Napunk

Napunk newsfilter: A semmi ágán ül a koalíció szíve

Igor Matovič nem megy sehová. Fotó - TASR
Igor Matovič nem megy sehová. Fotó – TASR

1. Egy fikarcnyit sem közeledett egymáshoz az SaS és az OĽaNO, és láthatóan nem is izgulnak emiatt. 2. Jófejségből vagy politikai ambícióból szelfizik Maroš Žilinka? 3. Jakab Péternek nem megy a hitelesség és az önazonosság.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Koalíciós lebegés a semmiben

Két hónap után ültek le egymással a koalíciós pártok a sokat látott Bôrik hotelben, hogy megoldják a válságot, elássák a csatabárdot, és működőképessé tegyék a koalíciót. Ennek normális esetben valamiféle izgalmat kellene okoznia az egyszeri hírfogyasztóban. Csak hát nem okoz.

A koalíciós válság minden egyes tagja úgy viselkedik, mint az a néptáncos srác, aki csak úgy tessék-lássék táncol, és ezt már senki se rója fel neki, mert mindenki tudja, hogy kizárólag a csajozás miatt csapódott a csoporthoz.

Boris Kollár arra se méltatta az újságírókat, hogy odaböffentsen valamit, Richard Sulíknak mozgott ugyan a szája, de nem mondott semmi újat, és Igor Matovičéktól sem láttunk még ilyen borzalmasan enervált sajtótájékoztatót.

Órákon át ücsörögtek a semmiért. Eduard Heger kormányfőtől – aki elismerte, az SaS nélkül kormánya működésképtelen lesz – mindössze annyira futotta, hogy nagyjából két és fél percben beszámoljon arról, mennyire konstruktív volt ez a semmi, milyen nyugodt és tárgyilagos. S hogy egy hét múlva folytatódik ez a nyárvégi lebegés.

„Nyugi, megoldjuk” – üzeni minden mondatával a kormányfő, és talán van, aki ezt az édes kis semmiséget elhiszi neki egy orgonaillattól terhes májusi éjszakán. De most augusztus van, forróság, na meg válság.

Nincs közeledés. S az teljesen egyértelmű, hogy a felek álláspontjai egy milimétert sem közeledtek egymáshoz. Sulík továbbra sem hajlandó egy kormányban ülni Matovičcsal, Matovičnak pedig esze ágában sincs távozni. Láthatóan minden más teljesen mellékes, hiszen ez egy úgynevezett gyávanyúl-játék, a két egymással szemben száguldó autó esete.

Mivel zárt ajtók mögött zajlott a tárgyalás, nem tudjuk, mi hangzott el a felek között. Az viszont látszik, hogy nem tettek fel egymásnak alapkérdéseket: például azt, miért fontosabb egy pénzügyminisztert a posztján tartani, mint az, hogy a koalíció egységesen küzdjön meg az őszi válsággal, melyről egyébként mindannyian beszélnek. Miért olyan fontos Matovič maradása ahhoz, hogy folytatódjon a maffia elleni harc, amire állandóan hivatkoznak az OĽaNO-ban. Valóban létezik-e az a nagyobb jó, aminek ők elvileg a zászlóhordozói.

S az SaS felé hasonló kérdések állnak: vajon hányszor lehet kérni új leosztást, ha nem úgy járnak a lapok, ahogy azt Richard Sulík elképzeli. Vajon valóban annyira kezelhetetlen-e a helyzet a koalícióban, hogy ne lehessen egyértelmű és kompromisszumos szabályrendszert felállítani, és valóban fontosabb-e Matovič távozása, mint az, hogy ez a kormány legalább megpróbálkozzon azzal, hogy két év után belefognak a kormányzásba a személyes érdekek helyett.

Ezek a kérdések szinte már közhelyesnek hatnak, de láthatóan senki sem igyekszik megválaszolni őket.

Továbbra is áll: semmi másról nincs szó, csak a politikai túlélésről. A felek pedig láthatóan belenyugodtak abba, hogy ennek érdekében maradék méltóságukat is feláldozzák.


2. Lehet-e államfő egy szelfikéző főügyészből?

Míg Dobroslav Trnka leginkább a felső-csallóközi kocsmákban és horgászhelyeken pofavizitelt, Jaromír Čižnár pedig az elszabadított pokol ígéretén kívül gyakorlatilag láthatatlan volt, Maroš Žilinka főügyész nem fogja vissza magát, ha imidzsépítésről van szó.

Bár az újságírókat és a kemény kérdéseket kerüli, és leginkább csak kinyilatkoztat, Facebook-oldalát egy Instagram-sztár is megirigyelhetné. Több mint negyvenezres követőtáborának betekintést enged a szikár, paragrafusoktól (leginkább a mágikus 363-astól) edzett külső mögé, az emberi belsőbe.

Bringatúra napraforgókkal, lazulás a Hungaroringen. Ha lőni kell egy szelfit, Žilinka sosem rest, és meg is osztja ezt a nagyvilággal, lájkok ezreit begyűjtve. Hogy ez kicsit szokatlan egy főügyésztől, aki gyakorlatilag az állam és a jogállamiság egyik alapköve, és imidzsének elsősorban szakmai hozzáértésén és integritásán kellene alapulnia? Talán szokatlan. Akiktől azonban nem szokatlan ez a szelfimánia, azok a politikusok.

S mint ilyenkor lenni szokott, felreppent a pletyka: Maroš Žilinka bizony nem mást fontolgat a fejében, mint hogy politikai pályába kezd, és elindul a 2024-es elnökválasztáson. A szóbeszéd már februárban közszájon forgott, mikor a főügyész – szintén szokatlan módon – a parlamentben akart beszélni az Egyesült Államokkal kötött védelmi szerződésről. A dolgot Jaroslav Naď védelmi miniszter vetette fel, és talán nagyobb találgatásba is torkollott volna a sztori, ha nem robban be az orosz–ukrán háború.

Nem állt le. Most azonban újra felbukkant ez a szóbeszéd – nem véletlenül, hiszen Žilinka nem állt le, folytatta a főügyészi szaloncukorpapírba csomagolt politikai megnyilvánulásait, szükségét érezte például, hogy közölje, nem támogatja a Pride-ot.

A Denník N Mária Kolíková igazságügyi miniszterrel készített egy tanulságos interjút, és rákérdeztek arra is, mit gondol a tárcavezető annak lehetőségéről, hogy Žilinka beszáll az államfői székért folytatott harcba.

Kolíková erre elmondta, hogy bár ő nem Žilinka, így nem tudja megmondani, elindul-e a főügyész, vagy sem, az azonban biztos, hogy lehetősége van rá, a törvény ezt lehetővé teszi számára. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis abszolút elképzelhető, hogy egy ügyész fogja magát, elindul a választáson, és ha netán elbukna, egy kis pihenő után ott folytatja, ahol abbahagyja. Ez pedig számtalan kérdést vetne fel a főügyész elfogulatlanságáról.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Eduard Heger

Igor Matovič

Jobbik

Koalíció

Kormányválság

Maroš Žilinka

Napunk newsfilter

Richard Sulík

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak