Napunk

Melegh Attila szociológus Orbán fajkeveredős beszéde kapcsán: Korszakváltás zajlik, egy politikai blokk alapja lett a kirekesztés

Melegh Attila. Fotó - MA archívuma
Melegh Attila. Fotó – MA archívuma

A háborús helyzet az ilyen típusú beszédet meg fogja erősíteni, mondja Melegh Attila szociológus Orbán Viktor tusványosi fajkeveredős beszéde kapcsán.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének elhangzása óta rengeteg cikk íródott arról pro és kontra, náci-e Orbán Viktor vagy nem, megőrült-e vagy mindenkinél tisztábban látja a világot. Arról kevesebben értekeztek, milyen környezetben hangzottak el a vitatott kijelentések, és milyen társadalmi folyamatokat jeleznek.

Melegh Attila szociológust, történészt, egyetemi tanárt, az Eszmélet folyóirat szerkesztőjét, jeles migrációkutatót az Orbán-beszéd hátteréről kérdeztük és arról, miért van Közép-Kelet-Európában különösen nagy fogadókészség a kirekesztő beszédmódra.

Interjúnkban szóba kerül,

  • miért féltek a migrációtól Közép-Európában már a 90-es években is,
  • hogyan erősödhetett meg a nacionalista politikai blokk világszerte,
  • kell-e tartanunk attól, hogy megismétlődnek a 20. század 20-as, 30-as évei,
  • mi hozhatja el a kiutat.

Nagy visszhangot váltott ki Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, amelyben arról beszélt, hogy szerinte mi a Kárpát-medencében nem vagyunk „kevert fajúak”, és nem akarunk „kevert fajúvá” válni, vagyis Európán kívüli népekkel keveredni. Orbán Viktor nem először beszélt erről, korábban is kimondta már, hogy a magyaroknak „homogén nemzetnek” kell maradniuk. Önt meglepte a mostani tusványosi beszéd? Hozott bármiben újat az eddigi orbáni retorikához képest?

Mindig érdemes a tágabb kontextust nézni. Nemcsak egy politikusi beszédről van itt szó, hanem a közbeszéd formái is megjelennek benne. Ebből a szempontból én egyáltalán nem lepődtem meg.

Világos, hogy ez a beszéd még élesebb volt, mint az eddigiek, de azok az alapvető minták, amelyek korábban is megvoltak, többek között az ő megszólalásaiban is, azok elég mélyre nyúlnak. Ilyen a felvilágosodás, azaz a globális kapitalizmus megjelenése óta jelen lévő Európa-központúság, a kapcsolódó kirekesztő civilizációs hierarchiák, illetve a népességcserétől való félelem, ami nem Magyarországról indult, hanem az utóbbi időben Franciaországban jelent meg élesen. A migrációtól, bevándorlástól való félelem pedig Magyarországon szintén egy régi és erős eleme a közvéleménynek.

Mikortól ilyen erős eleme?

Már a 90-es évek közepétől megfigyelhető, hogy komparatív szempontból Magyarországon és érdekes módon Kelet-Közép-Európa más országaiban rendkívül idegesek voltak a bevándorlás miatt. Ilyen Csehország, Észtország, akikhez többször Szlovákia is csatlakozott. Ennek a társadalomtörténeti okaival kell a leginkább foglalkozni.

Az is nagyon fontos, hogy ezeket a diskurzív mintákat nemcsak a Fideszhez köthető jobboldali erők használták, hanem például a kettős állampolgárságról vagy a státusztörvényről folytatott vitában az MSZP is. Akkor is szó volt a 20 millió románról („fekete sereg”), akik minket elárasztanak. Fontos ezt egyben látni, mert ha ezeket a folytonosságokat és háttereket nem látjuk, nem érthetjük meg a jelenség okait. Nemcsak azt, hogy miért fordul elő, hanem azt is, hogy miért válik népszerűvé.

Érdekes, amit mond, mert a migrációellenes beszéd megerősödését általában a 2015-ös menekültválsághoz szokták kötni. A 90-es évektől jellemző migrációellenes közhangulat mire vezethető vissza?

Mindenki azt gondolja, hogy a 2015-ös válság mind a magyar, mind az európai közvéleményben nagy törést okozott. Az összeurópai adatok stagnálást mutatnak. A magyar adatok azt mutatják, hogy radikalizálódott a közvélemény, tehát még elutasítóbb lett. Kiugróan elutasító lett, még a környező országokkal, például Romániával szemben is. De az erős idegesség már korábbi, csak radikalizálódott és politikailag radikalizálták.  A 2015-ös válságnak és az utána következő időszaknak tehát volt hatása, de nem akkor bontakozott ki ez a jelenség.

Nézzük a jelenség okait.

Három fő ok állhatott e folyamat mögött. Van egy sajátos kelet-európai ok. A korábban viszonylag jól élő államok, mint az NDK, Csehszlovákia, Magyarország és részben a balti államok a Szovjetunión belül a globalizációs nyitás után rendkívül idegesen reagáltak arra, hogy összeomlott a szocialista munkaerőpiac és ezzel egy időben megjelent a bevándorlás. Ez jól mutatja az egyik fő okot: a munkaerő-piaci és a jóléti rendszerekkel kapcsolatos versengést, vagyis a félelmet. Az itt élő emberek azt érezték, hogy ezen a téren bizonytalanná válik a helyzetük, amin a bevándorlás még tovább ront. Az persze kérdés, hogy ez ténylegesen így van-e, így volt-e, de a lényeg most az, hogy mit éreznek, éreztek az emberek.

Mi a másik ok?

A 90-es évektől nemcsak Magyarországon, hanem a világ más részein is érvényben volt egy olyan gazdaságpolitika, amely a jóléti rendszereket nemcsak megkérdőjelezte, hanem sok esetben leépítette. A mi esetünkben ez különösen éles volt, mert a rendszerváltás egy nagy fokú biztonságot váltott fel egy nagy fokú bizonytalansággal. A társadalmi újraelosztás a neoliberális gazdaságpolitika időszakában stagnált, a volt szocialista államok esetében a 2000-es évek végétől több országban még csökkent is. Az emberek tehát bizonyos mértékig joggal érzik, hogy a bizonytalanság nem szűnt meg. Ezért fordul visszafelé ebbe az irányba a kormányzati retorika is, és próbálja a biztonságot és a védelmet hangsúlyozni.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Fotó – MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher

Tehát az emberek a rendszerváltás és a globalizációs nyitás veszteseinek érzik magukat.

Így van. Van még egy harmadik, rendkívül fontos dolog. Mi itt Közép- és Kelet-Európában kis nyelvű nemzetek vagyunk. A kis nyelvű nemzetek a globalizációban a nagy fokú tőkebefektetésnek köszönhetően egyenlőtlen cserével nagy mennyiségű munkaerőt bocsátanak ki, ami a korábban is bizonytalan demográfiai viszonyokat még bizonytalanabbá tette.

Bulgáriát hozzák fel példának az ENSZ-dokumentumok is, amely az egyik legveszélyeztetettebb ország. Ha Bulgáriában az fog történni, hogy ugyanannyi ember lesz időskorú, mint amennyi a munkaképes korú lakosság és mint amennyien külföldön vannak, akkor ebből milyen jóléti rendszert lehet fenntartani? Ez a társadalomtörténeti háttér. Van persze egy diskurzív része is a dolognak, amely abból a szempontból érdekes, hogy miért van éles vita a kelet- és nyugat-európai országok között.

Ez a vita is gyakori tárgya Orbán beszédeinek.

Ennek is van történeti háttere. Az Európán belüli kelet–nyugat hierarchiák. A nyugati országok bevándorlási politikájával szemben azért is alakult ki tiltakozás, mert a kelet-európaiak úgy érzik, hogy a piaccal együtt rájuk kényszerítik a bevándorláspolitikát. Itt jön elő a szuverenitás kérdése és az, hogy a Nyugat nagyon lenézően gondolkodik Kelet-Európáról. E beszédmód szerint a kelet-európaiak mindig nacionalisták, le vannak maradva, nem tanultak meg rendesen viselkedni. Chirac egyszer azt mondta, nincs gyerekszobájuk.

Ezzel szemben áll az a jobboldali retorika, amely formálisan és szimbolikusan – nem tartalmilag – az Európán belüli emancipációt próbálja hirdetni. Ez az összes dolog tehát a kirekesztés körül forog most már össze-vissza. A nyugatiak kirekesztenek, de nekünk nem akarják megengedni stb. stb. Ezért vagyunk igazán nagy bajban, mert a beszédmódot tápláló kapitalista rendszer

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Közép-Európa

Magyarország

Orbán Viktor

Tusványos

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak