Hogyan védhetik meg a balti-tengeri országok Európát attól, hogy Oroszország fegyverként használja az energiát

Oroszország politikai és gazdasági fegyverként használja fel az energiaforrásokat, ami a Balti-tenger környéki országokat a nemzetközi energiaválság frontvonalába helyezte. Ám az energiabiztonság megerősítésével, az orosz fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonásával és tengeri szélerőmű-kapacitásuk hétszeres növelésével mindössze nyolc év alatt a régió országai kulcsszerepet játszanak majd abban, hogy megvédjék Európát attól, hogy Oroszország fegyverként használja az energiát.

Ennek érdekében a múlt héten Dániában tartott balti-tengeri energiabiztonsági csúcstalálkozón részt vett az Európai Bizottság elnöke, az EU energiaügyi biztosa, valamint kormányfők, államfők és energiaügyi miniszterek a következő országokból: Németország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország, Svédország és Dánia.

A Balti-tenger évszázadok óta nemzetközi konfliktusok és rivalizálás színtere. Mára azonban a régió nyolc országa tagja az Európai Uniónak, és jelentős mértékben fokozzák együttműködésüket az energiaügy területén.

Ukrajna orosz inváziója éppoly megdöbbentő volt, mint indokolatlan, és a gáz későbbi, politikai és gazdasági fegyverként történő felhasználása rávilágított arra, hogy Európának függetlenednie kell az orosz energiaimporttól. A meglévő megállapodások kirívó megsértésével, a földgázexport visszatartásával Oroszország az energiaválság szélére próbálja sodorni az EU-t, és nyomást gyakorol ránk, hogy tartózkodjunk Ukrajna megsegítésétől.

Működni fog az orosz stratégia?

A balti országok az elmúlt évtizedben jelentősen megerősítették az energiaügyi együttműködést. A balti energiapiac összekapcsolásának terve (BEMIP) 2008 óta fontos építőelem ebben az architektúrában. A múlt hét azonban egy új korszak kezdetét jelentette ezen országok energiarendszerei számára, mivel a nyolc ország és az Európai Unió összefogott és aláírta a „Marienborgi Nyilatkozatot”. Ennek célja négy pontban foglalható össze.

Először is a balti országok felgyorsítják az orosz energia fokozatos kivonását. Hogy leszoktassák magukat a fosszilis tüzelőanyagokról, például felgyorsítják energiarendszereik villamosítását, diverzifikálják energiaellátásukat, és fokozatosan szén-dioxid-mentesítik gázhálózataikat.

Másodszor, felvázoltak egy víziót, amely szerint a következő nyolc év során közel hétszeresére növelik tengeri szélenergia-kapacitásukat. Ha a jelenlegi 2,8 GW-os kapacitást legalább 19,6 GW-ra bővítik, akár 28,5 millió otthon áramellátására is képesek lesznek. Ez a szám nagyjából megegyezik Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország, Svédország és Dánia háztartásainak teljes számával.

Harmadszor, rövid távon az orosz energiát fel kell váltani egyes balti országokban a cseppfolyósított földgáz importjának növelésével. Mivel az LNG-t tengeren szállítják, javítaniuk kell a koordinációt a Balti-tenger körüli növekvő tengeri kereskedelem kezeléséhez. Ez magában foglalja az infrastruktúra – például kikötők és LNG-terminálok – kiépítésére vonatkozó együttműködést.

Végül a balti országok felkutatják a közös határokon átnyúló megújulóenergia-projekteket, és azonosítják az infrastrukturális igényeket, hogy lehetővé tegyék a megújuló energia integrálását, ami elengedhetetlen az ellátás biztonságához, illetve ahhoz, hogy megfizethető áron jusson el az otthonokba és vállalkozásokba, miközben tiszteletben tartják az országok nemzeti energiapolitikai prioritásait és energiaválasztási lehetőségeit.

Változik az energia geopolitikája

Globálisan az energiaszektor drámai, de gyakran figyelmen kívül hagyott átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben.