Napunk

Jót tesznek az ízületeknek a gumimacik? Erősíthető az immunrendszer táplálékkiegészítőkkel? Az orvostól megtudhatjuk

Lívia Hlavačková. Fotó - Linda Kisková Bohušová
Lívia Hlavačková. Fotó – Linda Kisková Bohušová

A detox számomra olyan, mint a modernkori ördögűzés, állítja az orvosként és kutatóként tevékenykedő Lívia Hlavačková.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Lívia Hlavačková (1983) Pozsonyban született, a Comenius Egyetem Orvostudományi Karán diplomázott, a doktori fokozatot patológiából és törvényszéki orvostanból, gyógyszerész diplomáját pedig levelező tagozaton Brüsszelben szerezte. Dolgozott patológusként, tanított az orvosi karon. Évek óta egy klinikai gyógyszerkísérleteket végző gyógyszeripari cég munkatársa, hosszú ideje foglalkozik az orvoslással kapcsolatos álhírek és összeesküvés-elméletek cáfolásával. Számos novella, valamint a Gwind fantasy-trilógia szerzője (az utolsó rész idén szeptemberben jelent meg). Részt vett a Cena Fantázie elnevezésű alkotópályázat zsűrizésében, melyet korábban megnyert.

Nyolc évvel ezelőtt egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a gyógyszeripari összeesküvés-elméletektől égnek áll a haja. Változott azóta a helyzet?

Talán annyit, hogy most már semmin se lepődök meg.

Gyarapodott az összeesküvés-elméletek száma?

A Covid ellen beoltottak aránya Szlovákiában és más országokban is jól mutatja, mennyire hisznek nálunk az álhíreknek. Nem tudom, hogy gyarapodott-e az összeesküvés-elméletek száma, ez attól függ, milyen weboldalakat nézegetünk, és melyek azok, amelyeket inkább elkerülünk. Összességében úgy érzem, hogy egyes trendek megszűntek, mások pedig megjelentek.

Mi motivál valakit arra, hogy a számos képtelenséget tartalmazó Bádateľ (Felfedező) honlapra kattintson?

Fogalmam sincs, valószínűleg minden azzal kezdődik, hogy az illetőnek egészségügyi gondja van, de ahelyett, hogy orvoshoz menne, a neten kutat információk után. De az is előfordulhat, hogy az orvos válaszával nem elégszik meg, beírja a kérdését a keresőbe, és az feldob neki egy Bádateľhez hasonló weboldalt. Itt a cikkek elég egyszerű nyelven vannak megfogalmazva ahhoz, hogy megértse őket, és elég hitelesen hangzanak ahhoz, hogy ne keltsenek benne gyanút.

De hiszen legtöbbször már a címből is kiderül, hogy képtelenségekről van szó.

Ma már talán igen, de régebben szofisztikáltabban művelték az egészet – vettek egy valós tényt, amelyet aztán teljesen kiforgattak, a tájékozatlanoknak pedig nem biztos, hogy eszébe jutott, hogy ez ostobaság. Ha az ember gyakran látogatja ezeket az oldalakat, kialakul benne egyfajta bizalom a többi cikkük iránt is. Az már más lapra tartozik, hogy a Covid-19 esetében ez a weboldal teljesen eszement őrültségeket állított.

A rákról már hosszú ideje ilyesmiket állítanak.

Valóban, de figyeljük meg a manipuláció módját. Mondok egy példát – régebben lehetett olvasni náluk egy cikket arról, hogy Svájcban egy bizottság jelentésére hivatkozva megszüntették a mammográfiás vizsgálatot, mert a berendezések szörnyen erős sugárzást bocsátottak ki. Akkor leporoltam a németnyelv-tudásomat, kikerestem és áttanulmányztam azt a bizonyos terjedelmes jelentést.

És mit derített ki, mi volt az igazság?

Az, hogy a bizottság egy konkrét kantonban valóban nem ajánlotta egy bizonyos korosztály számára a mammográfiai vizsgálatot, mert kiderült, hogy nem előnyös a használata ahhoz viszonyítva, hogy hány nő életét tudják így megmenteni.

Természetesen a jelentésben a röntgensugárzásról egy szó sem esett, éppen ellenkezőleg, ennek kockázatát minimálisnak ítélték. A Bádateľ pedig kiforgatta a tényeket, sőt, egész Svájcra kiterjesztette ezt a képtelenséget.

Ez a weboldaltípus általában nem maga találja ki az álhíreket, hanem átveszik és lefordítják a különböző angol nyelvű weboldalak tartalmait. Ezt az álhírt például legalább négy másik weboldalon is megtaláltam.

Szóval még lopják is ezeket az álhíreket?

Beszéltem erről egy olyan szakértővel, aki meglepően gyorsan szokott reagálni a legtöbb nálunk terjedő álhírre. Ő mondta, hogy egyáltalán nincs nehéz dolga, mivel a külföldi weboldalakat is figyeli, tudja, hogy előbb-utóbb milyen álhírek fognak megjelenni nálunk.

Nem hiába jegyzi a Bádateľ cikkeit a szerkesztőség. Azzal határozottan nem vádolhatjuk őket, hogy hiteles források, orvosok vagy kutatók állnának a cikkek mögött.

Hiteles források? A cikkeket olvasva ez eszembe se jut. Vagyis, hogy pontosan fogalmazzak – régen eszembe se jutott ilyesmi. Az időm értékes, úgyhogy manapság már nem látogatom ezt az oldalt. Lehet, hogy azért nem írják oda a nevüket, mert egy épeszű ember se akarná a nevét adni ezekhez a cikkekhez? Nem tudom, csak tippelek.

Nemrégiben a Bádateľ címlapján az a szalagcím jelent meg, hogy az elpusztult állatokat laboratóriumban életre keltő zombi nyálka fontos etikai kérdéseket vet fel.

Az a vicc, hogy ez a cikk valószínűleg egy valós, bár korai kísérleti stádiumban lévő kutatásból indul ki, amit persze teljesen kiforgattak, hiszen semmiféle elpusztult állatot nem keltettek életre. Ha jól tippelek, a Nature hasábjain publikált tanulmányról lehet szó. A kísérletben egy órán át tartó iszkémiás állapotot követően sikerült megmenteni néhány szövettípus sejtjeit. De nem egy állatot. A tanulmányban is említik, hogy egy állat újraélesztése a tudomány jelen állása szerint nem lehetséges, ez még mindig a sci-fi kategóriába tartozik.

Az a gond, hogy annak, aki egyáltalán nem jártas az orvostudományban, ez hitelesnek bizonyulhat. Ha az illető elmúlt 40 vagy 50 éves, biológiával pedig utoljára középiskolában találkozott, és akkor is utálta, rossz jegyeket kapott, egyáltalán nem kell, hogy rájöjjön, hogy ez egy nyilvánvaló képtelenség.

Értem, akkor mondanék egy másik példát – hogyan hiheti bárki józan ésszel azt, hogy a Covid-teszt vagy az oltás során chipet ültetnek belénk, amellyel aztán írányítani tudnak? Számos ember ezt skandálta a tüntetéseken, csomóan a közösségi oldalakon is megosztották.

Olyan apró chip, amely az injekciós tűbe beférne és a bőr alá lehetne juttatni, egyelőre egyszerűen nem létezik. Ez ismét inkább a sci-fi kategória. Akik ebben hisznek, azoknak csupán egy kérdést kell feltenni – ha valaki valóra váltaná a kutatók vágyálmát és képes lenne ilyen chipet kifejleszteni, az bizonyára rettentően sokba kerülne. A gyártók pedig az egészségbiztosítás keretében nekünk adnák?

Képzeljünk csak el egy ilyen ampullát – benne 8-9 adag vakcinával. Mi garantálja azt, hogy amikor a fecskendővel felszívunk egy adagot, biztosan lesz benne chip is? És honnan tudnánk megállapítani, melyik chip melyik emberbe került? Szörnyű képtelenség.

Közkeletű az az állítás is, miszerint a chippel irányítanának minket, csak éppen senki se tudja megmondani, hogy mindez hogyan történne, miként szabnák a chipeket személyre, hogy minden ember más-más parancsot teljesíthessen – mivel mindnyájukban ugyanolyan chip lenne.

Én ugyan fantasy novellákat és regényeket írok, de erről tényleg fogalmam sincs. Most jutott eszembe, hogy erről milyen nagyszerű sci-fit lehetne írni. Személy szerint az összeesküvés-elméletek több szintjét különböztetem meg.

Mégpedig?

Az emberek egy része például egyáltalán nem hisz az ilyen jellegű őrültségekben, hogy bárki is irányítani akarna minket, vagy hogy minden mögött egy hatalmas összeesküvés rejtőzik és hasonlók. Ezek az emberek egyszerűen nem bíznak a közhatalom képviselőiben, a kormányban, cégekben, orvosokban, senkiben. Máshol keresik a válaszokat. Aztán hirtelen elhangzik egy olyan kijelentés, ami összhangban van az érzéseikkel, és ez megtetszik nekik.

De léteznek olyanok is, akik teljesen el vannak rugaszkodva a valóságtól, felszálltak az összeesküvés-elmélet vonatára, és nem csak a gyógyszeripar mögött, hanem minden mögött ezt látják. Ezért nem lehet általánosítani.

Lívia Hlavačková. Fotó – Linda Kisková Bohušová

A tavaszi, húsvét vagy karácsony utáni és egyéb méregtelenítés is hatalmas üzletnek számít. Miért dőlnek be neki az emberek, ha az orvosok világosan elmondják, hogy a detox nem a mérgektől, hanem a pénzünktől szabadít meg?

Az orvostudományban létezik a méregtelenítés fogalma azokra az esetekre, ha valaki nehézfém- vagy gombamérgezést szenved, esetleg éppen megkezdi az elvonúkúrát, hogy megszabaduljon az alkohol- vagy kábítószerfüggőségétől. Képesek vagyunk mérni, hogy egy pontosan meghatározott méreganyagból mennyi található a szervezetben, meg tudjuk mondani azt is, hogy az illető hogyan szabadulhat meg tőle. Ehhez azonban nem zöld bogyókra, hanem gyakran komoly kezelésre van szükség.

Amiről mi most beszélünk, az az úgynevezett alternatív méregtelenítés. Figyeljük csak meg, hogy akik az ehhez szükséges készítményeket árulják, egyáltalán nem határozzák meg, hogy a készítményeik milyen méreganyagok ellen hatnak. Ezt a kérdést ismételten feltettem az alternatív weboldalakon. Konkrét választ sosem kaptam.

Nagyon egyszerű – ha ezek a „csodakészítmények” működnének, elsősorban az orvosok alkalmaznák őket.

Persze, hiszen sokkal könnyebb lenne, mint folyamatosan ismételgetni az embereknek, hogy mozogjanak, ne fogyasszanak alkoholt, ne dohányozzanak, illetve étkezzenek egészségesen. Figyeljük meg ezt a kettősséget – egyrészt azt állítják, a gyógyszeripar rengeteg pénzt akar keresni, másrészt viszont mindent titkol, ami valóban segítene. Én nem látok ebben logikát, ők valószínűleg igen.

A gyógyszeripar a rák régóta felfedezett ellenszerét is titkolja, mivel ha ez napvilágot látna, már nem tudna pénzt keresni a drága kemoterápiás kezelésekkel.

Igen, ezt már jó ideje hallgatom, a múltban igyekeztem is cáfolni ezt a képtelenséget. A rák valójában nem egy betegség, hanem több száz daganattípus, ráadásul mindenkinél egyedi módon viselkedhet. Ha azt akarjuk állítani egy bizonyos gyógyszerről, hogy a rák ellen hat, logikusan következik belőle a kérdés – melyik ellen a sok közül? Ha pedig működik, azt bizonyítani is kell.

Ha tehát minden ráktípusra egyetlen gyógyszerünk lenne, ez azt jelentené, hogy valaki ezt a gyógyszert széleskörű klinikai vizsgálatoknak vetette volna alá az összes, de valóban az összes ráktípus és leukémia bevonásával, és mindnél bizonyítottan hatékonynak bizonyult.

És engedélyezni is kellene, mert csak ezután lehet az ígéretesnek tűnő vegyületből gyógyszer. A gyógyszergyártók polcain sorban állnak a potenciálisan hatékony vegyületek, 90–95 százalékuk azonban a tesztek során csődöt mond. Ezek nem gyószerek, csak álmok.

És mi a helyzet a méregtelenítéssel?

Ahhoz, hogy működni tudjon, legalább valamiféle sejtésünknek kell lenni a toxinok jellegéről, mert ez így olyan, mint a szellemirtás vagy a rontás levétele. Senki, azok sem, akik árulják ezeket a készítményeket, és azok sem, akik vásárolják őket, senki nem tudja, hogy milyen toxinok ellen és hogyan kellene a konkrét készítménynek működnie, mármint milyen konkrét mechanizmus segíti elő a mérgek kiürülését. A végén pedig senki se lehet biztos abban, hogy valóban kiürültek-e a szervezetéből. Lehet, hogy valakinek segítettek ezek a készítmények, de nem a méreganyagok miatt.

A detoxikálás tulajdonképpen egy pótprobléma. Tegyük fel, hogy valakinek az a gondja, hogy túlsúlyos, ég a gyomra, felfúvódik, hányingere van, fáj a feje, mire valaki teljesen meggyőző hangon azt mondja neki, hogy mindezért a toxinok felelősek, egyúttal gyors megoldást is kínál a problémájára – egy drága csodaszer formájában. És az emberek szeretik a gyors megoldásokat.

Hajlamosak vagyunk azokat a dolgokat alkalmazni, amit a környezetünkben látunk. Mindnyájan látjuk, hogy a használati tárgyaink bepiszkolódnak, szennyeződnek, vízkő rakódik rájuk, minden pillanatban feltörlünk, letörlünk lemosunk valamit és porszívózunk. Majd valaki hasonló megoldást javasol a testünkre.

Mint a Calgont a mosógépnek vagy az ecetet a vízforralónak?

Pontosan. Ha az illető nem tudja, hogy – amennyiben működik a veséje és a mája – a teste állandóan végez ilyen „öntisztítást”, valószínűleg hinni fog a csodaszerben.

Sokan azonban azt mondják, hogy jól érzik magukat, segített nekik az adott készítmény. Ezek az emberek szándékosan hazudnak, esetleg placebo-hatásról vagy valami másról van szó?

Szeretem az orvostudomány történetéből vett példákat. Ismeri a dohányfüst-beöntés történetét?

Nem, de nem hangzik túlságosan csábítóan.

A 17. és a 19. század között alkalmazták. A végbélbe dohányfüstöt fújtak, mert úgy hitték, ez az újraélesztés lehető leghatékonyabb módja. Ez a módszer azon az elméleten alapult, hogy a száraz, meleg dohányfüst felmelegíti, kiszárítja belül a halottat, eltünteti belőle a túlzott nedvességet, főként a vízbefúltakból, akik hidegek és nedvesek voltak.

Ez annyira elterjedt módszer volt, hogy amíg manapság különböző helyeken defibrillátorokat helyeznek ki, akkoriban a Temze mentén újraélesztő állomásokat létesítettek. Több ezren, köztük orvosok is azt állították, hogy ez segít. Azért segített, mert sokan meg voltak róla győződve?

Egy másik példa – a hasmenésben szenvedőknek különböző növényekből készült hashajtót adtak, mert úgy hitték, ez segít egyensúlyba állítani a nedvességet a testben. Évszázadokon át ez volt a gyakorlat, és amikor kiderült, hogy nem segít, az emberek továbbra is kérték, mert hozzá voltak szokva. Továbbra is jártak a borbélyokhoz vagy felcserekhez érvágásra, még akkor is, amikor már hivatalosan nem alkalmazták ezt a módszert.

Évszázadokon át több ezren hittek benne, ők is azt állítanák, hogy ez valóban, tényleg használ. Hogy valóban segített-e? Hát persze hogy nem. Ma sokan hisznek a méregtelenítésben, annak ellenére, hogy nem tudják, milyen mérgektől is kellene megszabadulniuk. Ez számomra olyan, mint a modern kori ördögűzés.

De hát az 1980-as évektől lassan előtérbe került a bizonyítékokon alapuló orvoslás.

Igen, a nyolcvanas évek elején indult egy kezdeményezés, hogy az orvosok tanulják meg kiértékelni a tudományos bizonyítékokat. Maga a bizonyítékokon alapuló orvoslás szakkifejezés 1990-ben keletkezett. De szemmel láthatóan több évtized sem volt elegendő, hogy az emberek tudatosabbá váljanak.

Lívia Hlavačková. Fotó – Linda Kisková Bohušová

Az alternatív orvoslás hívei annak ellenére is hivatkoznak a szervezet elsavasodására, hogy az orvosok elmagyarázták, hogy ez képtelenség.

Jómagam három elmélettel szoktam találkozni. Az első a vér elsavasodásáról szól.

Tessék?

Komolyan. Néhányan tényleg elhiszik, hogy elsavasodott a vérük.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Egészségügy

Irodalom

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak