Napunk newsfilter: Mostantól Boris Kollár a kapitány, az lesz, amit ő akar
1. Boris átvette az irányítást. 2. Orbán már nem is igazán titkolja, kivel van. 3. Putyin visszakapta a haverját, Ukrajna pedig a kirakatharcosait.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Boris átvette az irányítást
Szép lassan állandósul a káosz a szlovák parlamentben, és itt az ideje megszokni, hogy ez valószínűleg már így is marad. Hiába próbálkozik kétségbeesetten Eduard Heger a rádióban olyan lózungokkal, hogy hát a kisebbségi kormányzás teljesen legitim dolog, és más országokban is működik – egyre nyilvánvalóbb, hogy nálunk nem működik, és nem is fog.
Csütörtök délután ugyanis maga a parlament elnöke, Boris Kollár volt az, aki leblokkolta a törvényhozást. Borisék ugyanis számolgattak, és kiderült számukra, hogy ha engedik a szavazást, még a végén átmegy az SaS büntető perrendtartást módosító javaslata. Ezt pedig a varázslatos 363-as paragrafus, a szlovákiai Monopoly „juss ki a börtönből” kártyájának legnagyobb rajongója egyszerűen nem engedhette.
Elszabadult hajóágyúk. Az egész komédia még szerdán kezdődött. Mivel a 363-as paragrafus módosítása a kormányprogram része, előbb vagy utóbb szembe kellett vele néznie a koalíciónak. Az OĽaNO ugyan beterjesztette a parlamentbe a főügyész jogköreit korlátozó javaslatot, ám a Sme rodina ellene szavazott, ami várható volt.
A javaslat még így is átment volna, ám egyetlen szavazat hiányzott: Matovič Egyszerű Embereinek egyik legismeretlenebbike, Igor Hus ugyanis nem szavazta meg azt, elbuktatva így a projektet. Hogy miért tett így, nem igazán magyarázta meg. Hus ellen egyébként bírósági eljárás van folyamatban, hivatali visszaélés miatt.
Mit akart az SaS? Csütörtökön aztán jött az SaS 363-ast módosító javaslata, amely jóval komplexebb volt annál, amit az OĽaNO javasolt. Ők ugyanis nem csak azt szerették volna, hogy a főügyész ne söpörhesse le csak úgy az asztalról a kerületi ügyészek jogerős döntéseit. Azt is szerették volna, hogy a főügyész ne indulhasson a választásokon, erősödjön meg a különleges ügyészség függetlensége, és legyen átláthatóbb a főügyészség. Sőt, azt is el akarták érni, hogy a parlament javasolhassa az államfőnek, hogy menessze a főügyészt.
A javaslatcsomag egyáltalán nem makulátlan, de a 363-as paragrafus szempontjából egész biztosan előrelépés. És jó esélye volt átmenni első olvasatban a parlamentben, hiszen az OĽaNO is támogatta volna. Úgy tűnt, sínen van minden: a hiányzók miatt csak 74 szavazatra lett volna szükség a parlamentben – ám a szavazásnál épp ennyien jelezték jelenlétüket. A Sme rodina, a szélsőségesek és a Smer-Hlas tandem határozatképtelenné tette a parlamentet, Boris Kollár vezényletével.
A szavazásra így leghamarabb kedden kerül sor, és az szinte biztos, hogy Kollárék nem bíznak semmit a véletlenre – ellenzéki barátaikkal el fogják kaszálni a javaslatot. Ahogy a harmadikat, Tomáš Valášek hasonló javaslatát is. Ezzel pedig minimum fél évvel meghosszabbítják azt az időszakot, amíg Maroš Žilinka főügyész gondtalanul hadonászhat a pálcával.
Kollár szomáliai kalózzá vált. Tudják, olyanná, mint a Phillips kapitány című filmben Barkhad Abdi. Mélyen Heger szemébe nézett, és kijelentette: én vagyok a kapitány. És azt csinálok, amit akarok.
A Sme rodina elnökének már nincs szüksége sem Hegerre, sem Matovičra, aki valószínűleg hat kilométeres, könnyekkel és dühhel telített posztot írt volna a Facebookra, ha ezt Sulík csinálja meg a koalícióval.
Kollárnak innentől egyedül Robert Ficóra és a szélsőséges haverjaira van szüksége. Ezt pedig mostantól készpénznek is vehetjük.
2. Orbán már nem is igazán titkolja, kivel van
Szorul a hurok, fordulópontjához érkezett az ukrán–orosz háború, és most kéne nagyon összetartóan és nagyon következetesen kitartani Ukrajna mellett – legalábbis a való világban. Léteznek azonban párhuzamos galaxisok, ahol valószínűleg egész más frekvenciatartományban működik az emberi agy. Legalábbis erre utal az, amit Kocsis Máté, a Fidesz megmondóembere jelentett be, miután a Fidesz-KDNP kétnapos frakciószeánszot tartott Balatonalmádiban.
A dzsemborin állítólag akkora partihangulat volt, hogy Orbán Viktor beszédét helyenként „Soha többet Gyurcsány” skandálások szakították meg – valóban, a mai világban jobban kell tartani egy bokorban lapuló Feritől, mint a háborúban eltaknyoló, és ettől egyre kétségbeesettebb Putyintól. Kinek mitől fél a kormánya.
A beazonosított ellenség mellé azonban kellett egy új is, mint ahogy az a balatonalmádi eligazítás után kiderült. Orbánék ugyanis láthatóan magasabb sebességi fokozatba tették a belső, oroszbarát propagandát, és nyíltan felvállalják, hogy munkamódszerré tették az orosz érdekek segítését, európai szinten.
Az első megállapításra kiváló példa, ami jelen pillanatban a magyar kormánymédiában elkezdődött. A kormánypropaganda ugyanis jelen pillanatban már annyira rajongja Putyint, hogy annál már talán csak maga az orosz elnök szereti önmagát. Az orosz részleges mozgósítás miatt ezek a lapok teljes erővel kezdtek neki a lakosság hiszterizálásának.
Itt van például Bayer Zsolt, aki azt mondja, hogy az Isten legyen hozzánk irgalmas, mert az oroszok most aztán megvillantják a valódi erejüket, és bevetik a valódi orosz haditechnikát. Tudják, ez az a Bayer Zsolt, aki a háború kitörése előtt pár nappal hülyének nevezte azokat, akik az orosz agresszióra figyelmeztettek.
