Európai integráció a széttöredezett világban
Az Európai Uniót még nem teszi kész projektté, hogy vitathatatlan a sikere a regionális integráció előmozdításában. A globális stabilitást fenyegető veszélyek fokozódásával az EU-nak továbbra is érvényesítenie kell stratégiai érdekeit, valamint ügyelnie kell a közvetlen szomszédságában fekvő összes ország európai ambíciójára és kilátásaira.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A globális stabilitás törékeny kincs, amint azt a közelmúltban az ukrajnai háború és a Tajvan körüli fokozott feszültség is megmutatta. A szétszakadó világban az Európai Uniónak bíznia kell az európai projektben, stratégiai prioritásként kell kezelnie azt. A beteljesületlen EU-tagsági törekvések hátterében más hatalmak kihasználhatják a polgárok frusztrációját – ahogyan ezt most a Nyugat-Balkánon tapasztaljuk, ahol Oroszország igyekszik megerősíteni befolyását. Az uniónak minden eddiginél jobban be kell mutatnia, hogy hasznos és megbízható partner minden európai ország számára, függetlenül az EU-val fennálló formális kapcsolatuktól.
Európa számára a jelen a paradoxon időszaka. Az egymást követő súlyos megrázkodtatások ellenére a közelmúltban történelmi mértékben gyorsult fel az európai integráció. Miután a Covid-19 világjárvány két és fél éve elérte Európát, gyakorlatilag az összes uniós döntés a tagországok politikai integrációjának erősítésére irányult.
Történelmileg az európai integráció sikere megteremtette annak lehetőségét, de ugyanakkor azt a kihívást is, hogy az unió új tagokkal bővüljön. Az EU-nak folytatnia kell az integrációt, tudván, hogy küldetése az egész európai kontinensre kiterjed. Folytonossága érdekében azonban az EU-nak olyan új részvételi formákat kell felkínálnia a tagjelölteknek, amelyek elősegítik az európai projekthez való tartozás érzését.
Valójában az EU belpolitikai integrációja és más európai országokkal való bővítése két történelmileg elválaszthatatlan folyamat. A század elején a berlini Humboldt Egyetemen mondott beszédében Joschka Fischer akkori német alkancellár és külügyminiszter világosan kifejtette az európai integráció történelmi jelentőségét és nehézségeit. „E két folyamat [az EU politikai integrációja és bővítése] párhuzamos megszervezésének szükségessége kétségtelenül a legnagyobb kihívás, amellyel az uniónak szembe kellett néznie megalakulása óta” – mondta Fischer. „De egyetlen generáció sem választhatja meg, hogy a történelem milyen kihívásokkal sújtja.”
Az EU soha nem fog lemondani arról a régóta fennálló elkötelezettségéről, hogy integrációs projektjét olyan országokra is kiterjeszti, amelyek egyértelmű csatlakozási hajlandóságot mutatnak. Ukrajnának és Moldovának – amelyeket Vlagyimir Putyin orosz elnök értelmetlen háborúja az unió felé hajtott – júniusban adták meg a jelölt státuszt. Az EU közelmúltbeli döntése pedig, hogy hivatalos előcsatlakozási tárgyalásokat kezd Albániával és Észak-Macedóniával, olyan pozitív dinamikát indíthat el, amely megerősíti a nyugat-balkáni országok kapcsolatait az európai intézményekkel.
Ukrajna Európa része, és polgárai többször is bizonyították, hogy készek az EU tagjává válni. Ha az ország teljesíti a szövetség belépési feltételeit, nincs ok arra, hogy ne fogadják be. Ukrajna integrációs folyamatának elősegítése érdekében az EU-nak kötelessége
