Nálunk is előfordul, hogy a nők rongyokat használnak betét helyett. A menstruációs szegénység tabu, emellett az állam is figyelmen kívül hagyja

A dobsinai iskolában tanító Erika Polgáriová pontosan tudja, mikor menstruálnak a lányok, mert „érezni” lehet az osztályban – a szegény családokból származó lányoknak takarékoskodniuk kell a menstruációs eszközökkel, ezért egy betétet akár egész nap is használnak. „Eszembe jut az a diáklány, akinek olyan rettenetesen kellemetlen szaga volt, hogy a gyerekek elkerülték, nem akartak vele játszani” – mondja Polgáriová.

Nem minden lány és nő élheti meg a menstruációt méltósággal, és ez Szlovákiában sincs másképp. Skócia a világon elsőként foglalta törvénybe a menstruációs egészségügyi termékek ingyenes hozzáférhetővé tételét, napirendre tűzve ezáltal a menstruációs szegénység témáját. Nálunk erről a problémáról szó sem esik, és a minisztériumok sem javasolnak megoldást.

A szegénységben élőkkel foglalkozó szervezetek azonban azt állítják, ez egy létező probléma. „Vannak nők, akiknek minden hónapban azon kell törniük a fejüket, hogyan tudnak majd betét venni” – mondja a Cesta von (Kiút) elnevezésű egyesület munkatársa, Zuzana Révészová.

Háborús betét

Ha egy anya négy serdülőkorú lányt nevel, a menstruációs eszközökre fordított kiadások havonta nagyon megterhelhetik a család költségvetését. A kirekesztett közösségben élők számára ez olyan tétel, amelyre egyszerűen nem jut pénz. Ez nemcsak a romatelepeken, hanem a fedél nélkül, esetleg az alacsony jövedelemmel rendelkező csonka családban élő nőket és lányokat is érinti.

Így aztán a 21. században  arra kényszerülnek, hogy olyan megoldásokhoz folyamodjanak, akárcsak háború idején. „Ha nincs betét, akkor a ruháikból készítenek – kivágnak egy darab anyagot és vattadarabokat tekernek bele” – mondja Révészová. „Ez nagy probléma. De mi mást tehet a nő?” Ha a szociális segélyből jut rá pénz, vesznek betétet, és kölcsönadnak azoknak, akinek épp szükségük van rá vagy spórolnak vele – sokkal hosszabb ideig használnak egy betétet, mint azt kellene.

„Ha egy átlagos, öt napig tartó menstruációval számolunk, a tampon, a betét és a fájdalomcsillapító gyógyszer havonta 5–10 euróba is kerülhet. Valakinek ez nem tűnhet soknak, de vannak nők, akiknek választaniuk kell, hogy ételt vesznek vagy egy csomag betétet” – magyarázza Zuzana Faragulová, a Možnosť voľby (Választási lehetőség) nevű egyesület munkatársa.

A szepsi származású Irma omamaként (az Omama projektet a Cesta von menedzseli, a kirekesztett közösségek tagjainak biztosítanak keresetet azáltal, hogy azok a közösségük kisgyerekes családjait segítik a nevelésben – a szerk.) a romatelep asszonyainak segít a legkisebb gyermekek gondozásában. Elmeséli, hogy az egyesület a Családtervezési Társaság (Spoločnosti pre plánované rodičovstvo) által szervezett gyűjtés keretében jutott menstruációs kellékekhez, melyeket aztán nedves törlőkendővel együtt kioszthatott az anyukáknak. Irma emlékszik arra, amint az egyik lány azt mondja az anyukájának: „Na, anyu, már van betéted, tegnap még nem volt.”

Nagyobb problémával szembesülhetnek a nők a gyermekágy ideje alatt, hiszen a szülést követő hat héten át is szükségük van menstruációs kellékekre. Mivel az első két héten a vérzés erősebb, az orvosok azt javasolják, hogy akár két óránként is cseréljék a betétet.

Nem létezik olyan felmérés, amely Szlovákia menstruációs szegénységének mértékét térképezné fel. A Možnosť voľby (A választás lehetősége) egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy Európában tízből egy lány nem engedheti meg magának, hogy menstruációs kellékeket vásároljon. „A szegénységben élőkkel foglalkozó non-profit szervezetek havonta több ezer menstruációs kelléket is szétosztanak.”

Az egyesület szerint annak magától értetődőnek kellene lenni, hogy a nők hozzájussanak a menstruációs kellékekhez, ellenkező esetben különféle nem higiénikus megoldásokhoz kell folyamodniuk. „Ezek befolyásolhatják az életük egyéb területét, például megbetegedésekhez vezethetnek, vagy akadályozhatják őket a tanulásban, munkában vagy egyéb mindennapi tevékenységükben” – állítja Faragulová.

Skócia a világon elsőként fogadta el azt a törvényt, melynek értelmében minden helyi önkormányzatnak biztosítania kell, hogy a menstruációs termékekhez mindenki hozzáférjen, akinek arra szüksége van. „A skót törvény kimondja, hogy a menstruációs termékeket ingyen, egyszerű és méltó körülmények között kell hozzáférhetővé tenni mindenki számára, akinek szüksége van rá” – magyarázza Faragulová.

Amikor anya és lánya tabuként kezelik a témát

A dobsinai tanárnő rendszeresen találkozik a lányokkal a Domček (Házikó) nevű közösségi központban, ezeket a találkozókat mindnyájan Csajpartinak hívják. Itt minden szóba kerül, ami a serdülőkorú lányokat érdekli – így a menstruáció is. A lányoknak gondot okoz hozzájutni a menstruációs kellékekhez, ezért többnyire spórolnak vele, ennek pedig egészségügyi következményei is vannak. „Volt, hogy arra kellett megoldást találnunk, hogy viszket, csíp, éget” – mondja Polgáriová.

A közösségi központban igyekeznek ingyen elérhetővé tenni a menstruációs kellékeket, ezeket néha non-profit szervezetektől kapják, néha saját költségvetésből vásárolják. Olyan lányok is szoktak menstruációs termékeket kérni a tanárnőtől, akik nem járnak a központba. „Hetente többször is előfordul, hogy a lányok bejönnek a tanáriba betétért” – meséli a tanárnő.

A Besztercebányai kerületben az általános iskolákban nem osztanak szét menstruációs kellékeket, mivel a kerület alá csak a középiskolák tartoznak, az általános iskolákat pedig az egyes községek önkormányzatai működtetik. Polgáriová azonban arra figyelmeztet, hogy a menstruáció nem csupán a középiskolás lányokat érinti, hiszen sok lány már tizenegy éves korában elkezd menstruálni. Ráadásul többen megbuknak, és 15–16 évesen még az általános iskola hatodik osztályába járnak.

Habár a betétek hozzáférhetetlensége a legnagyobb probléma, a lányok az intim higiéniával kapcsolatban is felvilágosításra szorulnak. Polgáriová elmondása szerint sokuk nem fér hozzá csapvízhez, az eresz alatt mosnak hajat – ilyen helyzetben pedig nehezen tudnak rendszeresen „megmosakodni alulról”.

A menstruáció a roma nők között is tabutémának számít. „Az anyák nem beszélnek róla a lányaikkal, és isten ments, hogy egy férfi megtudja, hogy a lány menstruál” – magyarázza Révészová. Így a nőre hárul a teher, hogy „valahogy megoldja a dolgot”.

Polgáriová egyszer észrevette, hogy az egyik lány furcsa arckifejezéssel jön ki a mosdóból. Megkérdezte tőle, hogy minden rendben van-e, de a lány csak négyszemközt merte elmondani az igazat. Fájdalmai voltak – feltehetőleg húgyúti fertőzésről volt szó –, Polgáriová nyíltan elbeszélgetett vele a témáról. Vett neki vény nélkül kapható gyógyszert, és a probléma elmúlt. „Ha nem múlt volna el, elmentem volna vele nőgyógyászhoz” – mondja.

Polgáriová szerint a probléma a generációs szegénységgel is összefügg. „Ha azt látják, az anyukájuk is elhanyagolja a tisztálkodást vagy nem tartja fontosnak, hogy betétet vegyen, nincs okuk arra, hogy ők másként cselekedjenek” – mondja a tanárnő. „De ez a szegénység kultúrája – egy olyan közeg, ahol a mának élnek, és nem érdekli őket az, mi lesz később.”

Ha az intézmény fizeti a vécépapírt, a menstruációs termékeket is fizetnie kellene

A non-profit szervezetek már hosszabb ideje foglalkoznak a menstruációs szegénységgel, az állam azonban ezidáig figyelmen kívül hagyta a témát. Míg végül a Besztercebányai kerület két héttel ezelőtt bejelentette, hogy a kerület összes közintézményében, összesen 59 középiskolában és a hivatalokban ingyenes menstruációs eszközöket biztosít.