Napunk

Horváth Zoltán dunaszerdahelyi polgármesterjelölt: A várost a testületnek kell irányítania

Fotó N - Cséfalvay Á. András
Fotó N – Cséfalvay Á. András

Horváth Zoltán négy évvel ezelőtt szorosan ugyan, de alulmaradt Hájos Zoltánnal szemben Dunaszerdahelyen a polgármester-választáson. Most ismét nekifut a megmérettetésnek.

Horváth Zoltán nyolc évvel ezelőtt Dunaszerdahely alpolgármestere volt Hájos Zoltán mellett, 2018-ban pedig elindult a polgármester-választáson, de pár száz szavazattal alulmaradt. Most ismét megpróbálkozik az indulással, függetlenként – azt mondja, a városra váró nehéz időkben képes lenne összefogni egy sokarcú képviselő-testületet is. Véleménye szerint a várost ugyanis a testületnek kell irányítania, a polgármesternek pedig végre kell hajtania a városatyák elképzeléseit.

Beszélgetésünkből kiderül:

  • lehet-e valaki polgármester orvosként és kézilabdaklub-elnökként,
  • tudna-e nemet mondani polgármesterként,
  • hatékony dolog-e, ha valaki saját csapat nélkül indul a választáson,
  • mit gondol Világi Oszkárról.

Lehet az ember egyszerre jó orvos, jó klubvezető és jó polgármester?

Három dolog egyszerre természetesen nehezen elképzelhető, főleg, ha valamit jól szeretnénk csinálni. Meg kell határozni azt a léptéket és mértéket, és tudni kell, mit ad le az ember, ha valami új történik az életében. Egyelőre ott tartunk, hogy orvosként és klubvezetőként dolgozom. Ha az ember egy ilyen megmérettetés után bizalmat kap, egyértelművé kell tennie önmagának is, hogyan fog dolgozni a jövőben. De erről most még nehéz beszélni. Mindig az a meghatározó pillanat, amikor valami valósággá válik.

Az orvosi szakma hivatás, és gyakorolni tudtam ezt a hivatásomat, mikor közel álltam a polgármesteri poszthoz – alpolgármester koromban. Sikerült megtalálnom az időt, hogy leggyakrabban ügyeleti rendszerben, néha pedig rendelésben is tudjak dolgozni a kórházban. Ehhez párosult később a kézilabdaklub vezetése. Van elképzelésem arról, hogyan tudom beosztani az időmet úgy, hogy ne menjen az egyik a másik rovására, ha polgármesterré választanak.

Nehezen lehet elképzelni, és nem is volna sportszerű, ha a polgármester megmaradna az egyetlen városi klub élén – hiszen a HC DAC-ban szerepel a város is.

Aludni ezek szerint nem igazán szeretne a következő években.

30 éve élem úgy az életem, hogy szinte minden héten van ügyeletem, és éjjel kell dolgoznom. Az orvosokról azt szokták mondani, hogy nem akkor alszanak, amikor álmosak, hanem amikor tudnak – főleg ügyeletben. De hát a kismamákra is azt mondják, akkor alszanak, amikor a baba engedi nekik.

Horváth Zoltán. Fotó – Cséfalvay Á. András

Sokan mondják, hogy nem ez a legjobb idő polgármesternek lenni.

Ez így van. Sok a bizonytalanság, és nagyon sok olyan helyzet lesz, melyek várhatóak, de teljes mértékben nem előreláthatóak. Nagy körültekintésre, megfontoltságra lesz szükség, és konszolidált viszonyokra a városon, a képviselő-testületen belül. Most minden önkormányzat számára a legnagyobb kérdés, milyen lesz az új képviselő-testület a választások után. Ha Dunaszerdahelyre nézünk, 60 felett van a képviselőjelöltek száma, ebből 21 fog bejutni.

Az is nagy kérdés, hogy a polgármester – akinek nincs szavazati joga – mennyire tudja megtalálni a közös hangot velük. Az én olvasatomban az önkormányzatiság legfontosabb jellemzője, hogy a testület irányítsa a várost, a polgármester pedig ennek a végrehajtó eszköze. A testület arra kap mandátumot, hogy irányítson, a polgármester és az általa felállított hivatal pedig arra, hogy ebben partner legyen, és eleget tegyen annak, amit a testület rátestál.

Ez most nem így történik a városban?

Mondjuk úgy hogy vannak hiányosságok, és voltak is. De én nem akarok minősíteni senkit, én nem valaki ellen, hanem valakikért, valamilyen célért dolgozom.

Fogalmazzunk akkor úgy, hogy a jelenlegi helyzethez képest milyen lépéseket tenne azért, ha polgármesterré választják, hogy felkészítse a várost arra a helyzetre, ami most jön.

Nem szeretek választási szlogeneket pufogtatni, de hogy az előttünk álló problémák halmazát meg tudjuk érteni, ahhoz nagyon közel kell kerülni a polgárokhoz. Az előre nem látható gondokat és eseményeket így lehet a legjobban felismerni. Nagyon sokan lesznek olyanok, akik nem tudják majd önerőből – és nem feltétlenül anyagiakra gondolok, – lemenedzselni azt a helyzetet, ami valószínűleg érkezik. Sokak kezét is meg kell fogni, hogy ki tudjuk őket vezetni ebből a helyzetből.

Egyelőre erről azonban nehéz beszélni. Hiszen még a fesztiválok ideje van, az emberek jókedvűek, és ezzel nincs is semmi baj. Két évig be voltunk zárva, meg tudom érteni, hogy most mindenkinek felhőtlenül jól kell éreznie magát. De az árnyék már felettünk lebeg.

Egy polgármesternek egy ilyen időszakban, ami jön, nemet is kell tudnia mondani a polgároknak.

Természetesen. Az azonban nem mindegy, hogy ezt a nemet egy megfontolt, konszolidált, nyugodt, körültekintő, stabil képviselő-testülettel karöltve lehet mondani, vagy sem. Én azt szeretném, ha az elkövetkező időszakban a városvezetésnek nagyon erős mandátuma legyen, legyen bárki a város polgármestere.

A képviselő-testület lehet ezerarcú – nem attól lesz erős, hogy egy csapat irányítja, és majdnem mindent megszavaz. Inkább attól lesz erős, ha kreatív gondolkodásmód mentén alakítja ki a saját álláspontját, s ezt megfelelő módon tudja kommunikálni a választópolgárokkal.

Horváth Zoltán. Fotó – Cséfalvay Á. András

Önnek nincs csapata.

A szó szoros értelmében nincs. Csapatvadászatba tényleg nem fogtam, de ez távolról sem jelenti azt, hogy ne gondolkodnánk közösen olyan, hozzám hasonló független  jelöltekkel akikkel a nézeteink, rálátásaink és elképzeléseink megegyeznek.

Ha valaki csapattal indul, akarva-akaratlanul az első pillanattól fogva kialakul egy függőség. A képviselő ilyenkor azt gondolja, hogy a polgármester vonalán került be a testületbe, és ilyenkor már csak kötelességtudatból sem mond ellent neki.  Szerintem az az igazi polgármester, aki a választók által megválasztott testülettel kezd dolgozni, legyen az bármilyen. Igaz, hogy sokkal nehezebb így kialakítani a működést, rengeteg tárgyalásra, egyeztetésre van szükség, hogy csapatot csináljon a képviselőkből – ám így még a látszatát is el tudja kerülni annak, hogy mindig az van, amit a polgármester akar.

Ezzel nem adja fel a hatékonyságot?

Nem.

Pedig egyetlen szekér sem indul el, ha összevissza fogják be a lovakat. Ez pedig pont az az időszak, amikor mindenkinek egy irányba kellene húznia.

Attól, hogy egy képviselő-testület sokrétű, mindenki a választópolgárnak tartozik elszámolással, mindenki a választókerületének lekötelezettje. Nem gondolom, hogy a testületben olyan képviselők lesznek, akik egymás szöges ellentétei mindenben, áthidalhatatlan ellentétek lesznek, és ez megbénítja a munkát. Ha egy testület megbénítja a polgármesterét, vagy viszont, ott inkább emberi hiányosságok játszanak szerepet.

Ez nem eredményezheti ugyanazt a helyzetet, mint ami Nagymegyeren lépett fel?

A második időszakomat élem a testületben, és az ezt megelőző választási időszakban, alpolgármesterségem idején én voltam az, aki tartotta a kapcsolatot az ellenzékkel. Mindig le tudtam tárgyalni velük azokat a dolgokat is, amelyek „rezegtek” házon belül. Sosem voltam párttag, orvosként pedig teljesen apolitikus vagyok, hiszen a kötelességem megtalálni a közös hangot a pácienssel – ez pedig nagyon jó iskola.

Mindig a közös hangot kerestem mindenkivel. Mikor létrehoztuk a HC DAC kézilabdaklubot, a két elődklub között hat évvel ezelőtt szinte áthidalhatatlan antipátia uralkodott. De egy sportoló nem lehet dühös az ellenfelére, tisztelnie kell. S bár akkoriban azt mondták, szinte lehetetlen lesz egy tető alá hozni a két klubot, bebizonyítottuk, hogy nem az.

A közös klub már nemzetközi színtéren játszik, jó eredményeket produkálunk a cseh–szlovák extraligában, Szlovákiában ott vagyunk a dobogón. Ha akkor azt mondom, adjuk fel, akkor ma nem tartunk itt. De nem adtuk fel, a két klub vezetése elfogadta és megértette a helyzetet, és együtt elértük, amit el akartunk.

Négy évvel ezelőtt, mikor elindultam a polgármesteri posztért, azt mondtam: Dunaszerdahelynek kell lennie az alulról építkezés jó példájának az egész Felvidék számára – mert ha nem, akkor úgy járunk, mint ahogy később jártunk. Kiszorultunk az Európai Parlamentből, kizuhantunk a parlamentből.

Én akkor, és most is úgy látom: ha a város határán kívülre szorítjuk a pártharcokat, és alulról építkezve hatékonyan dolgozunk együtt, az sokkal jobban néz ki, mint mikor a sziszifuszi munkával valahogy összefogó politikusok trükköznek egymással.

Horváth Zoltán. Fotó – Cséfalvay Á. András

Említette, hogy sosem volt párttag. Az Összefogás környékén azonban feltűnt annak idején. A parlamenti választáson is indult.

Szimpatikusak voltak számomra azok a fiatalok, akik akkoriban az Összefogás körül dolgoztak, és szerepeltem a választási listán, de nem párttagként. Azt a jelenséget próbáltam erősíteni, amit mind a mai napig képviselek. Azonban hitelesebb történetre vágytam, és úgy gondolom, ez a mostani pártállapot is lehetne sokkal hitelesebb.

Nem hátrány, hogy nincs ön mögött pártvonal?

Azt gondolom, nem vallottam szégyent egyik választáson sem, ahol függetlenként indultam, dacára annak, hogy nincs mögöttem akkora apparátus, mint mások mögött. Azt tartom, hogy néha a kevesebb több, és nem akarok beszállni abba a versenybe, ki kampányol több koncerttel vagy akcióval.

Térjünk vissza egy kicsit a polgármester és a testület közti együttműködéshez. Nem túl idealista elképzelés ez? Mert hát az jól hangzik, hogy a képviselők és a polgármester is a választóit képviseli, de a gyakorlatban ez sok helyen úgy van, hogy egyes politikusok inkább egy érdekcsoportot képviselnek – ez pedig megborítja az ön által említett működési modellt. Nem tart ettől?

Nem gondolom, hogy akkora város lennénk, hogy ezt ne lehetne menedzselni. Orvosként és a sport révén az emberek hatalmas többségével van kapcsolatom. S ahogy az élet minden területén az adott pillanatban mindenkivel meg tudtam találni a közös hangot, ez így lesz a testületben is. Bár sokan bírálják a függetleneket, hogy nincs mögöttük csapat, én ezt inkább erőfitogtatásnak tartom, ami pozitívan próbál nyomást gyakorolni a választóra.

Dunaszerdahelyen van egy olyan városházán kívüli erő, amely hatalmas hatással van a város életére és arculatára is. Világi Oszkárnak hívják. Mit gondol róla?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Dunaszerdahely

Választások 2022

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak