Napunk

A gömöri roma–magyar együttélés jó példáinak nyomában: ahol nincs konfliktus, ott is van szegregáció (riport)

Berki Károly, a rakottyási seprűkészítő. Fotó - Schnelczer Zoltán
Berki Károly, a rakottyási seprűkészítő. Fotó – Schnelczer Zoltán

Gömörben akad néhány jó példa a sikeres és konfliktusmentes magyar–roma együttélésre, ám ezeknek is megvan a kiábrándító árnyoldala.

Olyan voltam, mint a barna kenyér a fehér kenyerek között. Ezekkel a szavakkal ecseteli a rakottyási Berki Károly, milyen volt neki a bátkai szövetkezetben dolgozni romaként a fehérek között.

Az udvarán ücsörög, amikor leszólítjuk, és nem retten vissza, amikor a romák és nem romák közötti viszonyról kérdezzük – ellenkezőleg, nyitottan és készségesen válaszol.

Csaknem negyven évet húzott le a szomszédos Bátka szövetkezetében, meséli. Ma már nyugdíjas, és nem tud rosszat mondani a helyiek romákkal szembeni hozzáállásáról.

Ő az utolsó a faluban, aki még ismer egyet a régi, hagyományos roma szakmák közül: seprűkészítőként dolgozott szabadidejében, és a falubeli rendezvényeken is bemutatta már a mesterségét.

Büszkén meséli, hogy még nemrégiben is tucatszám gyártotta a seprűket különböző cégeknek, de most már neki is gyári seprűje van az udvarán. Ez jobban tart, próbál bennünket meggyőzni.

Értik, miről szól a kettős identitás

A Rimaszombati járás egyik eldugott csücskében, a Bátkához közel fekvő Rakottyás békés hangulatú falu, ahol rendezett portákat találunk. Ma már a lakosság többsége romának vallja magát: a 329 lakos 53 és fél százaléka, ami a duplája a tíz évvel korábbi aránynak. A magukat magyarnak vallók aránya ennek megfelelően 57-ről 29 százalékra csökkent, a szlovákoké 15 százalékról 11 százalékra.

Van viszont egy másik mutató is, amely a legutóbbi népszámlálás során megjelent: Rakottyáson a lakosok 47 százaléka második nemzetiségként jelölte meg a magyart. Ahogy Rencsok János polgármester (Szövetség) meséli, és ezt a véleményt más hasonló helyzetű falvakban is visszahalljuk majd, a helyiek örültek a lehetőségnek, hogy magyarnak és romának is vallhatják magukat.

Szlovákul alig néhányan beszélnek csak, romául pedig gyakorlatilag senki.

„Volt egy időszak, amikor nem merték felvállalni, és akkor csak magyarnak vallották magukat, de most, hogy mindkettőt lehetett, azt mondták, hogy megpróbálják. Megértették, hogy az volt a lényeg, hogy valóságos legyen a népszámlálás” – mondta a polgármester.

Rencsok János. Fotó – Schnelczer Zoltán

Rájöttek, hogy együtt kell csinálni

Rakottyáson nem látszik a romák szegregációja, és a polgármester is azt állítja, nincs ilyesmi a faluban – a romák bekapcsolódnak a helyi munkákba és a közösségi életbe. „Rájöttünk, hogy együtt kell csinálnunk mindent” – mondja Rencsok, és szerinte ez a kulcsa annak, hogy a helyi roma közösség nem csúszott le.

A képviselő-testületben is ülnek romák, jelenleg ötből ketten azok, a korábbi ciklusban ötből hárman voltak. Támogatták a fejlesztéseket a faluban, a községháza felújítását, a szennyvíztisztító megépítését, a járdafelújítást, mondja a polgármester, aki etnikai villongásokról saját bevallása szerint nem tud beszámolni.

Talán azért sem merül fel a szegregáció problémája, mert helyben nincs iskola, a gyerekek főleg Bátkára járnak, ahol együtt tanulnak romák és nem romák.

A roma lakosságnak egyébként a jelentős része, több mint százan, húsz év alattiak Rakottyáson, meséli a polgármester.

Ahol sikerült felzárkózni

A Rimaszécs felé vezető úton jutunk el egy másik kistelepülésre, Cakóra, amely talán még rendezettebb, mint Rakottyás. Több impozáns, új építésű ház mellett haladunk el a községháza felé, ahol Bari Károly (Szövetség) fogad minket – ő volt a falu első roma polgármestere, 2006 óta van funkcióban.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Gömör

Kisebbségek

Rimaszombat

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak