Napunk

Ki volt a hős komáromi polgármester, akire ma alig emlékeznek a városban

Alapy Gáspár szobra Komáromban (Szlovákia). Fotó - Napunk/Szalay Zoltán
Alapy Gáspár szobra Komáromban (Szlovákia). Fotó – Napunk/Szalay Zoltán

A Duna bal partján alig van bármi, ami emlékeztetne Alapy Gáspárra.

Komárom az emlékművek és emléktáblák városa – Mácza Mihály helytörténész szerint a város gazdag történelmi múltja és hazafias hagyományai alapozták meg ezt a helyzetet.

A ma viszonylag néptelen, bérbeadásra kínált helyiségekkel körbevett, az esztétákból ellentmondásos reakciókat kiváltó Európa-udvarban megtaláljuk a szobrát egy bizonyos Alapy Gáspárnak is. Alapy a második világháború előtt, majd alatt volt előbb a magyarországi Komárom-Újváros, majd az egyesítés után az egyesült Komárom polgármestere.

Alapy Gáspár Komárom történetének egyik méltatlanul elfelejtett szereplője – egy olyan keresztény-konzervatív politikus, aki életét adta az emberi méltóságért való kiállása során.

Az Európa-udvarban álló, reprezentatívnak nem igazán nevezhető szobron kívül azonban más nem emlékeztet bennünket Alapyra – míg a Duna jobb partján, a magyarországi oldalon tér és egy szakiskola viseli a nevét, a városháza épületén pedig emléktáblája van, a bal parti Komáromban egyetlen közterületet vagy közintézményt sem neveztek el róla.

(Magyarország más településein egyébként szintén vannak Alapy Gáspár nevét viselő intézmények vagy közterületek – itt azonban egy azonos nevű, a 16. században élt szigetvári katona is bejön a képbe.)

De ki volt valójában Alapy Gáspár, és miért lenne fontos, hogy jobban ismerjék őt nemcsak Komáromban, hanem Európa-szerte? Ennek járunk utána ebben a cikkben.

Alapy Gáspár szobra az Európa-udvarban Komáromban (Szlovákia). Janzer Frigyes munkája. Fotó – Napunk/Szalay Zoltán

A – majdnem – bevehetetlen erőd

Komárom története nem csak a 20. század folyamán volt viharos – a város már a török háborúk során is fontos erődítménynek számított, a Duna menti Gibraltár nevet is kiérdemelve. Stratégiai pozíciója, amelynek fontos része volt, hogy a kiterjedt erődrendszer a Duna mindkét oldalán kiépült, az 1848–49-es harcok során is megmutakozott – Komárom tartott ki a legtovább az európai forradalmak utóvédharcaiban.

A városrészeket és az agglomeráció településeit 1896-ban egyesítették, és Komárom ekkortól egységes urbanisztikai elképzelések mentén fejlődött. Ennek az egységes fejlődésnek az első világháború utáni csehszlovák bevonulás vetett véget – a bal parti városrészt 1919. január 10-én foglalták el a csehszlovák seregek, és a település új hivatalos neve ekkortól Komárno lett, míg a jobb parti rész a Komárom-Újváros nevet kapta.

Kiutasított polgárból polgármester

A jobb parti, Magyarországhoz tartozó Komárom a két világháború közötti időszakban határvárosként, hatósági és katonai központként kezdett kiépülni, hogy ellensúlyozza a szlovákiai Komáromot. Az adminisztratív kapacitások megerősítésére azért is szükség volt a magyarországi oldalon, mert tömegesen érkeztek a Csehszlovákiából kiűzött lakosok.

Az egyik ilyen kiűzött lakos Alapy Gáspár volt, a komáromi városháza alkalmazottja. Alapy jegyzőként dolgozott Komáromban, amíg ki nem utasították a városból – a magyar oldalon hasznosították ezután szolgálatait, és 1921-ben városi főjegyző lett. Innen már viszonylag gyorsan ívelt felfelé a karrierje – 1922-ben polgármester-helyettessé nevezték ki, 1925-ben kinevezett, 1929-től pedig megválasztott polgármestere lett a városnak.

Miután a várost a bécsi döntést követően újraegyesítették, 1939. július 15-től hivatalosan egész Komárom polgármestere lett.

Mit tett Alapy Komáromért

Alapy, aki egyébként keresztény-konzervatív politikusnak vallotta magát, szenvedélyesen vetette magát bele Komárom kiépítésébe

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Helytörténet

Komárom

Történelem

Zsidóság

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak