Száz éve a magyar ruhás úrilányokat elkergette a rendőr a losonci korzóról augusztus 20-án

Cikkünkből kiderül:

• melyik csehszlovákiai városban énekelhették szabadon augusztus 20-án a magyar himnuszt;
• érhetett-e bárkit retorzió, ha magyaros ruhában ment az utcára Szent István napján;
• okozott-e gondot, ha valaki augusztus 20-án ünnepelte a névnapját a két világháború között;
• melyik időszakban vált az ünnep részévé a budapesti tűzijáték;
• eljárhattak-e a budapesti ünnepségekre a (cseh)szlovákiai magyarok.

Augusztus 20. eredendően István szentté avatásának napja. A hagyomány szerint a később szintén szentként tisztelt I. László király 1083. augusztus 20-án emeltette oltárra az első magyar király maradványait nyughelyén, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában Imre herceg és Gellért püspök ereklyéivel együtt.

A középkorban a szent király ünnepe leginkább az Árpád-ház kivételes státuszát volt hivatott erősíteni, szakrális legitimációt adott az uralkodó dinasztiának. Az Árpádok fiági kihalását követően ezek a szempontok már nem voltak aktuálisak, a helyi szentkultusz azonban megmaradt.

Buda 1686-os, töröktől való visszafoglalását követően Szent István ünnepe az egyetemes katolikus egyház ünnepévé is vált csaknem egy évszázadra. 1771-ben azonban az első magyar király ünnepe kikerült a kalendáriumból, erre válaszul Mária Terézia nemzeti ünneppé tette meg. Az uralkodónak annyira fontos volt Szent István kultusza, hogy ő vitette Raguzából (ma Dubrovnik) Budára a Szent Jobbot. Ezt követően a budai Várban fokozatosan kialakult a Szent István-napi körmenetek hagyománya.

Az ünnep a 19. század végétől lassan világi színezetet is kapott: Ferenc József 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, majd pár évvel később bevezették a középületek fellobogózását a címeres zászlóval.

Trianont követően augusztus 20. még inkább nemzeti ünneppé lett, kiemelt fontosságúvá vált a a Szent István-i állameszme hangsúlyozása. Az ünnepségek Budapesten a két világháború között kibővültek a tisztavatással, valamint a tűzijátékkal is.

A szent király emlékezetének metamorfózisát Szvatkó Pál úgy foglalta össze 1938-ban a Prágai Magyar Hírlap hasábjain, hogy a középkorban elsősorban patrónus volt Szent István, a barokk idején a hittérítő szerepe domborodott ki, a reformkor az államférfit látta, “a mai tudós és a középeurópai problémákkal bíbelődő szomorú dunai értelmiség előtt annak az Istvánnak alakja bontakozik ki, aki csodálatos érzékkel össze tudta fogni Középeurópa népeit, anélkül, hogy nyelvi és nemzeti jogaikat csorbította volna”, sőt, a fiához írt Intelmekben a nemzetiségek békés és egyenjogú viszonyának ápolására szólított fel.

Szent István Prágában

A Prágai Magyar Hírlap egyes vonatkozó lapszámait forgatva szembetűnő, hogy a két világháború közötti Csehszlovákiában egyvalahol biztosan megülték Szent István napját minden évben, mégpedig Prágában. A lap első évében, 1922-ben a karmeliták templomában tartottak zenés misét, amin a prágai magyar követségen kívül részt vettek a prágai magyarok, illetve a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala is.

A későbbiekben a magyar követség által rendezett ünnepség átkerült a máltai lovagrend templomába (Maltézské náměstí). A Prágai Magyar Hírlap 1925. augusztus 21-i vezércikkében némi rossz szájízzel arról olvashatunk, hogy a cseh főváros tudomást sem vesz az ünnepről. “tovább lohol, tovább szürke és szorgalmas, csak ez a kis oltár, ez a néhány ünneplő feketébe öltözött ember s egyszer a régen hallott Istenálddmeg – más semmi.”

A cikk szerzőjének ez is jólesik, “mert hisz odalent Szlovenszkóban még ezt sem szabad, Istenálddmeg-et nem énekelhetünk, mert talán már Istennek sem szabad megáldania a magyart, nem tisztelhetjük jótevőinket és nagyjainkat”. A névtelen szerző fel is teszi a kérdést, hogy a jövőben ebben az országban már csak az ünnepnapok nélküli munka-e a magyarok sorsa.

“Keserű, idegen szentistvánnapunk, szomorú volt annak a néhány fekete magyarnak tekintete és fájdalmas összeroppanása, csöndje, gondolkozása ott, a máltai lovagrend eldugott kis prágai templomában” – zárul súlyos szavakkal a vezércikk.

A fenti sorokat olvasva érthetjük meg, hogy miért emelte ki rövidke beszámolójában a Prágai Magyar Hírlap 1930-ban és 1935-ben is, hogy a prágai misén elhangzott a Himnusz. A két világháború közötti csehszlovák államban kifejezetten rossz szemmel néztek annak éneklésére, legyen szó bármilyen rendezvényről, ugyanakkor a diplomáciai testület által szervezett ünnepi istentiszteleten, a távoli Prágában ennek nem volt akadálya.

A szent király ünneplése Szlovenszkón

Arról viszonylag szűkszavúan tudósított az országos lapként funkcionáló Prágai Magyar Hírlap – legalábbis az általunk átlapozott 1922-es, 1925-ös, 1930-as, 1935-ös és 1938-as évfolyamaiban -, hogy hogyan is élte meg augusztus 20-át a szlovákiai magyarság. Ha a losonci rendőrök szemeit nem “izgatták” volna a magyar úrilányok ruhái, akkor az 1922-es ünnepről csak annyi derülne ki, hogy Szent István napját “áhítattal ünnepelte meg a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság”.

Losoncon azonban több “magyarruhás urileány” is sétált a korzón Szent István napján, aminek nem igazán örült a helyi rendőrkapitány, “s különösen az egyik urileány magyar ruhája izgatta rendőr szemeit”. Végül a korzó kellős közepén megszólította a lányt, és ráparancsolt, hogy azonnal távozzon onnan. A lap a beszámolójában ki is emeli, hogy semmilyen jogszabály nem létezett az országban, amely az állampolgárok ruházatának színezetét szabályozta volna.

Hasonlóan abszurd történetről számolt be a Prágai Magyar Hírlap 1925-ben is. Történt ugyanis, hogy Kőszegi István bazini lakos minden évben augusztus 20-án ünnepelte meg névnapját, amire rendszeresen meghívta barátait is. Az említett évben azonban a modori járásfőnökség a névnapi ünneplést betiltotta, “miután ebben valószínűleg a Szent István nap megünneplését látta”.

1930-ban arról olvashatunk, hogy a pozsonyi kapucinusok templomában gyűltek össze a hívek Szent István-nap alkalmából. “Ebben a templomban az államfordulat óta minden Szent István napján fényes papi segédlettel nagymise volt, ez azonban ezidén elmaradt, s így az országos keresztényszocialista párt meghívására a hívők csak csöndes szentmisére gyűltek össze abban a templomban, amelynek Szent István a védőszentje. A rendőrség a templomi orgonajátékot sem engedélyezte, s a hívők igy orgonakíséret nélkül énekelték az egyházi énekeket. A templom zsúfolásig megtelt“ – derül ki a beszámolóból.

A bécsi döntés előtti utolsó évben, 1938-ban részletes beszámolót közölt a lap a pozsonyi kapucinusoknál megtartott miséről, amin mások mellett Esterházy János is részt vett. A Prágai Magyar Hírlap arról is beszámolt, hogy a kassai magyarság is méltón ünnepelte meg Szent István emlékét: ünnepi szentmise volt a kassai dómban. Ekkor már valószínűleg mindenki érezte, hogy nagy változások jönnek hamarosan – a sajtó éppen a szudétanémet kérdéssel volt tele -, és talán szabadabban lehetett ünnepelni, illetve beszámolni magáról az ünneplésről.

Ugyanakkor valószínű, hogy az egyes helyi lapokba belelapozva találnánk még híreket különböző helyi megemlékezésekről, ha máshogy nem, templomi keretek között.

Kimondva nem kapcsolódott Szent Istvánhoz, de a híradások intenzitása, valamint az esemény időzítése gyanússá teszi az olvasó számára az 1938-ban megrendezett lévai szabadtéri játékokat. A kulturális rendezvényre augusztus 13-15. között került sor, a Prágai Magyar Hírlap szerint ezzel szerették volna méltó módon megünnepelni a város fennállásának 900. évfordulóját. Ezt pedig azt jelentené, hogy a várost pont Szent István halálának az évében alapították volna. Természetesen, ez még igaz is lehet, azonban Léva első írásos említése 1156-ból való.

A lévai játékok fő attrakciója a János Vitéz zenés előadása volt, amit a főpróbával együtt állítólag 40 ezer ember tekintett meg, “a kis Léva szinte máról-holnapra Szlovákia Szegedje lett”.

Nem csak a kultúra pezsgett Léván, ugyanis ezekben napokban az EMP országos vezetősége is Léván gyűlt össze, hogy megvitassák a csehszlovákiai magyarság ügyeit. Fontos időszak volt ez, hisz ekkor már az Anschluss után vagyunk, de még München és Bécs előtt, 1938 nyarán pedig már érezhető volt, hogy hamarosan politikai változások várnak Csehszlovákiára, egész Közép-Európára.

Ez meg is valósult, 1938. november 2-án az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került a mai Dél-Szlovákia magyarlakta részeinek nagyobb része. 1939 tavaszán pedig a visszacsatolt területekre is ellátogatott a Szent Jobbot szállító, az előző évben megépített Aranyvonat.

István emlékezete

1938-ban már arra is sor kerülhetett, hogy azt taglalja a Prágai Magyar Hírlap, milyen helyi hagyományok kapcsolódnak Szent Istvánhoz a Csallóközben. Egyik olvasójuk, egy “tudományos fölkészültségű egyházi férfiú” arra a néphitre hívta fel a figyelmet, amely azt tartja, hogy Vajka község neve Vajktól származik, ami Szent István keresztség előtti neve volt. Egy másik felelevenített hagyomány szerint