Napunk

Ankét Csáky Pállal, Bugár Bélával, Fiala-Butora Jánossal, Lošonská Dékány Nikolettel: „amit a koalíciós pártok csinálnak nagyban, azt csinálják a Szövetség tagjai kicsiben”

Igor Matovič és Richard Sulík. Fotó N - Tomáš Benedikovič
Igor Matovič és Richard Sulík. Fotó N – Tomáš Benedikovič

Mit gondolnak a szlovákiai magyar közösség személyiségei arról, hogy milyen véget ér a koalíciós válság, és hogy az esetleges előrehozott választások mit jelentenek majd a polgárok életében.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Körkérdésünkben több szlovákiai magyar személyiséget, így Aradmica Zoránt, Bandor Évát, Barak Dávidot, Bugár Bélát, Csáky Pált, Fiala-Butora Jánost, Lelovics Andreát, Lošonská Dékány Nikolettet és Tokár Gézát kérdeztünk meg arról, hogy:

1. Mit gondolnak, milyen véget ér a koalíciós válság?
2. Mit jelentene az előrehozott választás a szlovákiai magyarok és egyáltalán Szlovákia számára?

A válaszadók többek közt elmondták:

  • aggódnak amiatt, hogy be tudja-e fejezni a kormány azt a nagytakarítást, amit elkezdett,
  • nem nagyon látszik, hogy ebből a válságból ki tudna keveredni a koalíció,
  • ha a Szövetség MKP-platformjának a vezetősége így fogja folytatni, a három százalékot sem fogják elérni,
  • amit a koalíciós pártok csinálnak nagyban, az csinálják a Szövetség tagjai kicsiben.

Lošonská Dékány Nikolett
színész

1. Nem tudom, milyen vége lesz, csak azt tudom, hogy egyszer végre vége lesz. Addig meg jó lenne befejezni ezt a nagytakarítást, amit elkezdtek. Viszont attól tartok, hogy ez, ebben az állapotban és stílusban nem fog sikerülni.  Nyakunkon a válság, és mindenki arról beszél, hogy a jelenlegi kormány, ahol már nincsenek elegen a törvényhozáshoz, és egyre kevesebb szakértővel rendelkezik, nem lesz képes kellőképpen orvosolni a problémát. Ez  akár bukást és előrehozott választásokat is eredményezhet. Ami, ha naiv lennék, azt mondanám, talán még jól is elsülhet. Legyen új kormány, kevesebb egóval, több és jobb szakemberrel!

A baj csak az, hogy a legtöbben nem a szakemberekre szavaznak, hanem azokra, akik szimpatikusak, mert azt mondják, amit hallani akarnak. Az már nem érdekli az embereket, hogyan valósítják majd meg ezeket az ígéreteket a kiválasztottak, hogy a legtöbbnek nincs rá kapacitása. Ez mérhetetlenül elkeserít, és egyáltalán nem ösztönöz bizakodásra.

2. Az előrehozott választásokat illetően dühöt és félelmet érzek, amikor a Hlas és Smer-SD  növekvő preferenciáit nézem. Nem értem, hogy tudnak az emberek ilyen gyorsan felejteni. Bár részben ez a pandémia, de a jelenlegi kormány sara is, akik ahelyett, hogy összetartottak volna, addig vívták a kis egóharcaikat, hogy csalódást okoztak mindenkinek, így  elszalasztva a lehetőségét egy jobb Szlovákia létrehozásának.

Félek, hogy mindezt kihasználva visszatér a „maffiakormány”, és ezúttal gondoskodni fognak róla, hogy ne lehessen leváltani őket. Ez egész Szlovákiának egy hatalmas öngól lenne.

Persze, szeretném azt hinni, hogy létrejöhet egy olyan kormány is, ahol majd hozzáértő emberek döntenek a legfontosabb dolgokról, ahol hihetünk az igazságos törvényhozásban, ahol nem lesz korrupció, ahol végre tényleg előtérbe kerülnek az égető problémák, mint az egészség- és iskolaügy. Sajnos, a tapasztalat és a számok nem ezt mutatják.

Ne legyen igazam!


Ardamica Zorán
publicista

1. A kormány pártjai már nagyon régen egymás zsarolásával vannak elfoglalva, az egyes tárcák és egyes személyek sem képesek benne együttműködni. Ráadásul a kormány skizofrén is, mert egyes módszerei az előző kormánynak felrótt módszerekre emlékeztetnek, a nyugati, demokratikus és európai orientáció deklarálása mellett, pontosabban ezzel szemben a gyakorlatban a koalíció fele, illetve két párt önjáró személyei „illiberális”, az uniós értékekkel össze nem egyeztethető egyéni politikát folytatnak.

Ilyen értelemben nem jobbak a szélsőbalos és szélsőjobbos populista erőknél, vagyis a konkurenciánál. Ezért a koalíciós válság NEM ér véget egy új kormány felállásáig. Értsd az erőviszonyok komoly újraértékeléséig és a vályúk újraelosztásáig. Gyaníthatóan társadalmi válság előtt állunk, amelynek jelei már ma mutatkoznak.

2. Mivel ez megjósolhatatlan, a felek különféle lehetséges forgatókönyveket vázolnak, ezekkel riogatják a népet, tehát egy új voksolás elsősorban félelmet hoz, mint ahogyan az is, ha nem lesznek előrehozott választások. Mindkettő esetében túl nagy a bizonytalansági faktor.

A „szlovákiai magyarok” nem homogén massza, s ma országos szinten nem is képviseli az érdekeiket parlamenti képviseleti potenciállal rendelkező, etnikai politikai erő, az erre állítólag törekvő Szövetséget és a Magyar Fórumot is folyamatosan a küszöb alatt mérik, valamint egyikük sincs felkészülve szakpolitikailag és politikailag arra, hogy kormánytényezőként hosszabb távon kitartson.

A demokratikus szlovák pártok számára felkarolható, de periférikus problematika a magyaroké. A kisebbségek státusza általában aszerint maradhat meg vagy változhat valamely irányba, hogy az ország megőrzi-e és megerősíti-e európaiságát és nyugati orientációját. Ha igen, minimum a mai állapot tartható (az általános gazdasági romlás mellett), vagy akár javulhat is. Ha antidemokratikus rezsimben érdekelt (mindegy, melyik szélsőség) kormány kerül hatalomra, akkor minden kisebbség és a többség némely társadalmi csoportjainak jogbiztonsága csökken, sorsa nehezebbé, tkp. kisebbségivé válhat pillanatok alatt.

Visszatérve a komplexebb társadalmi válságra: az ilyen időszakokban a különféle kisebbségi státuszok sajnos nem prioritások. Háború van a szomszédban, energiaválság kezdi tizedelni a gazdaságot, és erőteljesen meg lett kérdőjelezve nem csupán a tudományos világértelmezés, a humánum, hanem a felvilágosodásig visszamenőleg a társadalom számos alapvető fragmentuma és építőköve – tudom, hogy pesszimista és drámai vagyok, de itt most civilizációs kérdésekről van és lesz elsősorban szó. Ehhez képest a koalíciós válság…


Bandor Éva
színész

Erre a forgatókönyvre sajnos számítani lehetett már akkor, amikor ez a koalíció létrejött. Semmi meglepő számomra nem történt… Itt csak az a nagy kérdés, hogyan tovább. Amennyiben előrehozott választások lesznek, mindenkinek végre meg kellene értenie, hogy MINDEN SZAVAZAT SZÁMÍT! Magyarul, el kell mennie választani minden szlovák állampolgárnak, mert bekövetkezhet egy sokkal rosszabb variáció, és az nekünk, szlovákiai magyaroknak nem fog kedvezni! A felháborító az egészben pedig az időzítés, a legrosszabbkor történik a kilépés a koalícióból,  amikor a legnagyobb összefogásra  lenne szükség. De amíg azon  vitáznak, hogy „kinek fütyöl a madárka” (Arany János: Fülemile), addig itt semmi jóra nem lehet számítani… hogy ki és mi lenne a jó megoldás, arra jelen pillanatban nincs válaszom…


Tokár Géza
politikai elemző, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője

1. Az lenne a racionális, ha valamilyen látszatmegoldással folytatná a kormányzást (és a veszekedést) a jelenlegi koalíció, de a szlovákiai politikára mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy racionális. A négypárti együttműködés úgy nem képes kormányozni, ahogy megbukni se tud.

2. Nem gondolom azt, hogy a politikai képviseletünk megfelelően fel van készülve erre a forgatókönyvre, a szlovákiai magyarok számára valószínűleg négy év parlamenten kívüliséget jelentene egy gyors előrehozott választás. Szlovákia számára pedig egy új, másképpen rossz kormányt jelentene, legyen az egy Fico részvételével, vagy egy Fico kigolyózásával megalakuló konstrukció.

Az országnak reformokra, illetve egy erős, határozott, egyértelmű választói felhatalmazást kapott, világos programmal rendelkező válságkezelő kormányra lenne szüksége. Egy ilyen forgatókönyv szerintem nem valósulhatna meg egy előrehozott választáson.


Fiala-Butora János
jogász, közgazdász, emberi jogi szakértő

1. Nem nagyon látszik, hogy ebből a válságból ki tudna keveredni a koalíció, még ha most sikerül is egyben tartani a kormányt, szerintem elkerülhetetlen, hogy egy-két hónap múlva ugyanebben a helyzetben találjuk magunkat. Úgy gondolom, hogy ez a koalíció nem fogja kitölteni a választási ciklust, hogy most vagy félév múlva kerül sor előrehozott választásokra, igazából mindegy is.

2. A jelenlegi állás alapján a Fico-kormány visszatérését jelentené, ami nem jó hír a szlovákiai magyaroknak, azzal együtt, hogy az elmúlt két év káosza sem volt igazán jó időszak. A kérdés inkább az, hogy a szlovákiai magyar politikai képviselet készen áll-e arra, hogy megragadja a lehetőséget, alternatívát mutasson a mostani kormánypártok és a mostani ellenzékkel szemben hiteles képviseletre és visszakerüljön a parlamentbe. Sajnos nem látni, hogy erre készülnek.


Bugár Béla
a Híd egykori elnöke

1. A válság nem fog véget érni. Különféle lehetőségek vannak persze, mert Matovič még megteheti, hogy akár Sulíkék lemondása előtt, akár után, bejelenti, hogy meghozza az áldozatot, hogy elkerüljük annak a visszatérését, amit ő maffiakormánynak nevez. Ezt megteheti, de a rend így sem fog visszaállni.

Ha Sulík és Matovič mindketten a parlamentben lesznek, Matovič minden lehetőséget ki fog használni, hogy odapörköljön az SaS-nek. A feszültség fennmarad. Ha viszont Matovič nem lép le, és Sulíkék kilépnek, a legnagyobb probléma az lesz, hogyan oldják meg a kisebbségi kormányzást. Korábban is mindig az volt a probléma, hogy ha kívülről támogatta valaki a kormányt, azonnal megvádolták, hogy lefizették.

2. Megjósolni sem lehet. Akárhogy is nézem, kombinált kormány fog létrejönni – a jelenlegi ellenzékből és koalícióból való pártoknak kellene összefogniuk, hogy stabil kormány alakuljon. Túl sok lehetőség nincs. Szerintem a Hlas nélkül nem fog lehetni kormányt alakítani. Ehhez jönnek további kérdések – a PS mennyivel jut be, mennyire csökkent az SaS népszerűsége. Fel lehet vázolni különböző változatokat, de hogy mi lesz, azt az utolsó pillanatban a választók fogják eldönteni.

A szlovákiai magyarok számára vacak a képlet. Én már korábban is jeleztem, hogy ha a Szövetség MKP-platformjának a vezetősége így fogja folytatni, a három százalékot sem fogják elérni. Sajnos az utolsó felmérések ezt kezdik kimutatni. Az MKP úgy gondolja, hogy a Szövetségből MKP 2-t csinál, és emiatt belharcok folynak a pártban.


Barak Dávid
a Paraméter főszerkesztője

1. Matovič és Sulík konfliktusát figyelemmel kísérni olyan, mint amikor az ember elmegy a moziba egy rossz filmre, és végig csak arra tud gondolni, vajon milyen hasznosabb tevékenységgel tudta volna eltölteni azt az elpocsékolt két órát, amire saját akaratából befizetett.

Minél tovább tartanak a koalíciós vezetők között kialakult konfliktusok, a választópolgárokat annál kevésbé érdeklik ezek a viszályok. Hiába volt jó ez előzetes, hiába volt tanulságos egy-egy jelenet, a „nézőnek” teljesen mindegy, milyen vége lesz a „filmnek”, csak legyen végre vége.

2. Járványt, inflációt és energiaválságot bárki tud kezelni, aki az eszére vagy annak híján az okosabbakra hallgat – ilyen helyzetekben a politikus csak annyit ér, amennyit a tanácsadói. Üldözni a bűnt és igazságot szolgáltatni viszont keményebb dió, mert a félelem fékeket és ellensúlyokat hozhat működésbe a politikus elméjében.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Ankét

Koalíció

Választások

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak