Napunk

Napunk newsfilter: Matovič szárnyal, mi pedig rohanunk a káoszba

Igor Matovič elemében érezte magát. Fotó - TASR
Igor Matovič elemében érezte magát. Fotó – TASR

1. Üzemi hőfokra fűtötték a parlamentet, gáz helyett gyűlölettel. 2. Pár kérdőjel azért van az új igazságügyi miniszterrel kapcsolatban. 3. Baj van Magyarországon, az asztalra csapták az abortuszkártyát.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Matovič és Fico újra vérre szomjazik

Véget ért a koalíciós válság, kezdődik az új politikai szezon, egy újabb nap a közép-európai paradicsomban, hölgyeim és uraim. A parlamentet a képviselők ma a Roman Mikulec belügyminiszter menesztésével foglalkozó rendkívüli üléssel fűtötték fel üzemi hőfokra, és elnézve az ülést, bátran leszögezhetjük: ami ősszel jön, az komoly káoszba taszíthatja az országot.

Menesztősdi. Roman Mikulecet ezúttal azért akarja meneszteni az ellenzék, mert a miniszter testvére két évvel ezelőtt benne volt egy biztonsági cégben, mely megnyerte a pozsonyi, belügyminisztérium alá tartozó Szent Mihály-kórház biztonsági szolgálatára kiírt versenypályázatot.

Ficóék – akik egyébként annak idején a Bonul nevű biztonsági szolgálat kifizetőhelyévé tették a minisztériumokat – most borzalmas nepotizmust kiáltanak az évi 220 ezres szerződés miatt – ami egyébként kevesebb pénz, mint amennyibe egy átlagos ligetfalui háromszobás panellakás kerül.

Persze az aprópénz is pénz, és a kis korrupció is korrupció, pláne, ha egy minisztert gyanúsítanak vele, de Mikulec azt mondja, hogy az egész baromság, a testvére már legalább két éve nincs a cégben, melyet egyébként egy teljesen transzparens versenypályázaton választottak ki, 11 jelentkező közül, egy olyan rendszerben, amelybe kívülről nem is lehet beleavatkozni.

Egyértelmű tehát, hogy ez a visszahívásosdi nem komoly, csupán egy kifogás arra, hogy ventilláljanak kicsit a képviselők a forró nyár után, és leteszteljék kicsit az új parlamenti erőviszonyokat az őszi, fontos szavazások előtt, miközben kedélyesen üvöltöznek egymással. Mi pedig megtudtunk néhány lényeges apróságot arról, mire számíthatunk.

Roman Mikulec harmatgyenge rétor. Az első dolog, ami kiderült, hogy a belügyminiszter továbbra sem tudja sem eladni, sem megvédeni magát igazán hitelesen, és ezzel kifejezetten könnyű prédának számít – pedig a kormánynak most épp azt kellene eladnia, hogy továbbra is van létjogosultsága, és a „mi embereink rendszere” elleni harc tud még némi lendületet adni a széthulló koalíciónak.

Mikulecnek ki kellett volna állnia a pulpitusra, és azt kellett volna csinálnia, amit Hamran István országos rendőrfőkapitány csinált a múlt héten. Ehelyett mondott egy kapkodó, összeszedetlen, erőtlen beszédet, amit után Blaháék már csak egy kávét kértek, hiszen ahelyett, hogy megcáfolta volna az állításaikat, lényegtelen dolgokkal hadonászott.

Mikulecnek olyannyira nincs autoritása, hogy nem tudott elkezdeni egy tárgyi megjegyzést, mert a saját politikai szövetségese, Jožo Pročko a háttérben megállás nélkül ordibált, és rendre kellett utasítani.

Az ellenzéket nem érdekli a valóság. A Smer és a Hlas képviselőinek felszólalásai villámgyorsan tértek el a tárgytól, és nehezen képzelhető el, hogy az őszi parlamenti üléseken akár egyetlen percre is az ország valódi problémáiról beszélnének majd. Ugyanaz megy majd körbe-körbe, hónapokon keresztül: Ján Čurilláék maffiózók, Milan Lučanskýt megölték, a kormány összeomlik, Igor Matovič tébolyult. Ezt ragozzák majd számtalan formában. Semmi mást.

Robert Ficóék erőből adják meg az alaphangot. A Smer elnöke egyáltalán nem titkolja, hogyan fogja káoszba taszítani a kormányzást. A parlamenti ülés előtti sajtótájékoztatóján úgy sorosozott, mintha nem lenne holnap – igaz, Soros György nevét még mindig nem tudja kiejteni, ellenben Zuzana Čaputovát a milliárdos „hímestojásának” nevezte.

A Smer nyilvánvalóvá tette, hogy a politizálást ezentúl az utcán képzeli el, óriástüntetéseken. A parlamenti bohóckodás nem illik a választási kampányba.

Végül pedig az is kiderült, hogy Igor Matovičot már nem érdekli a koalíció, főleg, ha kisebbségi. A pénzügyminiszter láthatóan megkönnyebbült, hogy az SaS már nem a kormány része, és ha már így alakult, nosztalgiázott egy kicsit a parlamenti szószéken.

Beszéde olyan volt, mint annak idején, mikor még ellenzéki mókamesterként osztotta a lapokat. Első körben rezzenéstelen arccal hasonlította Hitlerhez Robert Ficót, majd Peter Pellegrinit vádolta meg azzal, hogy testőrei zsebét tömte meg ötszáz eurósokkal – ezzel ki is borította a Hlas elnökét.

Matovič ugyanakkor az SaS-be is belerúgott párszor – ami nemcsak azt bizonyítja, hogy a pénzügyminiszter képtelen elengedni a dolgokat, hanem azt is, hogy magasról tesz arra, marad-e a kisebbségi kormányzás, vagy sem. A kormány akkor kezd majd bedőlni, ha elkezdődik a játszmázás a most induló, 140 programpontot tartalmazó parlamenti ülésszakon: márpedig a neuralgikus pontnak számító 363-as paragrafus módosításáról három beadvány is szól, de szó lesz az alkoholadóról és az üzemanyagok adójának csökkentéséről is.

Ezeknél pedig politikai megegyezésekre van szükség. Ha nem jönnek létre, akkor bukik az egész, ahogy majd később a költségvetés is bukni fog. Matovič pedig ezt pontosan tudja, ezért sem akar már parlamentesdit játszani. Legalábbis nem ebben a parlamentben.


2. Az igazságügyi minisztérium fura ura

Az ősz alaphangját tehát megadták a parlamentben a saját farkukat kergető kutyusok, de a másik oldalon még mindig vannak olyan politikusok, akik legalább megpróbálják eljátszani, hogy ebben a helyzetben is lehet tenni valamit a kormányzás stabilizálásáért. Az egyik ilyen politikus Zuzana Čaputová államfő, a másik – kényszerből – Eduard Heger.

Heger rendkívüli kutyaszorítóban van azután, hogy hagyta széthullani a kormányát, és kiszolgáltatta az egészet Igor Matovičnak. De javára szóljon, hogy az új miniszterei között vannak olyanok is, akik fenn tudják tartani a normális működés látszatát az országban – mivel szakemberek. Kár, hogy nem sikerült makulátlanul a dolog.

Az egyik oldalon fellélegezhetünk tehát, nem igazolódtak be a katasztrófa-forgatókönyvek: nem politikai kalandor, hanem Rastislav Káčer diplomata lesz a külügyminiszter, és a gazdasági tárcát sem Matovič embere, hanem Karel Hirman kapta meg. S – egyelőre – nem a hitoktatóból lett politikus, Richard Vašečka lesz az oktatási miniszter, így a nemváltó óvodások ellen nem indul keresztes hadjárat nálunk.

Viliam Karas, az ügyvédi kamara volt elnöke esetében azonban van némi bibi. Egy olyan ember lesz ugyanis az igazságügyi miniszter, aki nagy rajongója Maroš Žilinka 363-as számú varázspálcájának. Nem nehéz látni a jelölés mögött a Sme rodina kezét, és ebből még komoly összeütközések lehetnek majd nemsokára, de nem csak ez a probléma.

Karassal kapcsolatban ugyanis más kérdőjelek is felmerülnek. Például az, hogy az újsütetű miniszter egészen mélyre merült a szlovákiai fegyvervállalatok zavaros vizeibe, és zavarba ejtően közel úszkált a Smer nagyhalaihoz.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Abortusz

Igor Matovič

Napunk newsfilter

Robert Fico

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak