Napunk

Badin Ádám: Felnőtt fejjel értettem meg, hogy nagyapám a mesék által beszélte ki magából az első és második világháborút, Trianont, a kitelepítést

Badin Gabriella és Badin Ádám a Megyszületett! című karácsonyi interaktív bábjátékban. A játék a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népi betlehemjárás valamint a háromkirályos csillagozás alapján jött létre. Fotó - Badin Ádám archívuma
Badin Gabriella és Badin Ádám a Megyszületett! című karácsonyi interaktív bábjátékban. A játék a karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népi betlehemjárás valamint a háromkirályos csillagozás alapján jött létre. Fotó – Badin Ádám archívuma

Negyedévszázada már, hogy Badin Ádám az általa feldolgozott mesékkel és történetekkel, a gondos odafigyeléssel megtervezett bábokkal és díszletekkel, nem egyszerű mesélésre, mesemondásra, hanem közösségi játékra vár mindenkit.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Az általa alapított Meseszínházzal arra törekszik, hogy olyan élményt adjon a gyerekeknek, amilyet régen a tűz, a kemence mellett bárki megkapott a nagyanyjától.

Nagyapja meséi életre meghatározó élményt jelentettek számára, felnőtt fejjel értette meg, hogy a Szerencsés János köré szőtt történetekkel az első világháború, Trianon és a kitelepítések nyomorúságát mesélte ki magából a nagyapja.

A világjárvány jelentősen korlátozza a Meseszínház működését, előadás helyett egy rendhagyó tárlat keretében engednek betekintést az előadások, a díszletek és a bábok különleges világába.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy

  • milyen alapokra helyezték, hogyan alakították a Meseszínházat, hogyan teremtettek új műfajt,
  • hogyan képesek elvarázsolni a digitális világban nevelkedő gyerekeket,
  • milyen előadásokat terveznek a jövőben.

A Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában tekinthető meg a Meseszínház jubileuma alkalmából összeállított tárlat, mely az elmúlt negyedévszázad egy-egy állomását mutatja be. Mi fért bele ebbe a 25 évbe?

Ez a jubileumi kiállítás végig követi ezt a 25 évet, természetesen nincs itt minden előadásunk, de az összes olyan előadásunk itt van, amely fontos és meghatározó volt számunkra. A kiállítás kurátora és szíve-lelke a feleségem, Badin Gabriella, aki a kiállítás tervezőjével, Grosschmid Erik, Blattner-díjas bábtervezővel sokat dolgoztak azon, hogy ilyen szép lett. A kezdetekről sajnos már csak fotókat és egy díszletelemet tudtunk kiállítani, ez a korszak 1997-ben kezdődött. Écsi Gyöngyivel indultunk neki népszerűsíteni ezt a műfajt. Akkor kimondottan gömöri mesékhez nyúltunk, és mivel még nem volt pénzünk komolyabb díszletekre, bábokra, felmentünk a gömöri padlásokra és összeszedtünk mindent, amit tárgyjáték formájában gömöri népmesékkel, gömöri dalokkal, a gömöri gyermekfolklórral használni tudtunk.

Mi pontosan ez a műfaj, amit a Meseszínház képvisel?

Ezt a műfajt Kecskeméten tanultam a mesteremtől, Környei Alice-tól, ő teremtette meg ugyanis Magyarországon a gyerekfoglalkoztató bábos műfajt. A Meseszínház tulajdonképpen egy fogalom, amit mi hoztunk létre. Ma már nagyon sok meseszínház van, de amikor mi létrejöttünk, ez a fogalom még nem létezett.

Egy műfajt teremtettünk, mely alkalmazza a bábjátékot, de szerves része a mesemondás és az interaktív közösségi játék, ebből a szempontól egy újfajta megközelítés volt. Azon van a hangsúly, hogy hogyan tudok a gyerekek lelkébe beépülni, eggyé válni velük, beavatni őket a lehető legjobban. A közösségi játék, amit alkalmazunk, a mai napig meghatározó, és bárhová el tudjuk vinni az előadásainkat, melyek ebben a formában készültek. Ez már a kezdetektől a mai napig közelebb áll hozzám, mint a klasszikus bábszínház.

Badin Gabriella és Badin Ádám az interaktív tárlatvezetés közben a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában. Fotó – A múzeum archívuma

Mikortól alkalmaztak bábokat az előadásban?

Az első mesénk, A szegény halász és az ördög olyan elementáris hatással volt a közönségre, hogy ezen felbátorodva továbbléptünk. Az Őzzé változott fiúnál már megformált szalmabábokat használtunk. Ulman István fafaragó, akivel a kezdetektől együttműködünk, készítette az első meseládánkat, a meselétránkat, mely a mai napig szerepel különböző mesékben. Később, amikor az anyagiak engedték, már mívesebb munkával faragott bábokat, díszleteket tudtunk létrehozni.

A gömöri meséket a feleségemmel, Gabikával vittük tovább. Ezt a korszakot megkoronázta a leglátványosabb előadásunk, az Öregapám mesefája. A díszletet Ulman István faragta, Környei Alice tervezte, rendezte a nagyapám meséjéből, és vele együtt játsszuk. Ennél a mesénél lépett be egy igazi mesezenész, Czakó József az előadásainkba. Ez egy nagyon kedvelt előadás, bejártuk vele a Kárpát-medencét.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy komplex legyen az előadás. A Meseszínház lényege, hogy minden, a díszlet, a zene és a mesemondó is meséljen, és játszunk a gyerekekkel. Így tudnám jellemezni, hogy milyen alapokra helyeztük, hogyan alakítottuk ezt a színházat, és ezen a vonalon megyünk tovább.

Az Öregapám mesefája című bábjáték díszlete a Rozsnyói Bányászati Műzeum Galériájának tárlatán. Fotó – A múzeum archívuma

Határozott különbséget kell tennünk a bábszínház és a meseszínház között?

Nem feltétlenül, de a különbség az, hogy a szigorúan vett bábszínháznak megvannak a saját szabályai, vannak bábtechnikák, melyeket használnak. Mi kitágítottuk ezeket a határokat és más megközelítést alkalmazunk. Nálam a mesemondás és az interaktív játék került a központba. A mi bábjaink a klasszikus bábokkal ellentétben nem segédeszközök, hiszen nemcsak mi játszunk velük, hanem a gyerekek is. Egy folyamatos beavatós játékot alkalmazunk, ilyet egy klasszikus bábszínház nem nagyon alkalmaz.

A klasszikus bábszínházban van a színpad, ahol játszanak a bábok, és van a közönség, ennek feloldásával ők is próbálkoznak, de nem olyan szabadon, mint ahogyan mi csináljuk. És nekünk ez volt a lényeg, ez a másfajta színházi technika, a másfajta megközelítés. A bábszínházban szigorúan az a lényeg, hogy a bábszínész tökéletesen játsszon a bábbal, azzal próbálja magával ragadni a gyerekeket. Igyekszem úgy játszani a bábbal én is, mint a bábszínész, de a gyerekek kezébe is odaadom a bábot.

A felkészülés és a technika szempontjából mi a legnehezebb az előadás során?

Az interaktivitás valójában taníthatatlan, bár a kassai bábszínház társulatával részben ez sikerült nekem. Csak abból a színészből lehet kihozni, akiben ott van ez az adottság. Ha ugyanis fellazítod a közönséget, ha megszólítod a gyereket, ő beindul és válaszolgat. De tudni kell erősen fogni a gyeplőt, egyrészt lehetőséget adni neki, hogy aktívan részt vegyen az előadásban, de tudni kell érzékenyen visszafordítani, ha rossz irányba vinné el a mesét, hogy ne érezze magát megalázva, de a mese is menjen a maga útján.

Tudni kell reagálni a gyerekek reakciójára, ehhez érzékre és bátorságra van szükség. Nagyon fontos, hogy végig meg kell tartani a gyerekek figyelmét. Ezt nagyon nehéz tanítani, mert csak a közönséggel együtt működik, el lehet sajátítani technikákat, de csak az előadások során tanulható.

A tárlat megtekintése keretében interaktív játékra is van lehetőség. Fotó – A Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájának archívuma

Hogyan választ mesét, történetet, melyeket feldolgoz a Meseszínház?

Minden előadásunknak története van, minden személyes. Sokszor kérdezik, melyik a legkedvesebb mesém? Mindegyik az, nem tudok nem kedvenc mesét játszani. Mindig egy személyes dolog indítja el, olyan hatást gyakorol rám a történet, egy mesemondó, hogy fel akarom dolgozni, és előbb-utóbb megcsinálom. Van, hogy egy történet akár tíz évig is érik.

Én tulajdonképpen semmi mást nem akartam, mint adni a mesemondásnak egy újfajta megközelítést, színessé tenni a mai gyerekeknek, akik már sokszor a szüleiktől, nagyszüleiktől nem kapják meg azt, amit régen mesemondásnak neveztek otthon. Olyan élményt szeretnék adni nekik, amilyet régen a tűz, a kemence mellett bárki megkapott a nagyanyjától. Ehhez kerestünk újabb megközelítést és újabb eszközöket. Azt is mondhatnám, hogy ez a mesemondás egyik válfaja, de valójában ez egy műfajközi mesei játékstílus.

Egy-egy előadáson nagyon sok ember dolgozik, legyen szó díszletről, zenéről. Hogyan talál rá a munkatársaira?

Ha az ember tudja, mit akar, előbb-utóbb megtalálja azokat az embereket, akik segítik ezen az úton. Egy idő után felfigyel ezekre az emberekre. Szeretek olyanokkal dolgozni, akikről tudom, hogy valódi mesterek. Például a gömöri kézművesekkel vagy a Motolla Kézműves Műhelyből Benko Pállal együtt kísérleteztük ki a méhkasok mintájára készült gyékénymaszkokat. Minden egyes bábnál tovább fejlesztette a gyékénymaszkokat, amiknek sokat ki kell bírniuk, mert ezekben küzdenek a gyerekek az előadás során.

Az Ulman István által készített meseláda és meselétra, illetve Benko Pál gyékénymaszkjai. Fotó – A Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájának archívuma

Ugyan így találtam meg Ulman Istvánt és rögtön tudtam, hogy mesét is tudna faragni. Vannak profi tervező barátaim, mint Boráros Szilárd, akivel még Prágából ismerjük egymást. Nálam a kézművesek és a profi bábtervezők munkája ötvöződik. Mindig arra törekszünk, hogy már a díszlet és a bábok is megszólítsák a gyerekeket, természetesen mesemondóként is hozzá kell tennem a magam részét az előadáshoz mesemondásban, játékban, zenében.

Egyszerre születik meg egy-egy előadás dramaturgiája és a díszlete?

Ez hosszú-hosszú folyamat, minimum egyéves munka, míg egy új előadás elkészül a mese kiválasztásától a színpadra kerüléséig. A kiválasztás után a mesedramaturggal együtt dolgozunk a szöveggel, közben azon is gondolkodom, hogy melyik az a tervező, aki az adott szöveg világát a legjobban vissza tudja adni.

Például a Csillagokkal táncoló Kojot című indián mesénél nem volt kérdés, hogy Grosschmid Eriket kérem fel, mert ez az ő bábos tervezői világa. Megosztjuk az ötleteinket, közben a szöveggel és a zenével is dolgozunk, kitaláljuk a jelmezeket, ha megszületik a végső terv, következik annak a legyártása. Tulajdonképpen ekkor kezdődik az igazi alkotói munka, mert a próbák során derül ki, hogy működnek-e az elképzeléseink.

A Csillagokkal táncoló Kojot című indián mese díszlete, melyet Grosschmid Erik tervezett. Fotó – A Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájának archívuma

Gyakorlatilag a közönségen múlik minden. Van esetleg tesztközönség, akik még a bemutató előtt láthatják az előadást, és a reakcióik alapján változhat az előadás?

Az interaktív műfajban ez is az alkotói folyamat része, általában egy hétig, ha van rá lehetőségem, úgynevezett próbaközönséggel játszom, akkor derül ki ugyanis, hogy az interaktivitás módszereiből mi működik. Nem egy főpróbát csinálok, hanem mondjuk ötöt. Kezdetben óvodákba jártunk. Mikor komolyabb díszletes előadást csináltunk, a közönség jött hozzánk.

A Meseszínház fennállásának 25. évfordulója alkalmából állították össze A mesék és bábok varázsbirodalma című tárlatot, melynek Badin Gabriella múzeumpedagógus a kurátora, aki a Meseszínház egyik oszlopos tagja is egyben. A kiállítás betekintést nyújt a Meseszínház előadásainak rejtelmeibe, a bábok, a díszletek, a kellékek különleges világába. Az interaktív tárlatvezetés során a látogatók nemcsak kézbe foghatják a bábokat, megérinthetik a díszletet, hanem arra is lehetőség van, hogy eljátszanak egy-egy jelenetet a mesékből. „Előfordult, hogy mielőtt beléptünk a terembe, megkérdeztem a gyerekeket, szeretik-e a meséket, és volt olyan, aki azt felelete, hogy nem. De amikor belépnek, máris elvarázsolja, magával ragadja őket ez a világ, elfelejtik például a mobiltelefont, pedig azzal a kezükben lépnek be a kiállítóterembe. Itt kézbe foghatják, játszhatnak a gyerekek a bábokkal, minden díszletnél arra törekszünk, hogy kapjanak egy-egy szeletet az előadásból, még akkor is, ha egész mesét nem tudjuk eljátszani. A mondókák és az interaktív játékok szövik át a tárlatvezetést” – részletezte Badin Gabriella, azzal hogy a járványhelyzet miatt idén a színház ezzel a kiállítással ünnepli a jubileumot. Egy helyen mutatják be a legfontosabb meséket.

Napjainkban már a legkisebbek mobiltelefonnal játszanak, a digitális világ már 3-4 évesen beszippantja őket, az a tér teljesen másképp működik, mint egy színházi előadás. Nehezebb dolga van ma a Meseszínháznak, mint húsz évvel ezelőtt volt?

Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a klasszikus mesemondás nem tudja sokáig lekötni a mai gyerekeket. Ezért találtam ki ezt a „beavatós mesemondást”, úgy gondoltam, így közelebb lehet vinni hozzájuk a mesevilágot. Rögtön kiderült, hogy az élő szó, az élő zene, az ének, a személyes kapcsolat a gyerekekkel nagyon fontos és nagyon hiányzik nekik. Ennek sok oka van, nem szeretnék belemenni abba, hogy a mai családok hogyan működnek, hogy nem beszélgetnek a gyerekekkel, a mesemondást már nem is említem. De ez az ősi világ ott él a gyerekekben, és szükségük van rá. Az a lényeg, hogy a mese az első perctől a meglepetés erejével hasson, és ezt az előadás végéig meg kell tartani.

Mindent úgy kell kitalálni, hogy az működésbe hozza őket.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kultúra

Művészet

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Romsics Ignác a vendége a Napunk idei utolsó beszélgetőestjének Párkányban. A történészt munkásságáról és önéletrajzi könyvéről Kacsinecz Krisztián kérdezi.

Csökkentik a jókúti ideiglenes menekülttábor kapacitását, mivel csökken az ott tartózkodó illegális bevándorlók száma, közölte a belügyminisztérium. Az elmúlt egy hétben 59-en tartózkodtak a táborban, ahol összesen 16 sátor áll rendelkezésre. Ezt vélhetően a felére csökkenti a belügyi tárca.

Nyolc ember vesztette életét orosz támadásokban a kelet-ukrajnai Kurachove városában, közölte az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője. (čtk)

A parlament döntése értelmében a kormány megadóztathatja a villanyerőművek többletbevételeit, arról viszont még nem határozott, hogy melyik erőműnek mennyit kell fizetnie. A parlament kedden gyorsított eljárásban módosította az energiatörvényt, mely beemeli a szlovák jogrendbe az erőművek túlzott nyereségének megadóztatásáról szóló októberi uniós megállapodást. Az erőművek ugyanis a piaci rekordot jelentő energiaárakból profitálnak, miközben a valós termelési költségeik sokkal alacsonyabbak.