Napunk

Ha a Szövetség felsül az őszi választásokon, akkor jöhet el Gyimesi ideje, véli Tóth Barnabás Felicián politológus

Tóth Barnabás Felicián. Fotó - TBF archívuma
Tóth Barnabás Felicián. Fotó – TBF archívuma

Ma Gyimesi látszik annak a karizmatikus politikusnak, aki pusztán a személyisége köré szervezhetne egy pártot, és azzal számottevő támogatottságot érne el, mondta a Napunknak Tóth Barnabás Felicián politológus.

Két folyamat határozta meg az elmúlt időszak szlovákiai magyar politikáját: a magyar pártokat hosszú idő után egységesítő Szövetség nem ért el látványos támogatottságot, miközben felbukkant a színen Gyimesi György, és felforgatta a megszokott viszonyokat.

Tóth Barnabás Felicián politológussal készült interjúnkban a következő kérdésekre kerestük a választ:

  • miért nem hozott áttörést a három magyar párt egyesülése,
  • hogyan állíthatja a feje tetejére a szlovákiai magyar politikát Gyimesi György,
  • hogyan reagálhatnak a szlovák pártok arra, hogy egyre kevesebb magyar szavaz etnikai alapon.

Októberben lesz egy éve, hogy három magyar párt egyesülésével létrejött a Szövetség. Választásokon még nem mérettette meg magát a párt, de az eddigi teljesítménye alapján ön szerint azt kaptuk az egyesüléstől, amire számíthattunk?

A Szövetség politikusai előtt egy nagy kihívás áll – az egység megteremtése, évtizedes szembenállás után. Ez ráadásul nem pusztán egy szlovákiai magyar szembenállás, hiszen a politikai megosztottság, polarizáció a világ számos demokráciájában növekszik. Ez az utóbbi évtizedekben erős gyűjtőpártoknak is sokszor nehéz helyzet, a Szövetségnek pedig, amely ebben a környezetben próbál egységet teremteni, különösen.  Ha megnézzük a szlovákiai politikai helyzetet, akkor nem mondhatjuk azt nyugodt szívvel, hogy ez a teljesítmény biztosan elég lesz a Szövetség sikeres parlamentbe kerüléséhez. Szerintem a politikai sikerhez szükséges alapvető feltételek biztosításában nem tudott eleget előre lépni a párt.

Mielőtt rátérnénk ezekre a feltételekre, azt kérdezném, ön szerint azon túl, hogy egy különböző ideológiákat összefogó gyűjtőpárt, van-e saját arculata, identitása a Szövetségnek?

Ez már az egyik feltétel, amiről beszélni kell: az arculatépítés. Itt komoly hiányosságok vannak. A Szövetség létezését az igazolhatja, hogy képviseli a szlovákiai magyarokat és ruszinokat, illetve az általuk lakott leszakadó régiókat. Ez egy olyan politikai program, amely mellett a korábban egymással szemben álló szereplők konszenzusos alapon ki tudnak állni. A kisebbségi programban nagy átfedés volt a Híd és az MKP között is.

Mit látunk ma ezen a téren, és mi az, ami hiányzik?

Ma nem látható egy stratégiai alapokra helyezett kommunikáció, amely meghatározná a Szövetség három-négy legfőbb erősségét és ezekre építené a párt arculatát. Egy reaktív politikát látunk ehelyett, ami a kormányválság eseményeire, a nemzetközi politikában vagy a régióban felmerülő ügyekre reagál.

Amikor sikerült saját ügyeket tematizálni, mint például a Sajó szennyezését, akkor sem épített a párt erre egy szélesebb kommunikációs kampányt. Orosz Örs politikai aktivizmusa több hónap munkával sikeresen fel tudta hívni az országos politika figyelmét a környezeti katasztrófára. A párt ugyanakkor nem használta ki a szélesebb politikai lehetőséget, hogy a folyó pusztulását a déli régiók elhanyagoltságának szimbólumává emelje. Pedig ehhez jól hozzá lehetett volna más kérdéseket is kapcsolni, például az autópálya-, autóút-fejlesztések elmaradását.

A Szövetség elődpártjai két éve Komáromban írtak alá egy szándéknyilatkozatot a közös fellépésről, ami után több mint egy év kellett a párt megalakulásához. Az országos szervek létrejöttek 2021 végén, a regionális szervek pedig mostanában alakulnak. Normális, hogy ez a folyamat ilyen soká tart?

A lassúság érthető, ha visszanézünk az egyesülés történetére. A szlovákiai magyar politika és nyilvánosság egy, másfél évtizedig a Híd és MKP szembenállása köré szerveződött. Természetes, hogy helyben is vannak konfliktusok a helyi szervezetek alapításánál vagy a jelöltállításoknál. Ezen a helyzetben sokat segíthetne, ha a politikai vezetés képes lenne a párt egységének demonstrálására. Ez a szlovákiai magyar politika története szempontjából is fontos, de a szlovákiai országos politika szempontjából is, ahol személyes konfliktusok miatt alakulnak ki kormányválságok, amivel szemben az emberek stabilitást szeretnének.

Az egység demonstrálása és az arculatépítés mellett a harmadik feladat a párt megújítása lenne. Ez erősen kapcsolódik a fiatalok megszólításának a problémájához, amiben nem teljesít jól a szlovákiai magyar politika. Van viszont egy technikai oldala is: egy professzionális pártszervezet felépítése. Mindez elsősorban az Összefogás ambíciója volt.

Hogyhogy az Összefogás sem tudta behozni a fiatal szavazókat?

Az Összefogás politikusai nagyon aktívak az ifjúsági élet szervezésében. Ezért volt egy olyan várakozás, hogy ők be tudják hozni a fiatal szavazókat, de ez egyelőre nem látszik megvalósulni. Ez végül is nem meglepő, ha megnézzük, hogy az Összefogás politikusai miről kommunikálnak. Központi személyiségüknek, Orosz Örsnek az értékmentés a fő profilja, ami valószínűleg kevés fiatalt mozgat meg.

Látványos volt ezzel szemben, hogy Gombaszögön mennyi fiatalt vonzott Zacher Gábor drogokról szóló beszélgetése. Ezt és más, a fiatalokat érdeklő témákat a Szövetség politikusai nem jelenítik meg, ezzel összefüggésben pedig kifejezetten alacsony a párt támogatottsága a fiatalok között. A pártba sem sikerült sok fiatalt bevonzani, az Összefogás megmaradt egy három-négy politikus köré épülő történetnek. Végül azt sem látjuk, hogy szervezetfejlesztés érdekében tettek volna jelentősebb lépéseket.

Agócs Attila, Berényi József és Mózes Szabolcs beszélgetése Gombaszögön az Új Szó szervezésében. Fotó – Napunk/Bilás Zsuzsanna

Felmerül az emberben az is, nincsenek-e túl nagy elvárásaink a Szövetséggel szemben, amely egy parlamenten kívüli, kisebbségi párt, a politikusainak a jelentős része pedig vagy soha, vagy már nagyon régen nem vett részt az országos politikában.

Ez nyilván egy nehéz helyzet, de ha a szlovákiai politikai versenyben a Szövetség olyan erős akar lenni, mint korábban a Híd, még korábban pedig a régi MKP volt, a professzionalizmusnak ezt a szintjét el kellene érnie. Az egység demonstrálására jó példa volt a három platform képviselőinek gombaszögi beszélgetése, ahol nem engedtek belátást a belső konfliktusokba. De ez egy nagyon kezdeti lépés.

Nem kellene nehezen megugorható feladatnak lennie, hogy meghatározzák a párt egyes politikusainak szerepeit, és egymást erősítve csapatban dolgozzanak. A Szövetség online térben való jelenlétét végignézve töredezettséget láthatunk, mintha az elődpártok tovább élnének. Időnként vannak együttműködések, de az online kommunikációban például nem látjuk, hogy egymás tartalmát megosztanák vagy más gesztusokkal erősítenék egymást, és egy országos ügyekhez hozzászóló csapatot építenének, amelyben mindhárom platformból vannak politikusok.

Hogyan jellemezné Forró Krisztiánt pártelnökként? Mennyire alkalmas arra, hogy ezt a pártot bevezesse a parlamentbe?

Ha egy olyan párt szeretne lenni a Szövetség, amilyen a szlovákiai pártok többsége, Igor Matovič OĽaNO-ja vagy Richard Sulík SaS-e, akkor erre a feladatra Forró Krisztián nem alkalmas. Nem egy olyan karizmatikus személyiség, aki bevinné a hátán a Szövetséget a parlamentbe. Az pedig kifelé nem látható, milyen szervező egyéniség, hogyan tud belső konfliktusokat kezelni, kompromisszumot építeni, a szervezetet fejleszteni. Ez majd a párt eredményeiből ítélhető meg. Egy év után azt mondhatjuk, ebben nem halad eléggé előre a Szövetség ahhoz, hogy igazán versenyképes tudjon lenni a szlovákiai politikában.

De lehet még türelmi időt adni ebben a pártelnöknek. Forró Krisztiánnal kapcsolatban fontos, hogy ő az MKP-platform jelöltje, és az MKP egy külön probléma a szlovákiai magyar politikában.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

Az MKP-sok nagyon erősen beágyazottak a magyarországi megosztottságba is a Fidesszel való nagyon szoros kapcsolatukon keresztül. Én óvatos vagyok a „fiókpárt” kifejezéssel, amit Magyarországon egyre gyakrabban használnak a határon túli pártokra – szerintem gyakran elhamarkodottan, figyelmen kívül hagyva ezeknek a politikai szereplőknek az autonómiáját. Az erdélyi, vajdasági és szlovákiai magyar kisebbségek pártjai közül viszont szerintem az MKP az a párt, amelyre a fiókpárt kifejezés a leginkább igaz.

Politikusainak a témafelvetéseiben meghatározó a magyarországi vonal, és nagyon kevés önálló gondolat látszik. Szavazóik vagy épp aktivistáik jelentős részének is fontosabb viszonyulási pont Budapest és az Orbán-kormány irányvonalai, mint saját vezető politikusaik. Komoly igazodási kényszer van az MKP-ban, hogy a Fidesz által vívott ideológiai konfliktusokban mindig a „jó oldalra” álljanak. Mindez beágyazódik a jobboldali populizmus és politikai fősodor globális konfliktusába. Ez egy nagy nehézség, amikor a szlovákiai magyar politikai elit egységet építene. Ennek a jelenségnek a farvizén pedig megjelennek más szereplők is.

Például?

Az egyik ilyen Gyimesi György, aki

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Forró Krisztián

Gyimesi György

Határon túli magyarok

Kisebbségek

Orosz Örs

Sajó-ügy

Szlovákia

Szlovákiai magyar

Szövetség

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak