Hushegyi Gábor: Pozsony elvesztette a szlovákiai magyarokért folytatott mentális versenyt

Hushegyi Gábor a budapesti Szlovák Intézet igazgatójaként közeli munkatársa volt Rastislav Káčernek, aki Szlovákia új külügyminisztere lehet. Hushegyi azt mondja Káčer esetleges kinevezéséről, ha egy euroatlanti elkötelezettségű külügyminisztere lesz Szlovákiának, aki helyén kezeli Putyin agresszióját Ukrajnában, akkor megtörténhet, hogy lesznek vitás kérdések Magyarországgal.

Hushegyi, aki jelenleg a pozsonyi Művészeti Alap vezető munkatársa, azt állítja, számos jel utal arra, hogy Szlovákia elindulhat a demokrácia leépülésének azon az útján, amelyen Magyarország halad. A szlovákiai magyar képviselet pedig szerinte akkor nyerheti újra vissza a jelentőségét, ha az országos szlovák politikával fogja keresni a kapcsolatot.

Interjúnkból kiderül:

• milyen külügyminiszter volt Hushegyi szerint Ivan Korčok, és milyen lehet Rastislav Káčer,
• mi állhat a Budapestről Szlovákiába érkező bőkezű támogatások mögött,
• mit jelent, hogy Szlovákia elvesztette a mentális versenyt a szlovákiai magyarokért,
• milyen stratégiai hibákat vétettek a szlovákiai magyar pártok.

Mit szól ahhoz, hogy kisebbségi kormányunk lett?

Várható fejlemény volt, bár az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy mi történik. Egy olyan személy kapcsán merült fel a probléma, aki az utolsó pillanatban is tehetett volna meglepő lépést, és minden másképp alakul. Már ez a kisebbségi kormány is előrelépés a belpolitikai patthelyzetből. Az megjósolhatatlan, hogy ez meddig tartható fenn. Lehet, hogy hetek kérdése az összeomlása, de nem elképzelhetetlen, hogy hónapokig fenntartják.

Ami a miniszterek pótlását illeti, kíváncsi vagyok, melyik politikailag független szakértő vállalja fel ezt a kormányt. Nem könnyű döntés elé állították őket, és senki nem fog jótállni azért, hogy a pénzügyminiszter vagy más miniszterek nem fognak keresztbe tenni nekik.

Lemondott Ivan Korčok külügyminiszter is, akinek kemény konfliktusai voltak a magyar kormánnyal is. Milyen külügyminiszternek látta Korčokot?

Korčok miniszter urat államtitkárként ismertem meg, amikor a kulturális diplomáciában szolgáltam. Hallatlanul korrekt diplomata volt, komoly szakmai ismeretekkel, nemzetközi tapasztalatokkal. Korčok miniszter érdeme, hogy a szlovák kormány az első pillanattól egyértelmű álláspontot képviselt Putyin Ukrajna elleni agressziója kapcsán.

A pengeváltások, amelyek közte és a magyar külügyminiszter, illetve közjogi méltóságok között történtek, úgy érzem, annak a számlájára is írhatók, hogy Szlovákiában nincs kellő számú minisztériumi alkalmazott, aki Magyarországgal foglalkozna. Ezáltal a szlovákiai minisztériumok nem tudnak kellőképpen a dolgok lényegére tapintani egy-egy konfliktus esetében. Magyarországon az elnök asszonynál, a minisztériumoknál, a házelnöknél sokkal több ember foglalkozik Szlovákiával.

Ez azt is jelenti, hogy Ivan Korčok nem kezelhette jól ezeket a konfliktusokat, mert nem volt meg hozzá az apparátusa?

Inkább a megértésről van szó – a miértek mélyebb megértéséről. Annak a megértéséről, miért tesznek ilyen kijelentéseket a magyar közjogi méltóságok. Nekem az volt a korábbi tapasztalatom, természetesen alacsonyabb szinten, mint a miniszteri vagy államtitkári, hogy a szlovák delegációk sok felesleges atrocitásnak voltak kitéve egy-egy magyar–szlovák bilaterális találkozón. Ezt a szlovák diplomaták szó nélkül hagyták, de a magyar fél nem ért el semmit, ha nem a diplomácia szabályai szerint járt el.

Úgy érzem, hogy ennek belpolitikai vetületei is lehetnek – a miniszter urat tisztségbe jelölő párt részéről is érkezhetett nyomás, hogy erőteljesebben reagáljon a magyar fél megnyilvánulásaira. Nem először történt ugyanis olyasmi, mint Kövér házelnök úr somorjai beszéde a kitelepítések emlékművének leleplezésekor, de a támogatások ügyét is említhetnénk. Épp a támogatási rendszer és az ingatlanvásárlások kérdése nagyon komoly problémát vet fel Szlovákia szempontjából. A műemlékeket sokkal komolyabb anyagi ráfordítással kellene helyreállítani és gondoskodni róluk.

Olvassa el

Miért nézi tétlenül, bár aggodalmaskodva a szlovák kormány Orbánék ingatlanvásárlásait? A kulturális tárca az előző kormányokra mutogat

Az egyik fő konfliktusforrás épp az ingatlanvásárlások és -felújítások ügye volt. Mi lehet az Orbán-kormány valódi célja ezekkel a szlovákiai ingatlanvásárlásokkal?

Nincs semmilyen háttér-információm, és nem akarok tippelgetni. Fogalmam sincs, hogy ezt Magyarország diplomáciai testületének szánják, egyéb vállalkozásoknak készítik elő vagy épp olyan szlovákiai magyaroknak kívánják átadni, akiket kiválasztott a NER.

Vannak olyan műemlék-felújítási beruházások, amelyeknél felmerül a kérdés, a jótékonysági célokon túl nem szolgálhatnak-e politikai célokat is. Ilyen például a borsi kastély, amelynek a felújítására Magyarország csaknem 8 millió eurót költött, míg Szlovákia alig pár tízezer eurót.

A borsi Rákóczi-kastély szerintem különálló téma. Időben ugyanis nagyon megelőzte ezeket az újabb vásárlásokat. A Rákóczi-kastély felújításának védnökségét még Ivan Gašparovič és Áder János elnök urak vállalták legalább tíz éve. Úgy érzem, itt a fejedelemhez köthető ingatlan megőrzésének a motivációja volt a legerősebb Magyarország részéről. Annak ellenére, hogy ez állandóan a vegyes bizottság témája volt, csak ilyen konstrukcióban sikerült megvalósítani.

A szlovák oldalról olyan hangok is hallhatóak, hogy az ilyen típusú beruházások egy kulturális terjeszkedés állomásai lennének a magyar fél részéről. Lehet szó ilyesmiről?

Én erre nem látok bizonyítékot. Ha viszont sorra vesszük, milyen ingatlanokról van szó, nagyon jeles szimbolikus ingatlanok ezek, és jelentősek építészettörténeti szempontból is. Egy bizonyos szintű kiterjeszkedésnek minősíthető ezért ez az ingatlanfelvásárlás. Ugyanakkor több esetben olyan műemléképületekről van szó, amelyeket a szlovák állam nem volt képes felújítani, sőt nem élt az elővásárlási jogával. Nagyon nehéz addig minősíteni, amíg nem látjuk, mi lesz ezekkel az ingatlanokkal.

Ivan Korčok egyik fő érve az volt az ingatlanvásárlásokkal és -felújításokkal kapcsolatban is, hogy a szlovák fél ezekről nem tudott előre. Mennyire jogosak ezek az érvek?

Az én tapasztalatom az, hogy a felek nagyon részletesen szokták tájékoztatni egymást az ilyen szándékokról. Azt, hogy ezt mennyire tartották be ezekben az esetekben, kívülállóként nem tudom megítélni. Ez akkor működik zökkenőmentesen, ha a felek egymás iránt bizalmat éreznek. Az elhallgatás akkor jelenik meg, ha az egyik félnek problémája vagy hátsó szándéka van.

Ivan Korčokot ezek miatt a konfliktusok miatt magyarellenes politikusnak kiáltották ki. Mit gondol erről?

Ez nagyon nagy leegyszerűsítése a dolgoknak. Az, hogy valaki az aktuális magyar kormány lépéseit bírálja, nem jelenti azt, hogy magyarellenes. Nagyon sok magyar nemzetiségű vagy állampolgárságú bírálója is van a magyar kormánynak, akik nem nevezhetők magyarellenesnek.

Az eddigi hírek alapján Ivan Korčok utódja Rastislav Káčer jelenlegi prágai, korábbi budapesti nagykövet lehet. Mit hozhat az ő kinevezése a szlovák–magyar kapcsolatok terén?

Nem tudjuk még, hogy elfogadja-e ezt a posztot, ezért közelebbről nem kommentálnám ezt a kérdést. De ő egy hallatlanul tapasztalt diplomata, aki kitűnően ismeri Magyarországot. Együtt töltöttünk ott négy évet. Nagyon nyitott a magyar történelem és Magyarország iránt, de nagyon kritikus a demokrácia alapértékeit és Oroszország kiszolgálásának kérdését illetően. Egy elkötelezett uniós és NATO-diplomata.

Arra tehát nem számíthatnánk, hogy harmonikusabb lesz a szlovák–magyar viszony, ha őt nevezik ki.

Én úgy érzem, a bírálat nem jelent diszharmóniát. Ha megalapozott, akkor a bírálatnak van helye a diplomáciában. A leendő külügyminiszter, legyen az akár Káčer nagykövet úr vagy más, nem csak Magyarországgal fog foglalkozni, illetve Magyarország megítélése nemcsak Szlovákia szemszögéből érvényesül, hanem minimum EU-s szemszögből.

Ha egy euroatlanti elkötelezettségű külügyminisztere lesz Szlovákiának, aki helyén kezeli Putyin agresszióját Ukrajnában, akkor megtörténhet, hogy lesznek vitás kérdések Magyarországgal. Ugyanúgy a támogatási rendszert illetően is feltételezem, hogy olyan külügyminiszter lesz, aki nagyon jól ismeri az 1995-ös szlovák–magyar keretszerződést, annak intézményrendszerét. Az ebből származtatott megoldásokat kérheti számon Magyarországon, és el kell fogadnia, hogy Magyarország is számon fogja kérni ezeket.

Ami a támogatásokat illeti, nemcsak az ingatlanokról és műemlékekről van szó, hanem számos más támogatási formáról. Szlovákiában ugyanakkor nincs teljes körű kettős állampolgárság, így a Fidesz ezért nem kap cserébe szavazatokat. Miért folyósít Magyarország ilyen nagy arányú támogatásokat a szlovákiai magyaroknak?

A Nemzeti Együttműködés Rendszere keretében van egy szűk szegmens, akiket támogat a magyar kormányzat, például a Bethlen Gábor Alapból, miniszterelnökségi és más kormányforrásokból. Ez a magyar kormány döntése és stratégiája, hogy az utódállamokban kialakít magának egy teljes mértékben elkötelezett klientúrát. Ez a klientúraépítés egyik eszköze.

A szlovák közvélemény egy része gyanakvóan tekint ezekre a támogatásokra, de Szlovákia nem sokat tesz a helyzet megváltoztatásáért. Nem próbál rálicitálni a magyar kormányra. Megoldás lehetne, ha bőkezűbben támogatná Szlovákia a szlovákiai magyar kultúrát, oktatást, gazdaságot?

Nagyon nagy különbség van a két ország prioritásai között. Magyarország sokkal magasabbra helyezi értékrendjében a kultúrát, a tudományt és az oktatást, mint Szlovákia. Ez a költségvetés szintjén is megnyilvánul. Szlovákia nemcsak a nemzetiségek terén licitálhatna rá Magyarországra a kultúra, a tudomány és az oktatás támogatásában, hanem országosan. De vegyük tudomásul azt is, hogy az Orbán-rendszer oly mértékben elkötelezte azokat, akik részesednek ezekből az anyagi javakból, hogy ezt Szlovákia képtelen megváltoztatni. Ezt a versenyt az emberi gondolkodás terén Szlovákia elvesztette. Ezek az emberek ma már teljes mértékben Magyarországhoz kötődnek.

A szlovák közvélemény és a politikusok egy része bírálja Orbán Viktort, és olyan nézeteket terjeszt, hogy veszélyes az ország területi egységére nézve. Másrészt viszont mintha irigyelnék is őt. Egy friss példa: Peter Pellegrini mondta az egyik vasárnapi vitaműsorban, hogy az energiaválság ügyében Orbán Viktortól kell segítséget kérni, amivel Boris Kollár is egyetértett. Milyen valójában Orbán megítélése a szlovák politikában?

Ha kell, akkor ördögként és a demokrácia minden elvét eltipró autokrataként tudják feltüntetni Orbánt, de ha szeretnének igazodni a közvélemény hangulatához, akkor ugyanazok a politikusok egy másik vitaműsorban már pozitív példaként emlegetik. Akár kormányzati, akár ellenzéki oldalon bőven találunk politikusokat, akik szeretnének ugyanolyan hatalom birtokában kormányozni, mint Orbán a négyszeres kétharmad jóvoltából teheti.

A mai magyar politikai rendszer nagyon nehezen nevezhető standard demokráciának, mert már magán viseli az autoriter rendszer jegyeit. Oda kellene figyelni, mert Szlovákiában is egyre vonzóbbá válik az autoriter rendszer felé való elmozdulás. Ez pedig nemcsak ártatlan hétvégi politikai vitaműsorokban kerül felszínre, hanem kezd mélyebb tartalma lenni. A politikusok egyre több területet próbálnak a hatalmuk alá gyűrni.

Milyen területeken?

Itt van például a legújabb javaslat egy újabb adó bevezetésére a kereskedelmi tévék számára. Van egy másik javaslat is a köztévé koncessziós díjának az eltörlésére. Ez azt eredményezné, hogy a köztévé finanszírozása teljes mértékben a kormányzattól válna függővé. Rengeteg apró jel utal arra, hogy komoly táptalaja van egy hasonló berendezkedésnek, mint amilyen Magyarországon kialakult az elmúlt évtizedek fejlődése folyamán.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy Szlovákia elvesztette a mentális küzdelmet Dél-Szlovákiáért?

Azt, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok jelentős része Budapestre figyel, Budapesthez igazodik. Nemcsak a lakosság, hanem a szlovákiai magyar politikai elit jelentős része is Budapestet tekinti igazodási pontnak. Sokszor sokkal mélyebb ismereteik vannak a magyarországi valóságról és jogkörnyezetről, mint a szlovákiairól. Így értem, hogy Szlovákia ezt a versenyt elveszítette. Ennek az a következménye, hogy sokan nem tudatosítják, hogy a szlovákiai magyaroknak itt kell megoldaniuk a saját problémáikat, itt kell aktív részt vállalniuk a közéletben.

Meglátjuk, a következő megyei és helyhatósági választások milyen részvételt fognak hozni. A Budapestre figyelésnek van egy rettenetes következménye: a szlovákiai magyar szavazók egyre inkább demotiváltak, hogy részt vegyenek a szlovákiai választásokon.

Ennek az állapotnak, amit leír, az egyik oka vagy már a következménye, hogy kiestek a magyar pártok a parlamentből?

Ezt a kérdést nem lehet egy ilyen egyszerű ok-okozati összefüggésre visszavezetni. Az, hogy a 2020-as választásokon két párt versengett a magyar szavazatokért, előrevetítette, hogy nem lesz elég szavazat mindkettejük bejuttatására. Mindkét párt elkövetett egy olyan stratégiai hibát, amely kiiktatta őket az országos politikából.

Mi volt ez a hiba?

Az MKÖ egy regionális pártként határozta meg magát, ami teljesen legitim. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy Szlovákiában 141 város van. Kevés a nagyváros, de komoly szavazóbázissal rendelkeznek, és ezekben nagyobb a választási részvételi kedv, mint a kisebb településeken. A Híd pedig egy olyan fordulatot hajtott végre, hogy egy országos, az urbánus közegre építő pártból egy vidéki párttá vált. Pozsonyban 2016-ban 22–23 ezer szavazatot kapott a Híd, 2020-ban húszezerrel kevesebbet. A Dunaszerdahelyi járásban nyolcezerrel csökkent csak a szavazataik száma, a Komáromiban hatezerrel. A városokban a Híd 2020-ban hatvanezer szavazatot veszített, a falvakban negyvenezret. A Hídban hirtelen elhitték, hogy vissza kell szerezni a falvak és kisvárosok szavazóit.

Vannak hidas politikusok, akik azt mondták, hogy a Hídban vannak demokraták és csatornázók. A Híd azon döntése, hogy maradnak a kormányban a Kuciak-gyilkosság után, a Most-Hídból a Híd győzelmével ért véget. A magyar polgármesterek érdekei érvényesültek. Bár voltak a magyarok között is egyének, akik a kilépés pártján álltak. Ezzel a döntéssel a Híd feladta azt a szavazóbázisát, amely a demokrácia alapértékeire fókuszált.

A Hídtól elfordult szavazók között bőven voltak szlovákok is.

Nemcsak a Hídnak, hanem a régi MKP-nak is voltak szlovák szavazói. Volt itt egy olyan művész-értelmiségi réteg, illetve a vegyes házasságban élők csoportja, akik magyar etnikai pártra szavaztak. Ezt az országos horizontot adta fel mindkét párt. Ez egy olyan deficitje a mai szlovákiai magyar politikának, amivel nem lehet bejutni a parlamentbe.

A Híd-platformnak még van értelme a Szövetségen belül? A Szövetség vezetésében nem nagyon akad ismert nem magyar politikus, így a Híd képviselte multietnikus jelleget nem nagyon lehet kimutatni.

Nem ismerem a párton belüli logikát. Számomra A Szövetség értékrend tekintetében teljesen heterogén. Úgy érzem, hogy az MKP-platform nem kívánja az együttműködést a szlovák pártokkal országos szinten. A megyei együttműködésre korlátoznák ezt a kooperációt – ez egy regionális, megyei szinten sikereket elérő párt lehet a jövőben. A Híd viszont a nemzetiségek közös politizálásának az elvéhez tartja magát, illetve ahhoz, hogy az érdekérvényesítéshez szükség van az országos politikai pártokra. Ez a két filozófia csaknem összeegyeztethetetlen, és előbb vagy utóbb még nagyobb konfliktushoz fog vezetni, mint amit a Nagyszombat megyei jelöltállításnál éltünk meg.

Az MKP erőfölénye egyértelmű ebben a politikai szövetségben, ezzel viszont nagyon balgán visszaélnek. Emiatt elfordulhat a párttól az a potenciális szavazóbázis, amely korábban a Hidat támogatta, és még rosszabb eredményt produkálhat, mint a korábbi MKÖ. A Híd-platform lenullázására törekvő MKP-platform aktivitásait figyelve feltételezhető, hogy a parlamenti választásokon a hidas politikusokra leadott voksok haszonélvezői Berényi és társai lesznek. Erre maguknak a hidasoknak kell választ találniuk.

A Szövetség bukása nem eredményezheti azt, hogy radikálisabb megoldások kerülnek előtérbe, akár Gyimesi Györgyön keresztül?

Ha a Szövetség kudarcot vall, teljesen új helyzet elébe nézünk. Akkor jönnek majd az egyszemélyes megoldások. Szerintem több országos szlovákiai pártban megjelenhetnek magyar politikusok. Ez nemcsak a Progresszív Szlovákia magyar platformját vagy Grendel Gábor személyét jelentheti, hanem további szlovákiai magyar személyiségeket, akik erősebb húzónevek lehetnek, mint a Szövetség politikusai.

Jó lenne viszont felfogni, hogy olyan alacsony a szlovákiai magyarok lélekszáma és annyira megcsappant a magyar pártok szavazóinak bázisa is, hogy hallatlanul nagy luxus gáborokra, konrádokra és lacikra osztani nemcsak a politikusokat, hanem az értelmiségieket is. (Utalás Kovács Balázs publicista FB-posztjára, amelyről a Napunknak adott interjújában beszélt – a szerk. megj.) Nem szabad egymás ellen fordítani a fővárost és az ország további részét, a szlovák egyetemeken végzett értelmiségieket és a Magyarországon vagy éppen a Selye Egyetemen végzett értelmiségieket. Ennek katasztrófa lenne a vége. Ha megjelenik egy-egy szlovákiai magyar más pártok listáin, nem ellenségként kell kezelni. Azt sem kell tőlük elvárni, hogy ugyanolyan nemzetiségi programjuk legyen, mint a Szövetségnek.

Olvassa el

Kovács Balázs publicista: Az orosz felfogás, hogy ukrán nemzet nem létezik, arra emlékeztet, hogy mi „elmagyarosodott szlovákok” vagyunk

Vannak konkrét tippjei, kik lehetnek ezek a személyek?

Feltételezem, hogy a Progresszív Szlovákiának a maga attitűdje miatt ismét lesz nemzetiségi programja. Ha az OĽaNO-ban nem lesz földrengés, ott továbbra is meg fognak jelenni magyar politikusok. De úgy érzem, az SaS-ben is előléphetnek. A többi pártnál nem látok ilyen lehetőséget. Nemcsak a szlovákiai magyar politikusoknak, hanem a közvélemény-formáló értelmiségnek is tudatosítania kell viszont, hogy Grendel Gábor esetében nem egy echte nemzetiségi politikusról van szó. Ő egy biztonságpolitikai szakértő, csakúgy, mint Ondrejcsák Róbert nagykövet úr. Nem kell mindenkitől elvárni, hogy nyelvi jogokkal foglalkozzanak vagy oktatásüggyel, ha magyarok. Nagyon nagy szükség van magyar szakértelmiségiekre és szakpolitikusokra.

Óvnék attól, hogy becsméreljük azokat, akik országos szinten értek el szakmai sikereket – a Világirodalmi Intézet igazgatónője, főorvosok, kórházigazgatók -, csak azért, mert a szlovákokkal együttműködnek. Ezt kirekesztő szemléletnek tartom.

Egyszerre van szükség erre a három szempontra: egy liberális és progresszív közegben természetessé tenni a nemzetiségi jogokat, további politikai pártokkal segíteni ennek törvényekben való megjelenítését, de szükség van nemzetileg elkötelezett platformokra is. Nem egymás ellen kellene ezeket kijátszani, hanem együtt kezelni őket.

A szlovákiai politikának az a válsága, amiről beszéltünk, nem azt mutatja, hogy mélyebb problémák vannak a szlovákiai magyarok és a demokrácia kapcsolatában? Korábban élt egy olyan mítosz, hogy a szlovákiai magyarok mindig a jó oldalon, a demokrácia oldalán állnak. Megdőlt ez a mítosz?

Ez nem csak mítosz volt. A válságos években a magyar pártok jó oldalon álltak, és mindig segítettek kilábalni a legnehezebb helyzetekből. Gondoljunk csak az 1998-as választásokra és a nagyon összetett kormánykoalíciókra, amelyeket az egységes MKP vagy később a Híd is vállalt.

Ez inkább arra utal, hogy a szlovákiai magyar politikának sokkal nagyobb volt az autonómiája ebben az időszakban, mint jelenleg. Putyin ukrajnai agressziója vagy Orbán Viktor szerencsétlen rasszista kijelentése kapcsán olyan dadogást hallottunk a Szövetség MKP-platformja részéről, ami elképzelhetetlen egy demokratikus államban és elfogadhatatlan egy országos ambíciókkal rendelkező politikai párttól egy Magyarországon kívüli közegben. Inkább arról van szó, hogy nem a politikusok élvonalát láthatjuk a Szövetségben, hanem kevésbé felkészült embereket.

Tehát nem biztos, hogy ez egy szélesebb társadalmi válság jele, hanem a politikai elit kvalitásai miatt alakulhat ki egy olyan kép, hogy a demokrácia már nem olyan fontos a szlovákiai magyaroknak?

A másik fontos befolyásoló tényező a magyarországi média, amely viszont nagyon leegyszerűsítő világlátás felé tereli a szlovákiai magyarokat. Ez is hozzájárulhat a demokrácia értékének a csökkenéséhez a szlovákiai magyarok körében a szlovákiai társadalommal egybevetve.

Mi lehet ebből a kiút?

Fontos, hogy az együttműködő politikusok megtalálják a kapcsolatot a releváns szlovákiai szereplőkkel, és elérjék a választási küszöb csökkentését, vagy egyéb alternatívákat dolgozzanak ki, akár egy kisebbségi önkormányzati rendszerről. Nem feltétlenül Magyarországról kell átvenni a törvényt, van több más példa is erre. Ezt a munkát nem végzi el helyettünk senki.