Jelenetek három szlovák-magyar házasságból. A gyerekeknek mindkét nyelvet megtanítjuk, karácsonykor pontyot eszünk, ha kell, segítségül hívjuk az angolt

A Nyitrai Kerületben minden tizedik házasságot szlovák-magyar, vegyes párok kötik, ez az tendencia az elmúlt tíz évben nem változott.

„Az interetnikus házasságok a kultúrák közti pozitív interakció legmagasabb szintjének tekinthetők – mondja Juraj Majo demográfus. – A pozitív interakciónak talán nem is létezik ennél magasabb szintje.”

Az interetnikus házasságok azonban egyúttal a szlovákiai magyarság lassú fogyásához is hozzájárulnak, a szlovák-magyar családokban ugyanis többnyire a szlovák nyelv dominál, a vegyes házasságban született gyermekek túlnyomórészt szlovák nemzetiségűnek vallják magukat.

Amint azt az általunk megkérdezett, három különböző generációhoz tartozó komáromi pár tapasztalata mutatja, a nyelv az egyetlen pont, amiben különböznek, és egyben az egyetlen olyan terület a kapcsolatukban, ahol kompromisszumot kellett találni.

Radomír Warošek pszichológus szerint az etnikailag vegyes pároknak ugyanolyan párkapcsolati problémákkal kell megküzdeniük, mint mint az azonos nemzetiségű pároknak, egy dolog azonban mégis megkülönbözteti őket – el kell fogadniuk párjuk szokásait, normáit, és alkalmazkodniuk kell hozzájuk.

A szlovákok és magyarok esetében a történelem nemcsak a politikába, hanem  időnként a mindennapi emberi kapcsolatokba is beleszól. „Mivel a szlovákok és magyarok múltját nem mindig csak a megértés jellemezte,  a múltbéli viszonyok maradványai a vegyes családok együttélésére is kihatással lehetnek” – teszi hozzá a pszichológus.

Mindezek ellenére nem gondolja, hogy ezek a kapcsolatok sokkal nagyobb eséllyel hordoznák magukban a szakítás kockázatát, mint a kulturálisan nem különböző párok kapcsolatai. Az interetnikus együttélés sikerének alapfeltétele, hogy mindketten hajlandóak legyenek alkalmazkodni.

Mária és Krisztián, 6 éve együtt: Amikor az Árva-vidéki gorál lány magyarul tanul

„Itt volt az első randink” – mondja Mária Arlt Barnašová színésznő, mikor férjével, Krisztiánnal leülünk egy kis belvárosi kávézó teraszára.

Mária egy Námesztó melletti, a lengyel határtól körülbelül öt kilométerre fekvő kis falucskából, Rabcsáról származik. „Mi gorálok vagyunk, otthon gorál nyelven beszélünk” – mondja. „Krisztián öt nyelven beszél, amikor összejöttünk, büszke voltam, hogy beszélek legalább egy olyan nyelvet, amit ő nem, de most már gorálul is ért egy kicsit.”

Krisztián komáromi, szülei kiskorától kétnyelvűnek nevelték. „Anyukám magyar, apukám német. Prágában ismerkedtek meg, aztán Komáromba költöztek” – mondja szlovákul enyhe magyar akcentussal. Krisztián Komáromban magyar iskolába járt, az egyetemet Prágában végezte, és mivel egy ideig Londonban élt, angolul is kitűnően beszél. Paradox módon, amikor megismerte Máriát, épp a szlovák okozta neki a legtöbb gondot, mert azt csak az óvodában tanulta.

Máriával hét évvel ezelőtt egy idénymunkának köszönhetően ismerkedtek meg. Krisztián akkoriban egy pozsonyi kiállításon mutatta be kollégájával közösen indított startup cégét, Mária pedig, aki akkoriban a pozsonyi színművészetin tanult, hoszteszként segédkezett.

„Már akkor felfigyeltünk egymásra, de akkor ez még annyiban maradt” – meséli Mária. Mivel hoszteszként elégedettek voltak a munkájával, fél év múlva meghívták egy másik kiállításra. „Ott már fellobbant a láng, és azóta együtt vagyunk.”

Tavalyelőtt házasodtak össze, nemrég született meg a kisbabájuk. Mária már valamennyire megtanult magyarul. „Ez egy nehéz nyelv, de ha az ember meg akarja tanulni, akkor sikerül. Mindig kérdezgetem Krisztiánt, hogy mondják ezt vagy azt magyarul, és ha többször elismétlem, már meg is tanultam.”

Az elmúlt évek során Krisztián is jobban megtanult szlovákul. „Ha eleinte nem jutott eszébe egy szó szlovákul, angolul vagy magyarul mondta. De én akkor még nem tudtam jól angolul, csak az alapvető kifejezéseket ismertem” – emlékszik vissza Mária. „Amikor beültünk valahová a barátaival, egy részük magyarul beszélt, a másik meg angolul, én pedig mindig azon stresszeltem, hogyan fogok velük szót érteni. Ezért aggódtam, hogyan fog így folytatódni a kapcsolatunk” – vallja be.

Mária szülei pedig amiatt aggódtak, hogyan fognak beszélgetni Krisztiánnal, de amikor kiderült, hogy tud szlovákul, megnyugodtak. Máriának hat testvére van, erősen vallásos, katolikus családból származik, ahol az élet értelme a házasság, a családalapítás és a saját ház.

„Krisztián családjában más a helyzet, ők mintha jobban élveznék az életet. Teljesen normális számukra, hogyha elutazunk egy hónapra Spanyolországba vagy kettőre Ázsiába. A szüleim aggódtak értünk, és azt kérdezték, nem akarunk-e ebből a pénzből inkább egy telket venni és házat építeni” – mondja Mária.

Ezidáig semmi más „kulturális különbséggel” nem találkoztak, inkább hasonlóságokat fedeztek fel.

„Még ha a politikusok időnként igyekeznek is nekünk bemesélni, hogy a szlovákok és a magyarok különböznek egymástól, valójában ugyanazok a szokásaink, a hitünk, a hagyományaink, még karácsonykor is ugyanúgy pontyot eszünk” – mondja Krisztián.

„Az egyetlen különbség a nyelv, de az se számít akadálynak. Ha az ember hajlandó megtanulni, nem lehet semmi probléma. Nyitottnak kell lenni az ismeretlen dolgokra is, és úgy hozzáállni, hogy a különbözőséggel csak gazdagodunk” – veszi át a szót Mária.

Bevallja, hogy eleinte ő is aggódott a nyelvi akadály miatt. „Számomra a legszebb szlovák szó a »ľúbim ťa«. Azt hittem, hiányozni fog, hogy Krisztián nem fogja ezt szlovákul mondani nekem, de ma már tudom, hogy a »szeretlek« is ugyanolyan szépen hangzik.”

A gyermeküket is kétnyelvűnek fogják nevelni.

Péter és Mária, 21 éve együtt: A nyelvvel csak a gyerekek születése után kezdtünk foglalkozni

A Neumann-házaspár mosolyogva idézi fel megismerkedésük történetét. „Én akkoriban pultosként dolgoztam” – kezdi Péter. „Én pedig oda jártam szórakozni” – teszi hozzá Mária.

Péter hibátlanul beszél szlovákul, magyar származásáról csupán alig észrevehető akcentusa árulkodik. Azt mondja, amikor több mint húsz évvel ezelőtt szóba elegyedtek, egyáltalán nem zavarta őt, hogy Mária szlovák.

„Otthon mindig magyarul beszéltünk, magyar iskolába jártam, de a nagyapám szlovák volt, Aranyosmarótról származott, talán ezért se volt számomra probléma, hogy valaki szlovák-e vagy magyar” – mondja. Elmondása szerint szlovákul egyedül, főleg szlovák barátaitól tanult meg.

Mária sem tősgyökeres szlovák. „Habár én szlovák vagyok, anyukám magyar családból származik” – magyarázza Mária, hogy hol tanult meg magyarul. „Mi itt Komáromban mind felemásak vagyunk. Tősgyökeres szlovák itt alig akad, inkább csak azok között, akik máshonnan költöztek a városba.”

Péternek állítólag sosem voltak olyan tervei, hogy kizárólag magyar lányt fog feleségül venni. „Amikor a barátai társaságában voltam, mindig igyekeztem magyarul beszélni, úgyhogy mindenki azonnal elfogadott” – emlékszik vissza Mária.