Az izsai Leányvár egy éve a világörökség része, de autóval még mindig csak zötykölődve közelíthetjük meg

Kedden kötött ki Izsánál a Danuviana Alacris római dunai evezőshajó, egy Duna menti országokat összekötő nemzetközi projekt keretében. Az akció kísérőrendezvényeiből valóságos történelmi fesztivál kerekedett Leányvár térségében, a római gályára és a hagyományőrző társulatok bemutatóira több százan voltak kíváncsiak.

„Mintegy kétezer évvel ezelőtt a Római Birodalom északi határát a Duna alkotta. A rómaiak a folyó mentén kiépítettek egy hosszú erődvonalat, a dunai Limest, melyet légiós táborok és őrtornyok alkottak. 2021. július 30-án a nyugati Limes német, osztrák és szlovák szakasza felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A mai rendezvényhez hasonlóan ez is azt bizonyítja, hogy a határok nemcsak elválasztanak, összeköthetnek is” – mondta Csütörtöky József, a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója, miután Domin István polgármesterrel együtt üdvözölte Izsán az evezőshajó 24 fős nemzetközi legénységét.

A Mainz területén feltárt, negyedik századi hajóroncsok alapján hitelesen rekonstruált, dunai őrhajó (lusoria) Németországból, Ingolstadtból úszik le a Fekete-tengerig. A több mint két hónapig tartó út megállói közé tartozik Pozsony és Izsa is, ahonnan a gálya Esztergom felé indul tovább.

Az akció a Living Danube Limes nemzetközi projekt keretében valósul meg azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a római Limes útvonalának emlékeire, egyúttal ösztönözze és támogassa az együttműködést az érintett Duna menti települések között.

Pavol Pauliny szervező, a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karának műemlékvédelemmel foglalkozó tanszékvezetője üdvözlő beszédében elmondta: a projekt további célja kialakítani a műemlékvédelmi intézetek, múzeumok hálózatát Közép- és Délkelet-Európában, vagyis mindazon országokban, amelyeken keresztülfolyik a Duna. Egyben hangsúlyozta a közös örökség ápolásának és az ebben rejlő fejlődési lehetőségek kiaknázásának fontosságát, főleg a fenntartható turizmus előmozdítása által.

A köszöntők után a pozsonyi és a dél-komáromi hagyományőrző csapatok, a Tostabur és a Legio Brigetio 3 órás műsora következett. A csatarekonstrukciókra és táncos bemutatókra több százan voltak kíváncsiak, az izsai községi kikötő melletti parkoló csaknem teljesen megtelt.

Az őrhajó szlovákiai kísérőrendezvényeit a pozsonyi Műemlékvédelmi Intézet és a Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti és Tervezői Kara készítette elő. A Danuvina Alacris útja és az állomások helyszínei az erre a célra létrehozott közösségi oldalon is követhetők.

Virtuális séta keretében elvenedik meg a római kori tábor

Az üdvözlő beszédek után elsőként Csütörtöky Józsefet szólítottuk meg, aki az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) tavalyi határozatát történelmi döntésnek nevezte, hangsúlyozva: az előkészítő folyamat több mint tíz évig tartott, nagyon komoly feltételeknek kellett megfelelni. Az eredeti, hivatalosan benyújtott jelölés 1500 oldalas volt. Ez még tartalmazta a magyar lelőhelyeket is, Magyarország azonban az utolsó pillanatban visszavonta a pályázatát, ezzel veszélybe sodorva az egész vállalkozást. A bizottság végül mégis elfogadta Németország, Ausztria és Szlovákia közös jelölését, így kerülhetett fel a világörökségi helyszínek listájára az izsai Leányvár és az oroszvári Gerulata is.

Arra a kérdésre, történtek-e felújítási munkálatok az elmúlt egy évben a légiós tábor területén, a múzeumigazgató elmondta: a közelmúltban az UNESCO szigorú követelményeit is figyelembe véve sikerült rekonstruálni az északi kapu nyugati tornyát a kulturális minisztériumtól kapott dotációnak köszönhetően. Heteken belül folytatódhatnak a felújítási munkálatok, most a keleti torony kerül sorra.

Elkészült egy másik, az idegenforgalom fellendítése szempontjából nem kevésbé fontos fejlesztés is. A Szlovák Műszaki Egyetem munkatársai az említett Living Danube Limes projekt keretében, régész szakértők közreműködésével kifejlesztettek egy alkalmazást, amelynek köszönhetően VR-szemüveg segítségével, 3D-ben csodálhatjuk meg az eredei katonai tábor falait, impozáns kapuit és kaszárnyáit. Ehhez elég beolvasni az egyes információs paneleken feltüntetett QR kódokat, és a megfelelő készüléken megjelenik az adott erődítményszárny háromdimenziós képe. „Ilyen módon virtuális sétát tehetünk az eredeti, római kori katonai táborban” – fogalmazott a múzeumigazgató.

Izsán múzeum is várja a római történelem szerelmeseit

Domin István, Izsa polgármestere a turisztikai fejlesztésekkel kapcsolatban a Napunknak elmondta: ezeket elsősorban önerőből, illetve nemzetközi pályázatokból származó forrásokból igyekeznek megvalósítani. 2013-ban az Interreg nemzetközi programnak köszönhetően épülhetett fel az izsai Kelemantia Múzeum, amely tavaly az iparművészeti műhely épületével bővült.

Az itt kialakított szálláshelyen látták vendégül a római gálya legénységét is, akik egy éjszakát töltöttek Izsán, mielőtt tovább eveztek volna Esztergomba. „A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, illetve az ELTE-ről és több szlovákiai egyetemről érkező régészeknek is itt tudunk ingyenes szállást biztosítani” – tette hozzá Domin.

Arra is kíváncsiak voltunk, tervezik-e meghosszabbítani az izsai önkormányzat fennhatósága alá tartozó múzeum nyitvatartását legalább a nyári időszakban. Domin elmondta: a létesítmény jelenleg tájház kategóriába esik. „Mivel a költségvetési forrásaink korlátozottak, ezért csak fél munkaidőben tudjuk alkalmazni az igazgatót, aki a látogatók fogadásáért is felel” – fűzte hozzá. A jelenlegi igazgató, Kaprálik Zsuzsanna éppen most vonul nyugdíjba, az utódját már keresik, de a falu önkormányzata őt sem tudja majd teljes munkaviszonyban alkalmazni.

A múzeum jelenleg heti két nap, kedden és pénteken tart nyitva, de előzetes telefonos egyeztetés után a nyitvatartási időn kívül is megtekinthető a tárlat. Az iparművészeti műhelyben diáktáborokat tartanak egész nyáron.

Normális út még mindig nem vezet a világörökségi helyszínhez

A polgármester megjegyezte: a kulturális minisztérium nem túl kegyes hozzájuk.