Egy lelkes művészettörténész fotóival fedezik fel a komáromiak újra a várost és annak történelmét
Egy kis töri mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel! – A Facebookon terjedő fotósorozatból tanulják Komárom történelmét a helyiek.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Egy komáromi művészettörténész, Szabó Csekei Tímea fotóival ismerik meg a Duna-parti várost a helyiek. Tímea ebédidőben fényképezőgéppel rója az utcákat. Épületeket, lépcsőházakat, utcarészleteket, kapukat, kilincseket, cégéreket, csempéket stb. fotóz – bármit, ami a város történelmét őrzi.
A képeket a közösségi oldalán osztja meg – a komáromiak egy új perspektívát, egy új „szemet” kapnak. Ráadásul a fotók nem csupán dokumentálnak, hanem hangulatokat, fényjátékokat közvetítenek, kompozíciókkal kísérleteznek: a megörökített tárgyakhoz hasonlóan önálló státuszuk is van.
Az Ebédidő című sorozat követőinek száma egyre gyarapodik, tőlük kapta a nevet is a vállalkozás. Amikor meglátták ebédidőben az utcán Tímeát géppel a nyakában, kérdezgették tőle, hogy eljött-e az ebédidő. Innen ered tehát a név: Ebédidő.
A kezdeményezést pedig a művészettörténész munka és a Komárom iránti szeretete hívta életre. Ma a követői jelentik a legnagyobb motivációforrást, ők biztatják, új ötletekkel látják el.
Szabó Csekei Tímea 1976-ban született Léván. A komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán művészettörténet szakon szerzett diplomát. 2006-tól a komáromi Duna Menti Múzeum művészettörténésze. Kutatási területe Komárom képzőművészete, különös tekintettel a 20. század első felére. Szívügye a műemlékvédelem. Két lány anyukája.
Nem minden kezdet nehéz
Szabó Csekei Tímea elindult házi tojást venni Luca lányával Komáromban, a koronavírus-járvány második hulláma idején, és fényképezőgépet is vittek magukkal. Abban az időszakban a sétákat ismét nagy becsben tartottuk. A hosszú karantén után, a szabadulást követően, hajlamosak voltunk „más szemmel” körülnézni az utcákon. A tekintetünk pedig megtanulta újrafelfedezni az ismertnek vélt környezetet.
„Egy polgári lakásba mentünk a Határőr utcába átvenni a tojást, és mutattam a lányomnak az ajtó felett elhelyezett lakásszámot, egy szép szecessziós hetest. Rögtön előkerült a fényképezőgép és a telefon, megörökítettük a míves hetest” – meséli Tímea.
Barangoltak az utcán, és élvezték, hogy az elrendelt karantén miatt gyérebb a forgalom. Több épületrészletet is lefotóztak, majd otthon összehasonlították a képeket, ki mit látott, kinek mi tetszett, melyik felvétel sikerült jobban.
Néhány sikerültebb fotót feltöltöttek a közösségi médiába. Rengeteg visszajelzést kaptak az ismerősöktől, akik további képeket követeltek, és a folytatásra ösztönözték őket.
A gondolat, hogy az ebédidőt ne csak az éhség elverésével töltse ki, már évekkel korábban megszületett. „Az egyetemi évek után Londonban kötöttem ki, és azt figyeltem meg, hogy ebédidőben a templomokban koncerteket adnak. Ott döntöttem el, hogy hazatérésem után ebédidőben igyekszem megtörni a munkahelyi rutint, és keresem majd a feltöltődést. Az Ebédidő projekt számomra ezt a feltöltődést is jelenti” – mondja a komáromi művészettörténész.
Tímea évekig gyűjtötte a Komárom belvárosához kapcsolódó szövegeket és képeket a munkahelyén, a komáromi Duna Menti Múzeumban. Az összegyűlt anyagot helyszínek szerint mappákba rendezgette. Az volt a terve, hogy tavasztól őszig, amikor enyhébb az idő, és a szabadban is lehet ebédelni, egy szendvics vagy saláta mellett belvárosi helyszíneken szervez rövid felolvasásokat.
Az volt a koncepció, hogy ezeken a flashmob-szerű összejöveteleken kis csoportban, rövid időre megállítják a munkahelyi mókuskereket, és ismeretterjesztő felolvasás közben az ismerősökkel megebédelnek. Sajnos, ezeket a terveket a koronavírus-járvány elsöpörte, de Tímea nem adja föl könnyen, ezért átkalibrálta az elképzeléseit – ebből született meg a fotósorozat.
A járvány alatt az internet lett az új találkozási hely. Azok is követik az Ebédidő sorozatot a közösségi médiában, akik már elköltöztek Komáromból, külföldről is érkeznek bátorító, támogató levelek.
Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolati háló alakult ki a munkahelyi tevékenység és a ebédidős tevékenysége között, Tímea nagy lendülettel meséli: „Mindkét irányban működik az inspiráló, megtermékenyítő hatás.”
A Harmos-nyomozás
„Mások mellett Harmos Károllyal is foglalkozom, neki köszönhető a képzőművészeti szcéna fellendülése Komáromban. Harmos 1910-től a komáromi bencés gimnázium tanára volt, 1920-tól rajziskolát vezetett a városban. 1923-ban pedig ő lett a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának a vezetője. A képeit a múzeum magángyűjteményekben is keresi.
Marta Herucová művészettörténész egy monográfiát ír Harmosról, és felkért, hogy a komáromi magángyűjteményekben fellelhető képeit segítsek felkutatni. Egyre több orvosportrét találtam, amelyeket Harmos festett. Elindult hát a nyomozás, hogy hány orvos élt akkoriban Komáromban, kik voltak ők, hogyan tudok a nyomukra lelni. Így jutottam el a Határőr utcai polgári lakásokba, az egykori orvosok otthonaiba, és a múzeum számára is sikerült megszerezni egy teljes hagyatékot.”
Azáltal, hogy Tímea megosztotta az oldalán a részeredményeket és a kincseket, amelyekre rátalált, egyre több helyről érkeztek tippek, hol érdemes még kutakodni, így szélesedett ki a nyomozás egy közösségi rítussá.
Értékmentő
Olyan, a komáromi múzeum számára értékes műtárgyakat is talált a magángyűjteményekben, amelyek az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a budapesti műkereskedők elől. Tímea úgy vélte,
