Elment Erzsébet, vele együtt egy régi korszak megszépített emléke

„A gyász és a változás ezen időszakában a családomat és engem vigasztal a tudat, hogy milyen tiszteletben és mély szeretetben részesítették a királynőt” – így zárta közleményét II. Erzsébet legidősebb fia, egyben utódja, III. Károly brit király, miután szeptember 8-án magyar idő szerint este hét óra után a Buckingham-palota tudatta a világgal: a királynő több mint 70 évnyi uralkodás után 96 éves korában elhunyt.

A közvéleményt megrendítette a királynő halála, annak ellenére, hogy Erzsébet az utóbbi időben már csak kevés alkalommal vett részt nyilvános eseményeken, és orvosai ajánlására a nyári szállását, a skóciai Balmoral kastélyt sem hagyta el, ahol a nap 24 órájában orvosi felügyelet alatt állt. Legutóbb uralkodásának platina-évfordulójának tiszteletére tartott ünnepségeken vett részt személyesen, még az új brit miniszterelnököt, Liz Trusst is Skóciában kérte fel a kormányalakításra.

Halálhírére spontán megtelt a Buckingham-palota előtti tér, aminek kapujára a britek koszorúkat és virágokat akasztottak, hogy egy könnyet elmorzsolva így búcsúzzanak egy mára eltűnt kor misztifikált és megszépített emléke előtt, amit a királynő megtestesített, és a személytől, aki 70 éven keresztül összekötötte az Egyesült Királyságot.

A királynő, akit nem uralkodónak szántak

II. Erzsébet 70 év 7 hónap és 2 napig vezette Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát, amivel a leghosszabb ideig ült a trónon az egykori szebb napokat is látott monarchiában; Európában csak egy uralkodó volt képes nála hosszabb ideig vezetni egy országot, a napkirályként is ismert XIV. Lajos 72 évig állt Franciaország élén, még 1643 és 1715 között.

Az 1953-ban megkoronázott, ám már 1952 óta uralkodó Erzsébet uralkodásának hossza miatt is egyedülálló volt: sikeresen mentette meg a mára idejétmúltnak számító monarchia intézményét, és fenntartotta a korona fényét egy viharos XX. század és az egyre jobban felgyorsuló modern világban is.

Pedig születésekor nem sok esély volt rá, hogy halálakor így fog róla megemlékezni a világ. 1926-ban születése idején édesapja, Albert csak második volt a trónörökösi rendben, hiszen annak testvére, az akkor még hajadon és gyermektelen Eduárd volt a trónörökös, aki apjuk, V. György halála után követte is a trónon 1936 januárjában. Azonban VIII. Eduárd viharos trónról való lemondása és házassága után decemberben már Albert lett az államfő VI. György néven, aki trónörökösnek az akkor 10 éves Erzsébetet jelölte.

Ugyanakkor ez nem jelentette azt automatikusan, hogy Erzsébetből királynő is lesz: a brit trónöröklési rend szerint a walesi herceg a trónörökös, amely tisztséget csak férfiak tölthetik be. Ha Györgynek és feleségének, Bowes-Lyon Erzsébetnek született volna egy fia, automatikusan ő lett volna a királyi cím várományosa, azonban a királyi pár Erzsébet mellett csak egy másik lánynak adott életet, a 2002-ben elhunyt Margitnak.

A második világháború idején felmerült, hogy a londoni csata miatt a trónörökös Erzsébetet és testvérét Kanadába kellene evakuálni, azonban erről édesanyja hallani sem akart: kijelentette, a lányok nem mennek nélküle sehova, ő nem megy el a király nélkül, a király pedig nem hagyja el a hazáját.

Így a Brit-szigeten maradt Erzsébet már háború alatt tanúbizonyságot tehetett leendő uralkodói felfogásáról és képességeiről. 1940-ben 14 évesen adta első rádióbeszédét a BBC gyerekeknek szóló adásában, amiben a háború miatt a városaikat elhagyni kényszerült gyerekeket vigasztalta és nyugtatta, míg 18 évesen ő maga is beállt a hadsereg kötelékébe, miután kijelentette: trónörökösként rá is vonatkozik, hogy a felnőtt, hajadon nőknek a hátországban segíteniük kell a hadsereget, ez alól ő sem jelenthet kivételt, így 1944 és 45 között teherautó-sofőrként és autószerelőként segítette a Szövetségeseket a hitleri Németország és csatlósaik legyőzésében – e tettei is bizonyítják, hogy pontosan követte az anyakirálynőnek, édesanyjának tulajdonított szavakat, a később királyi család nem hivatalos mottójává vált Never complain, never explain-t, azaz soha se panaszkodj, és soha se magyarázkodj felfogását.

21 éves korában pedig híres dél-afrikai rádióbeszédében elmondta azokat a szavakat, amelyek később egész életét, uralkodását meghatározták: „Kinyilvánítom mindannyiótok előtt, hogy egész életemet, legyen az hosszú vagy rövid, a ti szolgálatotoknak és a mi birodalmi családunk szolgálatának szentelem, ahova mindannyian tartozunk”.

Egy elmúlt kor utolsó csillaga

A monarchiákban szokás a történelmet a különböző uralkodók korszakaként nevezni: I. Erzsébet korát a Brit Birodalom aranykorának tartják, míg I. Károlyét például a monarchia válságának – míg előbbi vezetésével a Brit Birodalom sikeresen lett az akkor ismert világ vezető hatalma, addig I. Károly idején az angol polgárháborúban (amit egyes történészek inkább a három királyság háborújának neveznek) ideiglenesen meg is döntötték a monarchiát, Károlyt pedig ki is végezték.

Azonban II. Erzsébet kapcsán már nehéz az uralkodását egy teljes korszakként értelmezni, hiszen ő még annak a kornak volt az egyik – ha nem a legutolsó – tagja, akik a második világháborút megelőzően születtek (az amerikaiak ezt a generációt nevezik úgy, hogy the greatest generation), és életük során a világháború borzalmai után túlélték a hidegháborút, a 60-as években kezdődő űrkorszakot, egészen a mai modern világig.

Erzsébet e hosszú időszak alatt a folytonosságot jelentette: mindig nyugodt, semleges, olykor egészen felszínes, általánosságokat tartalmazó, ám mindig tisztelettudó beszédei sosem foglaltak állást aktuálpolitikai ügyekben (kivéve, amikor Thatcherrel összeszólalkozott a dél-afrikai apartheid kapcsán) – még halála után sem tudhatjuk, mely brit pártot kedvelhette jobban, ki lehetett az általa kinevezett 15 brit miniszterelnök közül a kedvence, vagy hogy mit gondolhatott a brit közvéleményt megosztó kérdésektől a skót függetlenségtől a brexiten át akár a 2003-ban elindított Irak ellen indított háborúról.

Erzsébetet részben ezért is szerették.