A falu, ahol a legtovább maradt hatalmon a Sátor–Dora-féle maffia: megnéztük, hogy fest Alsóhatár a gyilkos polgármester lecsukása után

Hosszú az út Alsóhatárra. Pillanatokra csak, de végtelennek tetszik, ahogy a mezőgazdasági út kátyúit kerülgetjük, és csendben araszolunk a falu felé. Ránk telepedik az a nyomasztó érzés, ami csak a semmi közepén fogja el az embert. Sehol egy templomtorony a távolban, sem pirosló háztetők. Csak az ég olvad össze a szántófölddel valahol a fákkal határolt horizonton.

Talán költői túlzás, vagy az előítéletekkel érkező újságíró fantáziája, de a levegő is sűrűbb itt egy kicsit. Mintha egy saját fizikai törvényekkel rendelkező világba, valamiféle buborékba érkeznénk. Alsóhatár mindennek a közepén fekszik, mégis valahol a világ végén, ahová rendes út sem vezet, csak Királyrév felé húzódik olyan aszfaltcsík, amelyet a finnyás városi népek is útnak neveznek.

Menedék a világ végén, ahol senki sem kérdez semmit

Ez a hely tényleg a szlovákiai magyar világ közepe és vége is egyben. Galánta, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Gúta, Komárom – légvonalban mind csak pár kilométerre van Alsóhatártól, szinte karnyújtásnyira, ha a térképet nézi az ember.

A falu mégis egészen más, mint amit a Csallóköz vagy Mátyusföld falvaiban megszokott az ember. Nincs főtere, főutcája sem nagyon, egy körív mentén terül el, és ahogy az ember végiggurul a falun, nem tudja, hol a fent és a lent, az alvég és a felvég. Ez megkeveri a látogatót, ha nem ismeri ennek a helynek a sajátos szabályait.

Ezeket a szabályokat Dora Ferenc polgármester írta, csaknem harminc éven át. S a fő szabály az volt: ne üsd az orrod más dolgába.

Alsóhatár mintha egy szociális kísérlet eredménye lenne: fogadd el a felszínt, fogadd el, hogy Dora Ferenc, a „Polgi” zömök, mosolygó társasági ember, aki szeret vadászgatni, és nagyvonalú, sőt, néha extravagáns ötletei vannak.

Fogadd el, hogy a háza kétszer akkora, mint bárkinek a faluban, és legalább tízszer olyan pompás. Fogadd el, hogy a „Polgi” háza előtt néha fura autók állnak meg, és ne törődj vele, milyen barátai, milyen üzletei vannak.

Ne suttogj, mert minek. Ne pletykálj, mert a pletyka még sosem hozott semmi jót senkinek. Ne üsd bele az orrod más dolgába, hiszen van neked elég bajod anélkül is.

Ezeket a leckéket az elmúlt évtizedekben nagyon sok szlovákiai magyar megtanulta a Csallóközben és a Mátyusföldön. Nem véletlenül, hiszen a dél-szlovákiai alvilág tagjainak keze messzire elért. Dora Ferenc és fia, ifj. Dora Ferenc pedig hosszú évekig ujjak voltak ezen a kézen.

A tehetős polgármester nem az önkormányzattól kapott fizetéséből szerezte a vagyonát, hanem mezőgazdasági vállalkozásaiból, üzleteléseiből – és ezen a vidéken szabály, hogy ha valaki ekkorára tud nőni, amögött biztosan van valaki. Doráék mögött pedig nem más állt, mint a dunaszerdahelyi maffia feje, Sátor Lajos.

Alsóhatár egyfajta menedék volt Sátorék számára, ha le kellett menni a térképről, vagy ha el kellett tüntetni valamit. Mondjuk egy autót – például azt a fehér Feliciát, amit Écsi Béla, Sátor rettegett ellenfelének kivégzésénél használtak. Vagy mondjuk egy holttestet.

De Sátor, úgy tűnik, egyszerűen szerette azt a nyomasztó csendet az isten háta mögött, amit Alsóhatáron máig érezni. Szeretett itt elbújni, itt képzelte el egy időben a „letelepedést” is.

Dora Ferenc pedig kiváló és engedelmes vendéglátó volt, ha a főnök megérkezett, és idővel egyre közelebb került Sátorhoz. Aztán nem sokkal később elkezdte igénybe venni a maffiavezér szolgálatait is. Majd mikor Sátor eltűnt a ködben, a Dora família – elsősorban ifj. Dora Ferenc – úgy érezte, tudják ők ezt hasonlóan hatékonyan csinálni. Ez lett a vesztük.

Az ítélet

Következzenek a tények. Az alsóhatári maffiaper július 11-én zárult le – egyelőre úgy tűnik, végérvényesen. Ezen a napon hirdette ki a Legfelsőbb Bíróság Dora Ferenc polgármester és bűntársai jogerős ítéletét, megerősítve a Specializált Büntetőbíróság 2021. december 13-i határozatát.

• Idősebb Dora Ferenc 25 évet kapott két gyilkosság megrendeléséért, valamint egy harmadik, végül meghiúsult gyilkosság megrendeléséért, gazdasági csalásért és bűnszövetkezetben való részvételért.
• Ifjabb Dora Ferenc, a polgármester fia 25 évet kapott három gyilkosság megrendeléséért és gazdasági csalásért.
• A szintén alsóhatári Alföldi László 25 évet kapott három gyilkosság elkövetéséért.
• Szamaránszky Rolandot pedig gyilkosságban elkövetett bűnsegédletért ítélték el, de mivel korábban már elítélték 18 évre, további büntetést nem kapott.

Dora Ferenc tündöklése és bukása

Idősebb Dora Ferenc 30 éves korától, 28 éven keresztül vezette Alsóhatárt, és a legutóbbi két választáson, 2018-ban és 2014-ben kihívója sem akadt (bár 2018-ban csak 25,8 százalékos volt a választási részvétel a faluban).

Dora eleinte az MKP támogatását élvezte, később átnyargalt a Hídhoz. Ahogy a Plus 7 dní rámutatott, Gál Gábor igazságügyi miniszterként személyesen is megtámogatta Dorát a 2018-as választások előtt – a polgármester letartóztatása után viszont tagadta a kettejük közötti kapcsolatot. A Híd a maffiaügyek kipattanása után megszüntette Dora párttagságát.

Dora Ferenc 2019-ig háborítatlanul gyakorolta hatalmát Alsóhatáron – február 21-én vette őt őrizetbe a NAKA a fiával és Alföldi Lászlóval együtt a Valentin fedőnevű akció keretében. Ahogy a Paraméter megírta, Dora neve már korábban is felmerült a csallóközi maffiaperben mint Sátor Lajos bűntársáé. Kádár Krisztián és Bugár György vallottak róla, ám abban az ügyben végül Dora csak tanúként szerepelt.

Doráékat előzetes letartóztatásba helyezték, ahonnan a polgármester az első fokú bírósági döntés után, idén márciusban szabadult ki, és visszatérhetett Alsóhatárra, nyomkövetővel. Innen már csak a jogerős ítélet kihirdetése után, júliusban szállították el, a legszigorúbban őrzött fegyházban letöltendő 25 éves szabadságvesztésre.

Kiket ölettek meg Doráék?

Doráék, úgy tűnik, eleinte valóban csak „kiszolgálták” Sátor Lajost: 2002-ben telket biztosítottak neki titkos nyaralója felépítéséhez, majd segítettek elrejteni egyet s mást. Később azonban élni kezdtek Sátorék erejével.

Az első bebizonyított gyilkosság 2004-ben történt – ekkor Sátor Lajos már évek óta bujkált a rendőrség elől –, az áldozata pedig egy nádszegi férfi, Czakó Imre agronómus, akinek 2004 januárjában veszett nyoma.

Czakót egy telekvita miatt gyilkoltatta meg az alsóhatári polgármester, Sátor bandáját bízva meg. A bűntényt Sátor négy embere, Bugár György, Szamaránszky Roland, Nagy Zsolt és Konkoly Szilveszter hajtotta végre. Az agronómus munkába indult Királyrévre, amikor autóját a rendőröknek öltözött maffiózók megállították, és Czakót elrabolták. Keresésére komoly erőket mozgósítottak, de eredménytelenül.

Két évvel később, 2006-ban egy nagyszombati vállalkozót öletett meg Dora – Vojtech Rampákkal egy fiktív trágyaüzletet bonyolított le az alsóhatári polgármester, amelynek alapján áfát igényelt vissza, és hogy az ügyet eltussolja, Rampákot megölette Sátor embereivel – a férfit Bugár György és Nagy Zsolt fojtotta meg.

2010-ben került volna sor a harmadik gyilkosságra, amelynek a célpontja Kertész József, a Gál Gábor által is képviselt Jopi Trade nevű farkasdi cég vezetője lett volna, aki egyébként szintén gyanús áfaügyletekbe keveredett. Közben viszont Sátort is megölték, így Dora kérését a Sátor-banda már nem hajtotta végre.

A polgármester fia, ifj. Dora Ferenc egy gazdasági csalásba belekevert fiatalembert, a strómannak használt balonyi Nagy Pétert is megölette 2012-ben, őt Alföldi László lőtte le.

Ugyanebben az évben történt a következő gyilkosság, állítólag egyenesen az alsóhatári polgármester házánál. Az ifjabb Dora és Alföldi egy Martin Žalmánek nevű cseh vállalkozó életét oltotta ki – az illető ifj. Dora bűntársa volt egy gazdasági bűntényben. A végrehajtó itt is Alföldi volt.

Volt még egy gyilkosság, amelyért viszont csak Alföldit ítélték el: az andódi Madarász Krisztiánt 2013-ban ölték meg, miután gazdasági bűncselekményeknél használták őt strómannak. Itt is Alföldi volt a végrehajtó.

Az ítélethirdetés

Ifjabb Dora és Alföldi a per vége felé vallani kezdtek, és beismerték a gyilkosságokat, amelyekkel vádolták őket, ám ez sem sokat segített nekik, ugyanúgy 25–25 évet kaptak, ahogy az idősebb Dora, aki mindvégig tagadta bűnösségét.

Érdekesség, hogy ifj. Dora Ferencet az a Marek Para védőügyvéd képviselte a perben, aki májusban előzetes letartóztatásba került a Norbert Bödör-féle bűnbandában való részvétel gyanúja miatt.

A jogerős ítélet júliusi kihirdetésén id. Dora nem jelent meg személyesen, egészségi problémákra hivatkozva. A polgármester egyébként az ítélethirdetés előtt több mint egy héttel már szigorú rendőrségi felügyelet alatt állt, alsóhatári házánál két rendőrautó is parkolt – közölte az Aktuality szerint a bíróságon Ľudovít Štanglovič védőügyvéd.

Alföldi László sem jelent meg személyesen a Legfelsőbb Bíróságon, az ítélethirdetést csak ifj. Dora és Szamaránszky Roland hallgatta meg személyesen.

A bíróságon egyébként ott volt az egyik áldozat, a 2012-ben huszonévesen megölt Nagy Péter édesanyja. „Ifjabb Dora úr nem huszonöt évet érdemel, hanem halált és semmi mást” – kommentálta a bíróság döntését.

Dora Ferenc nehéz öröksége

Elgurulunk Doráék fényűző háza, és a szomszédos, hatalmas pelletgyár előtt, és megállunk a fehér, ütött-kopott községi hivatal előtt, mely parasztház volt valamikor régen. Délután három óra van, és szinte harapni lehet a csendet a faluban: egy lélek sincs az utcán, autók sem nagyon járnak erre, még kutyaugatás sem hallatszik.

A rácsos ablakok mögött mintha nem is lenne élet, de végül bejutunk a hivatalba, ahol Culinka László alpolgármester fogad minket. Láthatóan tart tőlünk, és kényelmetlen neki ez az egész: az újságírók, a felhajtás, na meg a polgármester körüli ügyek, amikről valószínűleg mindenki őt kérdezi.

Leülünk a polgármesteri irodában, amely egyben a képviselő-testület ülésterme is. Szűkös kis szoba, a tárgyalóasztalt hatan ülhetik körbe. A berendezés szerény: Dora Ferenc állítólag nem is nagyon járt be ide, jobban szeretett otthonról dolgozni, vendégeit hatalmas vadászszalonjában fogadta.

Valójában a községháza alatti telek is az övé – a községháza nevében, polgármesterként önmagával kötött szerződést, 1 euróért. Most azonban kérdéses, mi fog történni: Dora ítéletében ugyanis szerepelt a vagyonelkobzás is. Culinka László szerint egyelőre nem fizetnek senkinek, ám értesítést sem kaptak senkitől, hogy legyen a továbbiakban.

Doráról azt tartották, hogy a falu ügyeit többé-kevésbé kézben tartotta – az elmúlt három év azonban nehéz volt Alsóhatár számára. A képviselő-testület ugyan rendszeresen ülésezett – tagja egyébként Dora Nikolas is, a polgármester fiatalabbik fia –, de nehezen ment az ügyvitel. „Korlátozottak voltak a kompetenciáim” – mondja az alpolgármester, akinek civil állása mellé szakadtak a nyakába a falu dolgai.

Dora fő műve

Culinka huszonöt éve él Alsóhatáron, és négy cikluson keresztül volt képviselő. Az utolsó két ciklusban dolgozott alpolgármesterként Dora mellett, miközben civilben villanyszerelő a vágsellyei Duslo vegyiüzemben.

„Sok mindent sikerült elhárítani” – közli azzal, hogy a falu elkerülte a vagyoni zárlat elrendelését, így az elmúlt időszakot tulajdonképpen kibekkelték valahogy. Ám a faluban sok minden nem működik. Most például a közvilágítással vannak gondok. De két éve a községi bérlakásokban akadtak komoly fűtési problémák, összesen 90 otthonban fagyoskodtak az emberek.

A pelletgyár, Dora Ferenc egyik fő műve, amely a községháza mellett áll, jelenleg nem működik, mondja az alpolgármester. A hatalmas gyár óriási teher falunak, bár egy ideig az itt gyártott pellettel fűtötték a község épületeit, beleértve a bérlakásokat. Az üzemeltetése azonban nem kifizetődő a községnek, és soha nem is volt az.

Mostanra már egyértelmű, hogy jobban járnak, ha vásárolják a pelletet. „Ezért is lett leállítva a gyár” – mondja Culinka, ám azt nem tudta pontosan megmondani, mióta nem működik. „Egy éve biztos.”

A gyár egyébként valószínűleg már sosem fog többé újraindulni. Egyszerűen azért, mert a község nem tudja fizetni a gigászi villanyszámlákat, a múltban ebből nagyon komoly gondjuk volt – volt idő, mikor a gyárat a hatalmas tartozás miatt nem tudták üzemeltetni.

Eddig is csak azért tartották életben, mert fenyegetett, hogy a falunak vissza kell fizetnie az uniós dotációt, körülbelül kétmillió eurót, ha nem indítják meg legalább néha a gépeket. Most azonban, hogy 2020-ban lejárt a projekt monitorozási időszaka, úgy tűnik, elhárult a veszély, a gyár pedig zárva maradhat, a falai mögött megül a csend.

Dora Ferenc tevékenységének élő emlékműve azonban továbbra is ott csúfítja majd az egyébként festői falucska látképét. A polgármester minden bizonnyal nem csupa szívjóságból vagy megalomániából építtette fel a gyárat a faluban. A kivitelező a DD Stav nevű cég volt, mely 1,7 millió eurót kasszírozott a projekten. A cég ügyvivője bizonyos Irena Dudásová volt, aki együtt vállalkozott Dorával a polgármester Agrotrade DCH nevű cégében. Az Aktuality.sk később arról írt, hogy Irena Dudásová egy jól tájékozott forrásuk szerint Dora élettársa volt.

Ne szólj szám…

Nehéz az alpolgármester bizalmába férkőzni, mert bár fogadott minket, kérdéseinkre nagyon visszafogottan válaszol. Főleg, ha Dora viselt dolgairól kérdezzük. „Nem akarom bolygatni a múltat” – mondja. A kérdésre, nem tart-e attól, hogy kiderülhetnek még problémás dolgok a múltból, Culinka László nemmel felel. „Az igazság úgyis mindig kiderül” – teszi hozzá lakonikusan.

Bár Dora harminc éve alatt nem sikerült kiépíteni a csatornázást a faluban, és az utak is borzalmas állapotban vannak, az alpolgármester egyetlen bíráló szóval sem illeti a volt polgármester tevékenységét. Sőt, azt mondja, ahogy sokan a faluban, úgy ő is meglepődött, mikor Dora ügyeiről tudomást szerzett. „Álmomban sem gondoltam volna ilyenre. Együtt jártunk vadászni” – mondja.

A dorai örökséget Culinka László mindezek ellenére hajlandó a vállára venni. Az önkormányzati választáson is elindul, a Szövetség színeiben. Egyetlen ellenfele lesz, Bedecs Mónika, független jelölt.

Culinka azonban többet nem akar elárulni. Hiába kérdezzük Sátor Lajosról, vagy az életről a faluban a 2000-es években, rövidke válaszokat kapunk. Ideje továbbállni.

A helyi kocsma, mely egy felújított panzióépületben kapott helyet, ebben az órában üres, és hiába várunk a vendégekre. A pultban álló hölgy rövid úton lezárja a beszélgetést, mikor Doráról kérdezzük. Annyit érünk el csupán, hogy útbaigazítást kapunk Sátor Lajos titokzatos házához, melybe a dunaszerdahelyi maffiafőnök vissza akart vonulni.

Sátorék bérházai

De nem járunk nagyobb sikerrel a bérházak környékén sem, melyek a Sátor–Dora tandem jóvoltából épültek fel. Az utca olyan, mint egy disztopikus amerikai kertváros. Sorházak állnak egymás mellett, a házak előtt elszórva játékok, kerékpárok. Pár méterrel arrébb kezdődnek a bérháztömbök.

Amilyen távol, izoláltan fekszik egymástól a falu többi háza, olyan közel vannak egymáshoz itt az otthonok. Az utcán néhány kölyökmacska játszadozik. Két fiatal nő ül az egyik épület előtt, de ahogy meglátnak minket, idegeneket, inkább bemennek.

A bérházak falai élénk színűek, de megviseltek. A projektet Nagy „Csonti” Zsolt, Sátor egyik hóhérjának vallomása szerint Dora magával a maffiafőnökkel egyeztette le, állítólag jutalékot kapott azért, hogy a kivitelezést a Jostav nevű cég végezze el.

Ez a cég Sátor egykori élettársa, a 2018-ban elhunyt Csörgő Judit nevén volt. Csörgő egyébként politikai babérokra is tört: annak idején ő volt a Híd bősi alapszervezetének elnöke, Dorával tehát pártbeli kollégák is voltak.

A bérházak és a szomszédos utca is csendes, később azonban megélénkül itt az élet, ahogy az emberek hazaérnek a munkából. Sok a szlovák szó, és feltűnően sok a pozsonyi rendszámú autó. A nem egész 400 lelkes falunak egyre több szlovák lakosa van, ők érkeznek az elhunyt idősek helyére.

Szép lassan belátjuk, hogy nehéz lesz itt bármilyen információt szerezni. Az új lakosok nem sokat tudhatnak Doráékról. A régiek pedig talán inkább elfelejtenék a polgármestert és barátait. Tudják, a főszabály: ne üsd más dolgába az orrodat.

A Sátor-palota

Elindulunk megnézni a falucska másik nevezetességét: Sátor Lajos haciendáját, amely sosem készült el. Elhagyjuk a falut, és délre indulunk a borzalmasan rossz mezőgazdasági úton. El is tévedünk egyszer: erdei utakon gurulunk, majd sétálunk, hogy a fák között felfedezzük Sátor tervezett búvóhelyét, de elsőre nem járunk sikerrel.

Ahogy baktatunk végig egy erdei úton, alaposan szemügyre vesszük a tájat, ahol Sátor meg akart telepedni. S a környék valóban fantasztikus. A csendet csak a fák leveleivel játszó szél töri meg, s ameddig a szem ellát, szántóföldek nyúlnak a végtelenbe.

Egyszerre tágas és rejtett, titokzatos ez a hely. Nem sokkal később ráakadunk a helyes útra, és befordulva rajta felbukkan a háromméteres betonkerítés, mely a haciendát körbevette volna.

A kerítést már kezdi visszavenni a természet, kapuja nincs, de el tudjuk képzelni, hogy nézett volna ki, ha megépül – mint egy drogbáró erődítménye, kutyákkal, kamerákkal. Bent, a hatalmas gaz és a fák ölelésében ott rejtőzik a nem túlságosan nagy ház. Négy apartman kapott volna helyet benne, de láthatóan szűkösen. A ház két oldalán „maffiabarokk” tornyocskák – ablak nincs rajtuk, funkciójuk csak a nagyzolás.

Sátor tényleg el akarta rejteni ezt a házat: tulajdonképpen embereivel együtt húzta fel, és tette szinte szerkezetkésszé, és senkinek sem szabadott beszélni róla, még telefont sem lehetett odavinni.

Az építkezéshez szükséges anyagokat és a betont a maffiafőnök sofőrjei szállították a helyszínre – azt tartja a legenda a faluban, hogy az alap betonozása azért olyan masszív és vastag, hogy ne lehessen hallani, ha a pincében leadnak egy lövést.

A teraszon azonosíthatatlan állat tetemének maradéka fekszik, nem messze tőle pár csont, talán nyúlé vagy macskáé lehet. A házban meglepően kevés a szemét, láthatóan nem vette be magát ide senki. Nem is csoda – kísérteties az apró palota, nem valószínű, hogy bárki szeretné, ha itt borulna rá az éjszaka.

Cementes zsákok egymáson, az anyag már régen megkötött bennük. Egy régi Dunatáj-szám a betonon, talán épp ott, ahol a nappaliban a kanapé lett volna. Lehangoló és kísérteties a látvány. A ház mögött erdőcske: az egész helyszín olyan, mint egy horrorfilm-forgatáson.

A ház udvara, melyet már szinte visszavett a természet, valószínűleg temető – állítólag ide temették Madarász Krisztiánt, ifj. Dora egyik strómanját, akit az idősebb Dora telkén lőtt le Alföldi László, a polgármester embere. 2018-ban hiába kereste a férfi maradványait a rendőrség, nem jártak sikerrel.

A ház már 20 éve üresen áll, észrevehetetlenül. A rendőrség itt járt a legközelebb ahhoz, hogy elfogja Sátor Lajost: a maffiafőnök és emberei épp serényen dolgoztak a házon, mikor 2002 nyarán a rendőrségi kommandó rajtuk ütött. Sátor az utolsó pillanatban a vészkijárathoz szaladt, bevetette magát az autójába, és a földeken keresztül elmenekült – a helikopter sem akadt a nyomára.

Kilépünk a kapun, és a maffiabarokk tornyocskákat ismét elnyeli az erdő.

„Tudtuk, hogy gazember volt”

Mikor még egy kört teszünk a faluban, rátalálunk egy helybelire, aki hajlandó beszélni nekünk a polgármester viselt dolgairól is. Mindenki tudta, hogy egy gazember volt, csak azt nem, hogy ekkora – meséli. Az is meglepetésként érte a helyieket, hogy a helyi srác, Alföldi László maffiagyilkosként bukkant fel a híradóban.

A kérdésünkre, hogy ha Doráról tudták, hogy gazember, akkor miért választották meg újra és újra, azt válaszolja, Feri igazából mindenkinek segített, aki hozzá fordult. Ha kellett, azonnal küldte a traktort, és rendet csinált.

Arra viszont ne számítsunk, hogy a helyiekből bármit kihúzhatunk Dora Ferencről, teszi hozzá a falu szélén lakó negyvenes férfi. Az itteniek nincsenek hozzászokva, hogy idegenek kérdéseire válaszoljanak, magyarázza.

Pedig Sátor jelenlétéről mindenki tudott a faluban – tudták, és tudomásul vették. Amikor pedig a rendőrség lecsapott, néztek, mint a moziban. Annak a napnak az emléke rögzült a helyiekben, beszélgetőpartnerünk is lelkesen mesél róla, hogy az egyik ismerőse a kombajnjából nézte a kommandósok bevonulását a faluba.

Dora Ferenc fiatalabbik fia, Nikolas állítólag Gútán él, de még fel-felbukkan Alsóhatáron, meséli a beszélgetőpartnerünk. Kiterjedt földbirtokai vannak a környéken, azokról még gondoskodik.

Arra ne számítsunk, hogy bárki ennél többet elmond nekünk a faluban, mondja a férfi szélesen mosolyogva. Majd a sziklakertjéről beszélgetünk egy kicsit – ügyes kézzel rakták össze és gondozgatják. Egy pici édenkert, melyet egy olyan világ vesz körül, ahol a halál szagától terhes a levegő.

Dél felé hagyjuk el a falut, és a szántóföld felett, melyen annak idején Sátor menekült, lassan bealkonyul.