Napunk

Fazekas Lídia pedagógus: A világ legcsodálatosabb dolga gyermekeket tanítani

Fazekas Lídia. Fotó - Napunk, Ibos Emese
Fazekas Lídia. Fotó – Napunk, Ibos Emese

Fazekas Lídia, a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola tanítója is Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesült a 2022/2023-as országos tanévnyitó alkalmából, melyet Deresk községben vehetett át.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Fazekas Lídia negyvenhárom év után ma először nem volt ott a nagykaposi alapiskola tanévnyitóján. Azt mondja, egy évet biztosan pihenni szeretne, hogy később mi lesz, azt majd eldönti az idő és az egészségi állapota.

A kaposi pedagógus több évtizedes tanítói-nevelői munkájáért emlékérmet vehetett át. Nagyon megtisztelőnek tartja az elismerést.

Úgy tudom, egész élete Nagykapos és a helyi magyar alapiskola köré rendeződött.

Igen, így igaz. Szoktam is mondogatni, hogy Nagykapos az én városom, az Erdélyi János Alapiskola pedig az én iskolám. Hatéves koromban a nagykaposi magyar alapiskolában kezdtem meg tanulmányaimat, akkor még nem Erdélyi János Alapiskola volt a neve, majd a losonci Pedagógiai Szakközépiskola elvégzését követően ide tértem vissza. Itt kezdtem pedagógiai pályafutásomat.

Negyvenhárom évig ebben az iskolában tanítottam, először nevelőnőként, majd mivel több mint ezer diák látogatta az iskolát, szükség volt alsó tagozatos pedagógusokra, felvételt nyertem a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolára, tehát tanítóként folytattam a szolgálatot. 2017 februárjától vettem át az alapiskola vezetését. Idén január végén lejárt a mandátumom, a tanévet végigtanítottam.

Mindig pedagógus szeretett volna lenni?

Mióta az eszemet tudom, mindig. A betűvetésre a nővérem tanított, így egyértelmű volt, hogy mi lesz a választott hivatásom. Az én értelmezésemben a világ legcsodálatosabb dolga gyermekeket tanítani.

Nagyon szeretem a szakmámat, de az évek mindenkin nyomot hagynak, így rajtam is. Már nem megyek fel olyan gyorsan a második emeletre, mint ahogy szeretnék, s az énekhangom sem olyan, mint valamikor volt. Isten segítségével nyugdíjasként és boldog nagymamaként fogom élni a hátralévő éveimet.

A negyvenhárom év alatt gyűjtött tapasztalatai alapján milyen útravalót adna a kezdő kollégáknak?

Édesanyámtól mindig azt tanultam, hogy a gyermeket bármire meg lehet tanítani, de csak akkor, ha megszereti a tanítóját. Tehát nagyon fontos, hogy szeressük a ránk bízott gyermekeket, hiszen mindegyik egy csoda. Igaz, nem repül mindegyik egyformán magasra, nem szárnyal mind egy iramban, de mindegyikben meg lehet és meg kell találni azt, amiben egyedi és különleges, és elő kell csalogatni belőlük a pozitív tulajdonságokat.

A legfontosabb útravaló: szívtanárként úgy nevelni és oktatni a gyermekeket, hogy hűek maradjanak nyelvükhöz, nemzetükhöz, Istenükhöz, hogy felnőtt fejjel továbbvivői legyenek a felvidéki magyarság szellemi és kulturális életének, s hogy erős kötődéssel találják meg majd helyüket ebben a Kárpát-medencei szétszórtságban.

Nehéz év vár a kollégákra, a kezdő pedagógusokra?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Oktatás

SZMPSZ

Aktuális, Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak