Napunk

Miért nincs magyar állam, ha van?

Novák Katalin köztársasági elnök elhalad a katonai díszegység elõtt, mielőtt katonai tiszteletadás mellett felvonják Magyarország nemzeti lobogóját az augusztus 20-ai állami ünnepen. MTI/Illyés Tibor
Novák Katalin köztársasági elnök elhalad a katonai díszegység elõtt, mielőtt katonai tiszteletadás mellett felvonják Magyarország nemzeti lobogóját az augusztus 20-ai állami ünnepen. MTI/Illyés Tibor

Bármely államnak is az állampolgára valaki, egy biztos: nincs természetes otthona. Természetes otthona a kárpáti barna medvének, meg a racka juhnak van. Az emberek törvényeket alkotnak, állam- és állampolgári közösségeket hoznak létre.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A magyar állam útközben valahol elveszett. Legalábbis, ha a határain kívülről figyeli, keresi az ember, igazán nehezen talál a nyomára. Ellentmondásos választási törvény, állampolgársági törvény, határokon átnyúló korrupció, homályos politikai kompetenciák, zavaros, szimbolikus politizálás. Körülbelül ennyi ma a magyar állam.

Pedig úgy tűnt az elmúlt évtizedben, valamiféle állami reneszánsz lesz, új alkotmányt (alaptörvényt) kap, hamvaiból erőre kap az erős magyar nemzetállam. Igyekezet, politikai akarat, ügybuzgalom, de főleg propaganda volt ehhez bőven. Az erőfeszítések – különös ezt pont ma, a magyar államiság ünnepén kimondani – pont az ellenkező irányba vittek.

Vagy nemzet, vagy állam: ez a dilemma alakult ki. Nem lehet egyszerre állampolgári- és/vagy nemzeti/etnikai/faji közösséget építeni, ez a tanulsága az elmúlt éveknek. Ezek a közösségek (az állampolgári vs. minden más) közjogi értelemben nem helyettesíthetőek be egymással, nem cserélhetőek fel. Állampolgárként etnikumom és identitásom minden más eleme – ideértve anyanyelvemet, származásomat, szexuális orientációmat – nem releváns. Minden utóbbiakra vonatkozó információról, döntésről alanyi jogon rendelkezik mindenki, a semleges állam egyetlen feladata pedig az, hogy ezeket minden állampolgárát illetően egyformán védje.

Néhány éve még azt írtam volna: nem lehet nemzeti közösséget alakítani, néhány hónapja, az etnopolitika felerősödése idején, azt: nemzeti-etnikai közösséget. Az utóbbi hetekben eljutottunk a fajelmélet politikába emeléséhez. Ne nyugodjunk bele ebbe, de ne is tegyünk úgy, mintha nem történt volna meg ez a fordulat.

A mai magyar politika pedig, a nemzeti szolidaritás nevében: a nemzet és nem az állam képviselete mellett kötelezte el magát. Az állampolgári jogok és kötelezettségek értelmezését is ennek, a nemzeti érdekképviseletnek rendelte alá. Ebből az alárendelt helyzetből fakad a választási törvény megannyi furcsasága, ellentmondásossága. Ez, a nemzetinek nevezett politizálás határozta meg Magyarország konfliktusos viszonyát a szomszédos államokhoz. A magyar nemzet érdekeire való hivatkozás messze meghaladja az állampolgári közösség érdekeinek képviseletét. Fölülírja a nemzetközi jogi, diplomáciai viszonyokat. Mindezt úgy, hogy ebben a diskurzusban a (magyar) nemzet, közjogi értelemben, de még kulturális értelemben sem pontosan meghatározott.

A sokszor emlegetett, de oly kevésszer értelmezett nemzetpolitika táptalaja a politikai önkénynek, ötletszerűségnek. Egy olyan állam, amely a saját államiságát gyengíti, és hagyja maga mögött valamiféle vélt, remélt, de pontosan meg nem fogalmazott nemzeti (etnikai, faji) haszon érdekében nem lehet kooperatív, kiegyensúlyozott viszonyban szomszédaival. És nem illeszkedhet olyan tágabb, nemzetek, államok fölötti struktúrába sem, mint az Európai Unió.

Ebből a konfliktusból ered minden jelenlegi politikai feszültség, útvesztés, nézeteltérés. Nyilván mindezeket a jelenlegi, magyar – nemzeti – hatalom nem veszteségként, hanem nyereségként és győzelemként értékeli. Vívja a mag nemzeti harcát (időnként civilizációs, vagy vallásháborúvá fazonírozva azt), miközben globálisan az állami kompetenciákról, az államok közötti viszonyokról, az állampolgárság intézményéről folyik a vita.

Ez utóbbira szükség is van: ha nem sikerül túllépni a felvilágosodás óta kiérlelt struktúrákon, nem lesznek kivédhetőek azok a katasztrófák, amelyekkel az úgynevezett menekültválság kezdete óta szembesülünk, de nem kezelhető a globális klímakatasztrófa sem. (A klímaválságra jellemző az állami kompetenciák hárítása, az állami felelősségvállalás megtagadása például.)

E kérdésekig a szügyig nemzeti harcban álló magyar hatalom nem jut el. Kreált, fiktív, propaganda céllal felvázolt problémáira keresi a megoldást – nem létező bajokra nyilván nem létező megoldást kínál, de legyen ez azoknak a baja, akik a hasonló döntésekre és politikai programokra bízzák magukat.

A magyar államiság ünnepén a magyar államfő, Novák Katalin azt kérdezte: húsz év múlva létezik-e a magyarok természetes otthona, a keresztény Európa. Minden szavával vitatkozni lehet.

Nincsenek így, nagy általánosságban, gyűjtőfogalomként megnevezhető „a magyarok”. Magyar állampolgárok vannak, akik állampolgárai az Európai Uniónak. És ezek a magyar állampolgárok egyébként lehetnek cigányok, svábok, kínaiak és megannyi más nemzetiséghez tartozók. Mondhatjuk rájuk, hogy a magyarok? Aligha. Van emögött a megnevezés mögött valamiféle kirekesztés, akár reflektál rá a beszélő, akár nem.

Vannak még továbbá olyan magyar nemzetiségű emberek, akik más államok állampolgárai, például a romániai, vagy a szlovákiai magyarok. Ők is joggal bántódnak meg, ha románnak vagy szlováknak nevezik őket, csak azért, mert román vagy szlovák állampolgárok.

Bármely államnak is az állampolgára valaki, egy biztos: nincs természetes otthona. Természetes otthona a kárpáti barna medvének, meg a racka juhnak van. Az emberek törvényeket alkotnak, állam- és állampolgári közösségeket hoznak létre. Mindez jogalkotáson, szerződéseken, megállapodásokon múlik, és nem a természeten. És legfőképpen: nincs keresztény Európa.

Ez nem azt jelenti, hogy vitatnánk a kereszténység eszmei, kulturális vagy akár spirituális értékeit. Hanem azt jelenti,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyarország

Novák Katalin

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak