Lelkes önkéntesek tartják életben a komáromi menhelyet, a város nagyratörő tervei papíron maradtak

Nem először jövök ide, de így is nagyon oda kell figyelnem, nehogy eltévesszem a letérőt. A Gútára vezető autóút mentén, Gadóc városrész eldugott szegletében található Komárom városi állatmenhelye, vagyis inkább kutyaotthona. Más állat itt jelenleg nem található, a kóbor macskákról a menhely előző vezetője, Agneša Jelinková gondoskodik.

Leparkolok a szántóföld szélén. Nagyobb parkoló sajnos nincs kialakítva, nem is tudom, mi van akkor, ha többen jönnek egyszerre kutyákat látogatni. A kapuban már vár Rebeka, egy egyetemista lány, aki szabadidejében végez itt önkéntes munkát. Később kiderül: ezt úgy kell érteni, hogy amikor nem az egyetemen van, vagy nem dolgozik, akkor a menhelyen tesz-vesz, gyakorlatilag reggeltől estig a kutyákkal foglalkozik.

Kipakoljuk a kocsi csomagtartójából a kutyakaját, amit úton idefelé vettem az egyik szupermarketben. Miközben hallgatom a népes kutyakórus kakofón áriáját, már tudom, hogy édeskevés lesz az a 10 kilós táp, meg az a néhány konzerv, amit sietve a kosárba hajigáltam.

Odabent erős szag fogad – a kutyaürülék, a kutyatáp és az ázott bunda egyvelege. Bár a terepet és a kenneleket rendszeresen takarítják, és kutyagumit csak elvétve láttam a kutyafuttatóban is, ezt a szagot valószínűleg még egy sűrűn virágzó levendulamező sem lenne képes legyűrni.

Hamar megszokom, ahogy a kezdetben enyhén fülsértő falkaüvöltést is. Idegen lépett a territóriumukra, aki ráadásul egy fura géppel kattog az orruk előtt, ettől a falka legtöbb tagja ideges lesz, csahol, ugrál, ágaskodik.

Aztán lassan megszokják a szagomat, ahogy én is az övékét, fokozatosan lecsendesednek. Rebeka közelében pedig azonnal farokcsóváló, mosolygó, cuki angyalkává vedlik át a nehézfiúk és kemény csajok legtöbbje.

Mindegyiknek megvan a maga szívszorító története, amely arról tanúskodik, hogy mi, kétlábúak gyakran képtelenek vagyunk viszonozni azt a töméntelen, feltétel nélküli szeretetet, hűséget és ragaszkodást, amellyel ezek a rendkívül fejlett (érzelmi) intelligenciával rendelkező állatok halmoznak el minket. A menhelyen uralkodó áldatlan állapot is ennek a bizonyítéka.

Mire költik az ebadót?

A gadóci menhely működtetését két éve vette át a 4Štvorlístky, ógyallai székhelyű polgári társulás. Azóta 4-5 új kennellel bővült a kutyaotthon, az önkéntesek felújították a kerítés egy részét, renoválták a villany- és a vízvezeték-hálózatot is, amely az átvételkor balesetveszélyes állapotban volt. Mindezt önerőből végezték, szakmunkásokat is ők szereztek.

Égető szükség lenne további javításokra, de például új bódékra is. Egy-két takaros, ajándékba kapott kutyaól kihasználatlanul áll a bejáratnál, ezek ugyanis sajnos nem férnek be a kennelek ajtaján.

A menhelyet az ebadóból befolyó összegből támogatja az önkormányzat, havi juttatás formájában. A komáromi kutyatulajdonosok évente mintegy 20 000 eurót fizetnek be a város kasszájába. A kutyaadó összege évi 3,60 eurótól 36,50 euróig terjed, attól függően, hogy családi házban vagy lakásban, illetve bel- vagy külterületen tartják-e a kutyát.

A törvény nem írja elő, hogy ezt a bevételt konkrétan mire használhatja fel az önkormányzat. Bohumír Kóňától, a Gazdasági és Pénzügyi Főosztály vezetőjétől azt az információt kaptam, hogy a menhely támogatásán túl a magisztrátus ebből a bevételi forrásból vásárol a kutyaürülék gyűjtésére szánt kukákat, fizeti ezek ürítését, de például a kutyafuttatók karbantartási költségeit és – némileg abszurd módon – a kutyasétáltatást korlátozó táblák kihelyezését is ebből finanszírozza. Jelenleg három kutyafuttató áll rendelkezésre Komáromban.

Ehhez azért nem árt hozzáfűzni, hogy a városnak vannak még olyan részei, ahol akár több száz méteren keresztül is húzhatjuk magunkkal a felszedett kutyagumit anélkül, hogy kutyaürülék-gyűjtőt, vagy másféle kukát találnánk. Azon a környéken például, ahol korábban laktam, közel a városközponthoz, a tiltó táblák száma messze meghaladta az ürülékgyűjtőkét.

Lelkes önkéntesek nélkül a város menhely nélkül maradna

Mónika, a polgári társulás tagja azt mondja, több támogatásra lenne szükségük a várostól. A kiadásokhoz a magisztrátus havi 800 euróval járul hozzá, ez az összeg hosszú évek óta nem emelkedett. „A kutyatápnak, az orvosi ellátásnak és minden másnak is felment az ára. Pillanatnyilag ötven kutyáról kell gondoskodnunk, nem férünk bele a havi 800 euróba” – mutat rá a gondozó, köszönetet mondva mindazoknak, akik az adójuk 2%-ának felajánlásával vagy más módon, például ételadományokkal segítik a menhelyet.

Azzal kapcsolatban, hogy a város tervezi-e emelni a havi hozzájárulás összegét, Kulcsár Szabó Attila, a Fejlesztési és Környezetvédelmi Főosztály vezetője azt mondta, hogy az emelést a polgári társulás tagjainak írásban kell kérvényezniük. Ezt követően kerülhet a javaslat a testület elé, majd pedig a képviselők szavaznak róla.

Hozzátette: megérti, hogy a drasztikus áremelések miatt növekedtek az üzemeltetés költségei is. Egyben hangsúlyozta, hogy miután a 4Štvorlístky átvette a létesítmény üzemeltetését a korábbi vezetőtől, javult a menhely és a város együttműködése, pozitív visszajelzéseket kaptak a lakosoktól is.

Mónika érdeklődésünkre elmondta: a polgári társulás tagjai hivatalos kérvényt eddig nem nyújtottak be a városhoz, de rövidesen erre is sort kerítenek.

„A város és a menhely között gördülékeny az együttműködés, de nagy szükségünk lenne a bőkezűbb támogatásra, valamint több segítőre is. Jelenleg két önkéntes gondoskodik napi szinten a kutyákról” – vázolja a helyzetet az aktivista.

Az agresszív vagy félénk kutyák igénylik a legtöbb foglalkozást

Rebeka és a társa egymást váltják, a soros általában reggeltől estig a menhelyen tartózkodik. A takarítási és karbantartási munkálatok, etetés, fürdetés, kutyafuttatás mellett arra is gondot fordítanak, hogy szocializálják a kutyusokat. Főleg a félénk vagy agresszív állatokkal kell sokat foglalkozni, hozzászoktatni őket az ember és a többi kutya társaságához. Mint megtudom, sajnos