Ázsia bajnoka – Tajvan, a létező, nem létező ország

Egy – Kínához képest – aprócska sziget, amit Kína dél-keleti partjaitól alig 200 kilométerre három tenger fog közre. Egy aprócska sziget, aminek népessége alig több, mint 23 és fél millió fő (Kína népessége közel egy és fél milliárd).

Egy aprócska sziget, amit nemrégiben meglátogatott Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke, mire Kína annyira bepöccent, hogy leszögezte, számos területen megszakítja az együttműködést az Egyesült Államokkal.

Miért ragaszkodik Kína ennyire Tajvanhoz? Előfordulhat, hogy erőszakkal próbálja meg rábírni a sziget lakóit, hogy csatlakozzanak a kontinentális Kínához? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Hadart kiadó gondozásában 2022-ben megjelent Ázijský šampión (Všetko, čo potrebujete vedieť o súčasnom Taiwane) – Ázsia bajnoka (Minden, amit Tajvanról tudni kell) című könyv segítségével, de cikkünkből kiderül az is, miért nincs menekültügyi törvény Tajvanon, és hogy állnak a tajvaniak az LMBTQ-közösséghez vagy a halálbüntetéshez.

Tajvan, a legprogresszívebb ázsiai ország

Néhány évtizeddel ezelőtt Tajvan a világ legszegényebb országai közé tartozott, ma már azonban több szempontból is követendő példa lehetne a világ bármely pontján. Az ország az utóbbi időszakban számos nyugati értéket sajátított el, ezek az értékek fúzióra léptek a hagyományos kínai kultúrával és a konfucianizmussal, így alkotva meg a modern Tajvant.

A konfucianizmus mint filozófia jelenik meg a tajvani kultúrában. A család és az idősek tisztelete, valamint a társadalom harmóniája alapérték a tajvaniak számára. A patriarchális, többgenerációs családok továbbra is a hagyományos értékekre épülnek, mindeközben azonban a fiatalabb generációk fokozatosan átírják a trendeket, természetesen tisztelve az idősebb generáció elvárásait.

Az idősek arra törekednek, hogy a fiatalok mihamarabb családot alapítsanak, míg a fiatalok próbálják saját elképzeléseik alapján alakítani mindennapjaikat. Ez, természetesen, nem kizárólag keleti sajátosság.

Szigorú, tudásközpontú társadalom

A tajvaniak úgy tartják, műveltnek és képzettnek lenni annyit tesz, mint a társadalom csúcsán lenni. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek és fiatalok oktatására. Tajvan egyike azon kevés ázsiai országoknak, amelyek magas akadémiai szabadságot élveznek, a helyi oktatási rendszernek ugyanakkor megvannak a maga hiányosságai is.

Annak, aki középszintű vagy felsőoktatási intézményben kíván tanulni, komoly felvételi vizsgákkal kell szembenéznie. A tajvani kisiskolások az iskolaidő letelte után ún. korrepetáló központokban (buxiban) töltik a „szabadidejüket”, ahol a tanárok segítenek nekik megoldani a házi feladatot, és korrepetálják a diákokat, nagy figyelmet fordítva főként a kínai és az angol nyelvre, valamint a matematikára és a természettudományokra.

A gyerekek egészen addig a központokban maradnak, amíg a szülők értük nem mennek. Mivel Tajvanon hosszúra nyúlik a munkaidő, előfordul, hogy a kisdiákok este nyolc, kilenc órakor érnek csupán haza.

Az elmúlt években a kormány bevezetett néhány reformot, hogy csökkentsék a diákokra nehezedő nyomást, igyekezetük azonban éppen ellenkezőleg sült el, mint ahogy remélték. Míg 2001-ben nagyjából 6000 buxiban működött, addig mára több, mint 18 ezer ilyen intézmény található a szigeten. Ugyanakkor profitorientált intézményekről van szó, így az oktatás minősége néhány esetben megkérdőjelezhető.

Nemek és szerepek

Ami a nemek közti egyenlőséget illeti, Tajvan szintén pozitív példa lehet. A 2020-as választások eredményeképp a tajvani törvényhozó testület több mint 40 százaléka nő, a 2016 óta a funkciót betöltő Audrey Tang, a tajvani digitalizációért felelős miniszter pedig az első vállaltan transzgender tagja a kormánynak. A tajvani elnöki tisztséget szintén nő tölti be, Caj Jing-ven személyében.

Mindezen eredmények ellenére az igazságszolgáltatásban, a helyi hatóságokban, valamint a köz- és magánintézmények és vállalatok vezetői pozícióiban továbbra is alulreprezentáltak a nők Tajvanon. A jelenség főként a nőkkel és a társadalomban elfoglalt helyükkel szembeni sztereotipikus hozzáállás számlájára írható.

A tajvani alkotmánybíróság 2017-ben megállapította, hogy az azonos neműek házasságának tilalma alkotmányellenes, s bár rögös úton, de 2019-ben végül a képviselők elfogadtak egy törvényt, amely lehetővé teszi a házasságot az azonos nemű párok számára.

Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a törvény csupán akkor teszi lehetővé, hogy egy tajvani egy más országból származó, azonos nemű partnerrel házasodjon, ha a partner származási országában is legális az azonos neműek házassága.

Az azonos nemű házaspárok gyereket is vállalhatnak Tajvanon, amennyiben a gyerek a házaspár valamelyik tagjának biológiai gyereke. Más esetben nem.

Tajvan sötét oldala

Hiába Tajvan az egyik legprogresszívebb ázsiai ország, nincs menekültügyi törvénye. A javaslat közel 15 éve pihen a parlamentben. Az ok, amiért nem fogadják el, a „kínai faktor”.

A Tajvanon menedéket kérők többsége Kínából, Hongkongból vagy Tibetből érkezik. Tajvan alkotmánya, azaz a Kínai Köztársaság hivatalos alkotmánya szerint, amelyet 1946-ban fogadtak el a szárazföldi Kínában, ezek a területek a Kínai Köztársaság (ROC) területéhez tartoznak, ezért az onnan származó személyek nem külföldiek.

„Befogadásukkal” Tajvan hivatalosan „nem állampolgároknak” minősítené őket, ezt pedig Kína a függetlenedés felé irányuló lépésként értelmezheti.

A másik fekete folt Tajvan mindennapjaiban, hogy a szigeten a mai napig törvényes a halálbüntetés. Tajvanon a 90-es évek végéig több volt az egy főre eső kivégzések száma, mint az Egyesült Államokban, persze ez jelentősen változott, amióta Tajvan elindult a demokratizálódás útján. Csen Suj-pien (Demokratikus Progresszív Párt, DPP) volt az első elnök, aki nyilvánosan felvállalta a küzdelmet a halálbüntetés ellen.

A KMT-vel (Kuomintang, tajvani konzervatív párt) reménytelen a kérdés megvitatása, a DPP-ben pedig, bár liberálisabbak, és jóval inkább az emberi jogok irányába orientálódnak, mint a KMT, nyilvánosan nem vállalják fel, amit az aktivisták szerint valójában vallanak.

A tajvani törvényhozók félnek kiállni a halálbüntetés eltörlése mellett, mert attól tartanak, hogy a következő választáson sok szavazatot veszítenének. Az emberek attól félnek, hogy a halálbüntetés nélkül megnő a bűnözés és a gyilkosságok száma, ahogy attól is tartanak, hogy a büntetett előéletű polgárok újabb bűncselekményeket követnek el.

Ezek azonban mítoszok, amelyekre egyebek mellett az Amnesty International is rácáfolt. Fontos hozzátenni a félelem mellett a másik jelentős faktort. A társadalom egy része még mindig a szemet szemért elvben hisz.

Tajvan figyelmeztetett a Covidra, a WHO-t ez nem érdekelte

A tajvaniak nagy tisztelettel állnak a halálhoz. Saját bevallásuk szerint a haláltól való félelmük segítette hozzá őket ahhoz, hogy megküzdjenek a koronavírus-járvánnyal.