Napunk

Rettegett Putyin. Hogyan torzítja el a Kreml az oroszok történelmi emlékezetét

Kirill pátriárka és Vlagyimir Putyin. Fotó - TASR/AP
Kirill pátriárka és Vlagyimir Putyin. Fotó – TASR/AP

A demokrácia válsága és az újközépkori emlékezetpolitika világszerte együtt jár. Vlagyimir Putyin Nyevszkij, Rettegett Iván és más kanonikus alakok örökségének meghamisításával próbálja igazolni saját autoritását és háborúit.

Augusztus elején Mariupol kikötőjének orosz megszállói lerombolták a város ukrán védőinek emlékművét. Röviddel ezután bejelentették, hogy az emlékmű helyén Alekszandr Nyevszkijnek, egy 13. századi középkori orosz hadvezérnek emelnek szobrot, aki a svéd és teuton lovagok elleni katonai hőstetteiről ismert.

Nem sokkal korábban a Regnum nevű orosz nacionalista oldalon megjelent egy cikk Új támadás a Rusz ellen: Mi a közös a névai csatában és az ukrajnai különleges hadműveletben? címmel.

A cikk Vlagyimir Putyin orosz elnököt Nyevszkijhez hasonlítja, és kedvező színben tünteti fel. Putyin „ukrajnai különleges hadműveletét” egy olyan háború részeként ábrázolja, amelyet a Nyugat a középkor óta folytat Oroszország ellen, és arra figyelmeztet, hogy a „haza veszélyben van”. Nyevszkijt és Putyin olyan „nemzeti vezetőként” ábrázolja, aki mögé az orosz népnek fel kell sorakoznia.

Az ilyen középkori analógiák ma már nagyon gyakoriak Putyin Oroszországában. Egy másik cikkben, amelyik a FederalPressben jelent meg nemrégiben, Putyin Ukrajnával szembeni brutalitását Oroszország 10. századi keresztény hitre téréshez hasonlítják, melyre egy másik középkori hadvezér, Szent Vlagyimir alatt került sor. A Nyugatról – és különösen Ukrajnáról – azt mondják, hogy a „pogányokat” és a „sátánistákat” képviseli, akik az orosz hagyományos értékeket fenyegetik.

A sorba illeszkedik az orosz kormány hivatalos lapjában, a Gazet.Ru-ban nemrég megjelent cikk, a Mi a közös a Ruszok megkeresztelkedésében és az ukrajnai különleges hadműveletben? Putyinnak azt az állítását ismétli meg a cikk, hogy a kereszténység felvétele rakta le az orosz állam alapjait, a „különleges katonai hadműveletet” második keresztségként mutatja be; ezzel azt sugallja, hogy az ortodox hit és az orosz nemzet megtartásához ez ugyanolyan fontos, mint az első. A cikk az ukránok rágalmazásával folytatódik:

„Az ukronáciknak nincs erkölcsük, nem gondolkodnak morálisan, és nem félnek Isten büntetésétől az elkövetett kegyetlenségekért. Sok ukronáci nyíltan sátánista és embergyűlölő szekta követője, áldozatokat mutatnak be és rituális gyilkosságokat követnek el.”

E példákban a szembetűnő hasonlóságok nem meglepőek. A lettországi székhelyű független orosz hírügynökség, a Meduza szerint az államhoz kötődő médiumok egyszerűen a Kreml vezető ideológusainak a propagandafüzeteiből merítenek. Az egész orosz propagandagépezet magasabb fokozatra kapcsolt az ukrajnai invázió óta, hogy a háborút újközépkori okokkal igazolja.

A nem Oroszországban élőknek furcsa lehet, hogy a Kreml azt várja el az oroszoktól, hogy elhiggyék ezeket a történelmileg abszurd, politikailag képtelen állításokat. De Putyin alatt Oroszország középkori múltjának dicsőítése már régóta tartó hazai projekt.

A Kreml két évtizede „különleges hadműveletet” hajt végre az oroszok történelmi emlékezetén, agresszíven átalakítva az önképüket és múltról alkotott képüket. E retorika megerősítésével Oroszország vezetői arra fogadnak, hogy stratégiájuk sikeres lesz.

A középkori tükör

Miközben Nyevszkij kultusza régóta fontos szerepet játszik ebben a sokarcú emlékezetpolitikában, Nyevszkij történelmi öröksége ellentmondásos. A novgorodi fejedelem valóban számos katonai győzelmet aratott a svédek és a németek ellen.

De a mongolok megbízásából is uralkodott, akiknek a brutális hódításaira máig emlékeznek az Oroszország területén elkövetett atrocitások miatt. Nyevszkij nemcsak hű vazallusa volt a mongoloknak, hanem elfojtotta honfitársai ellenük való lázadási kísérleteit.

Azzal, hogy Nyevszkij behódolt a mongoloknak, egyértelműen megnehezíti a Kreml dolgát, hogy őt mintaszerű hazafiként tüntesse fel. Ezért fordulhat elő az, hogy a fejedelem „mongolokkal való együttműködésének” említése is elég ok arra, hogy valakit beidézzenek az ügyészségre. Ez történt tavaly Szergej Csernyiszovval, a szibériai Novoszibirszk városának főiskolai adminisztrátorával, aki a Facebookon meg merte osztani ezt a történelmi tényt.

Putyin nem az első orosz despota, aki Nyevszkijt propagandacélokra használja.

1547-ben Nyevszkijt szentté avatták Rettegett Iván (1533–84) uralkodása alatt, aki hatalma legitimálásához támaszkodott a Nyevszkij-kultuszra. Két évszázaddal később Nagy Péter azzal ünnepelte a svédek felett aratott győzelmét az északi háborúban (1700–21), hogy Nyevszkij hamvait a Nyevszkij-kolostorba, Szentpétervárra, az új fővárosba vitette.

A huszadik században Szergej Eisenstein 1938-as Alekszandr Nyevszkij című filmje volt nagy hatással Nyevszkij szovjet történelmi emlékezetére. A film a fejedelem Oroszország nyugati ellenségei elleni sikeres hadjárataira fókuszált. Amikor Sztálin 1941 novemberében, öt hónappal a náci invázió után, az orosz csapatokhoz intézett beszédet, Nyevszkijre hivatkozott, hogy hazafiasságot és bátorságot keltsen a katonákban.

A Szovjetunió bukása után Nyevszkij neve 2008 decemberéig homályban maradt. Abban az évben az „Oroszország neve” című tévéműsor nézői Sztálint választották a „múlt legfontosabb állami vezetőjének”. Ez egyértelműen Putyin propagandagépezetének sikerét mutatja, amely az „újrasztálinizálást” végrehajtotta. De a Kreml nem akart túl messzire menni, közbelépett, felülvizsgálta a rangsort, és Sztálint mint Oroszország első számú nemzeti hősét Nyevszkijre, a katonai dicsőség semlegesebb szimbólumára cserélte.

2014 júniusában, a Krím annektálása után Putyin bejelentette, hogy 2021-ben tervezik megünnepelni Nyevszkij születésnapját. 2017-ben pedig Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház vezetője is hozzátette a maga részét azzal, hogy a fejedelem imázsát fényezze a hívek fejében. Kirill szerint:

„Akik keletről próbálták irányítani Oroszországot, azokat a pénztárcánk érdekelte, akik nyugatról, azokat pedig a lelkünk. (…) Oroszország nem vesztette el identitását azután, hogy a Horda (a mongolok) foglyul ejtette, sem az államszerkezetét.”

Ezzel szemben, folytatta Kirill, ha a kereszteseknek vagy a nyugatiaknak sikerült volna meghódítaniuk, akkor „az orosz mint történelmi, kulturális, spirituális jelenség megszűnt volna létezni.”

Amikor 2021-ben a Kreml kiállította a fejedelem hamvait, több konferenciát is szervezett, és előadásokat támogatott a tiszteletére Jekatyerinburgban, Asztrahánban, Novgorodban, Vlagyimirban és más városokban. Putyin az egyik kiemelt Nyevszkij-konferencián „hazánk nagy fiának” nevezte őt.

Ma két, Nyevszkijnek szentelt templom épül, és az észt határon lévő Peipusz-tó partján, ahol Nyevszkij legyőzte a keresztes lovagokat, egy 50 láb (kb. 15 méter) magas emlékmű áll. Ez az installáció különösen ellenséges, mert Észtországból is látható, és határozottan úgy értelmezendő, hogy nemcsak a múltbeli katonai villongásokra emlékeztet, hanem Észtország hosszú alávetettségére az orosz és a szovjet birodalmakban.

Történelem cári szemüvegen keresztül

Nyevszkij dicsőítése Putyin által a korábbi próbálkozásaiból ered, amikor rehabilitálta Rettegett Iván történelmi emlékezetét. A 2010-es években a Kreml hatalmas kampányt indított, hogy megünnepelje a legelvetemültebb orosz cárt, de ez gyorsan ellenállásba ütközött.

Ahogy a megnevezés is mutatja, Iván az „Opricsnyina” (1565–1572) néven ismert (magyarul elkülönítés – a szerk. megj.), brutális állami terror rendszerét hozta létre, és egészen a közelmúltig joggal volt elátkozva az öröksége. De 2016-ban Orjol városában felállították (az orosz történelemben) Rettegett Iván első lovas emlékművét, és azóta több követte, Alekszandrovban (az Opricsnyina fővárosában), Moszkvában és Csebokszáriban.

Ivánt ma már nagy államférfiként és birodalomépítőként méltatják,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Oroszország

Ukrajna

Vlagyimir Putyin

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak