes problémáját közösen oldottuk. Volt dolgom több összetételű képviselő-testülettel is.

Ezenfelül tervezői szakmámból kifolyólag több más várossal és önkormányzattal is kapcsolatban voltam – jelenleg is sokat dolgozom Pozsonyban egyes városrészeknek, de Kelet-Szlovákiában Bártfával és Eperjessel is együtt dolgoztam. Ezekben az önkormányzatokban megfigyeltem, hogy dolgoznak, mennyire nyitottak, rugalmasak, hogy működik az elektronikus kommunikáció, mennyire automatikusan oldanak meg dolgokat.

Sokat tanulok a városvezetésről önszántamból is, olvasok a témában. De gyakran szoktam mondani: nem létezik képviselői iskola, ahonnan az ember kilép és képviselőnek áll. Ha valaki jó szakember a saját területén,  és jó szervezői és irányítói képességekkel rendelkezik, képviselőként is helyt tud állni. Ugyanez érvényes a város vezetőjére. Sok polgármester kezdte nulla tapasztalattal, az alpolgármesterek pedig kizárólag pártvonalon jutottak pozícióhoz. Én kellő tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy el tudjam végezni ezt a munkát.

Most azonban egy olyan időszak jön, amely nagy kihívás bármilyen menedzsernek, nem csak egy városvezetőnek. Ráadásul az önkormányzat forrásai és lehetőségei is nagyban csökkennek. Ilyenkor nem inkább egy válságmenedzserre van szüksége a városnak, mintsem egy építészre?

A kérdésben ott van a válasz: ki a válságmenedzser? Mindenkinek más a szakmájából adódó megközelítése. Én a szakmámból és a koromból adódóan sok tapasztalattal rendelkezem, 1993 óta saját lábon állok, az idő nagy részében saját vállalkozásban dolgoztam. Ráadásul az egyetlen időszak, mikor alkalmazásban voltam, épp a városházán, arra az időszakra esett, mikor a nagy gazdasági világválsággal kellett megküzdenünk – ekkor kaptuk meg polgármesterként Hájos Zoltánt.

A férjemmel egy építészeti céget vezetünk – azokban az években a környezetünkben sok cég dőlt be, sokan mentek csődbe, vagy kellett elbocsátásokhoz folyamodniuk. Nekünk azonban sikerült megmaradnunk.

A válságmenedzsment sokszor nem egy emberen múlik, hanem egy jó csapaton, ahol az ember nem egy személyben viszi a teljes terhet. A válságok pedig jönnek-mennek, mindig voltak és lesznek – a kulcs abban rejlik, hogyan kommunikáljuk le ezt az emberekkel. Én nem az a típus vagyok, aki ijesztgeti az embereket, nem fogom hideg iskolapadokkal fenyegetni a diákokat. Inkább a közösség összefogására biztatok mindenkit. Ki lehet lábalni a válságokból, ha egyesítjük az erőnket.

Dunaszerdahelynek azonban van egy nagy problémája: a nagyon magas kölcsönállománya. Tavaly év végén a beszámolók szerint 33,66 százalék volt az adósságállomány, és ez várhatóan 8–10 százalékkal növekedni fog. Ez pedig szégyen – hiszen annyi sok jó évünk volt, mégis csak kölcsönállomány-növeléssel tudott a város beruházásokba fogni. A közvetlen környezetünkben vannak olyan európai szintű települések, amelyek ugyanebben az időszakban kölcsönállomány-növelés nélkül tudtak fejleszteni, és díjakat szereztek. Ki kell mondani, hogy Dunaszerdahely emiatt nehéz évek elé néz, és tudjuk, hogy főleg az első időszakban nem lesz könnyű dolgunk.

Szelle Erika. Fotó – Szelle Erika archívuma

Van elképzelése arról, hogyan tudja átnavigálni Dunaszerdahelyt az energiaválságon? Sok városban intézmények bezárásáról beszélnek, a forrásmegvonások miatt pedig elbocsátásokra is lehet számítani. Mi az ön válságterve?

Vannak terveim, de ezekről most még nem szívesen beszélnék. Mindig addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. A középületeink rossz helyzetben vannak, sehol sincsenek megújuló, fotovoltaikus energetikai megoldások, de a városházán még a nyílászárók sincsenek kicserélve. Az épületeink egyszerűen nincsenek felkészítve arra, hogy az energiával takarékoskodnunk kell majd, és minden uniós és szlovákiai dotációba bele kell majd kapaszkodni, hogy ezeket az épületeket elkezdhessük felújítani, energiahatékonnyá tenni.

Újra kell gondolni a közvilágítás kérdését, a karbantartási dolgokat, meg kell ragadnunk minden lehetőséget a napelemes megoldásokra. Mindenhez egy átgondolt költségvetésre van szükség, és látnunk kell, hol lehet megszorításokat eszközölni. Egyelőre nem lehet megmondani, mennyire érinti majd mindez az iskolákat és óvodákat, de nekem abszolút fő célom, hogy a közintézményeink maximálisan működjenek, főleg az oktatási intézmények. Az oktatásnak muszáj továbbmennie, részben azért, hogy a szülők dolgozni tudjanak.

A városnak a többi önkormányzathoz hasonlóan meg kell küzdenie a forrásmegvonással is, mely a Matovič-féle családsegítő csomag miatt aktuális. Az önkormányzatok érdekvédelmi szervezetei tiltakoznak. Mit gondol a kormányzat és az önkormányzatok kapcsolatáról?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Dunaszerdahely

Szelle Erika

Választások 2022

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Ausztrália 1:0-ra vezet a félidőben Tunézia ellen a katari labdarúgó-világbajnokság D csoportjának 2. fordulójában. A találatot Duke szerezte a 23. percben.

Rastislav Káčer szombaton megemlékezett az ukrajnai holodomor áldozatainak emlékéről. A külügyi tárca közleménye emlékeztet, hogy ma van az ukrajnai 1932-32-as éhínség áldozatainak emléknapja. (tasr)

A hétvégi politikai vitaműsorok vendégei:

Szombat

  • 12:10, RTVS, Sobotné dialógy: Michal Šipoš (OĽaNO), Matúš Šutaj Eštok (Hlas)

Vasárnap

  • 11:00, TA3, V politike: Mária Kolíková (SaS), Peter Pellegrini (Hlas)
  • 11:55, RTVS, O 5 minút 12: Igor Matovič (OĽaNO), Erik Tomáš (Hlas)
  • 13:00, Markíza, Na telo: Robert Fico (Smer), Peter Pčolinský (Sme rodina)