Napunk

Fedinec Csilla történész: Ukrajnában a befogadó patriotizmus erősebb a kirekesztő nacionalizmusnál

Kijev májusban. Illusztrációs fotó - Tomáš Benedikovič
Kijev májusban. Illusztrációs fotó – Tomáš Benedikovič

Az ukrajnai orosz invázió következménye, hogy Oroszország fizikailag megsemmisíti az etnikai sokszínűséget leginkább hordozó keleti, délkeleti országrészt, ami mentális fordulatot is hoz Ukrajnában, az elfordulást az orosz világtól, mondja Fedinec Csilla történész.

A magyar sajtót is bejárta, hogy júliusban életbe lépett a sokat emlegetett ukrán nyelvtörvény új szakasza, amely a nyelvhasználat területén bírságokat vezetett be az országban. Ez a törvény is része annak a magyar nyelvterületen különösen éles vitának, amely arról szól, az ukrán állam kisebbségpolitikáját összefüggésbe lehet-e hozni bármilyen módon az orosz–ukrán konfliktussal.

Fedinec Csilla történész, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa a Napunknak adott interjújában arról is beszél,

  • melyek az ukrán nacionalizmus sajátos jegyei, és milyen a viszonya az ukrajnai kisebbségekhez,
  • mit jelent az ukrán nyelvtörvény új szakaszának életbe lépése,
  • milyen változásokat hozhat a háború Kárpátalja nemzetiségi viszonyaiban.

Csaknem fél éve tart a háború Ukrajnában. Ön szerint meddig tarthat még ki az ukrán társadalom ellenállása?

A háború a kollektív, közvetlen, nyilvánvaló, szándékos, szervezett, intézményesített, instrumentális erőszak. A hozzá kapcsolódó jelzők sokasága – polgárháború, világháború, proxy háború, népirtó háború és hosszasan sorolhatnám – annak indítékaira, a hadviselés technikáira utal. A háború jelen esetben tényleges katonai harc, 2014 tavasza óta alacsony intenzitással, 2022. február 24. óta pedig az Ukrajnával szembeni orosz invázióval új időszámítás kezdődött nemcsak az orosz–ukrán háború, hanem az egész európai kontinens életében, amelyik most már teljesen nyilvánvalóan globálisan érinti a világrendet.

A katonai dimenzió van előtérben, amely szorosan összekapcsolódik a politikai, a gazdasági és természetesen a társadalmi szférával. A társadalomnak, amely a láncolat legalján van, ezt a nyomást kell kibírnia. A társadalmi ellenállás, a passzivitás, a kollaboráció azok az alapvető fogalmak, amelyek leírják az emberek reagálását a történésekre. Ami az ukrán társadalmat most jellemzi, az a totális ellenállás és a nagy hagyományokkal rendelkező civil önkéntesség. Ne spekuláljunk arra, hogy ez összeomolhat.

Gyakran hallani, hogy az ukrán ellenállás nem lehetett volna ilyen erős, ha nincs mögötte egy erős ukrán hazafiasság vagy nacionalizmus. Egyetért ezzel az állítással?

Ezek nem identikus fogalmak. Mind a nacionalizmus, mind a patriotizmus kollektív emlékezetre és tapasztalatra épít, de a nacionalizmus a hatalmat védelmező szerepben értelmezi, miközben a kirekesztés felé hajlik, míg a patriotizmus az etnikai helyett a politikai elhatárolást részesíti előnyben és a befogadás felé hajlik. Ilyen értelemben Ukrajnában a patriotizmus dominál. Ez is az egyik következménye az inváziónak: Oroszország fizikailag megsemmisíti az etnikai sokszínűséget leginkább hordozó keleti, délkeleti országrészt, ami mentális fordulatot is hoz, az elfordulást az orosz világtól.

Maradva még egy kicsit a nacionalizmusnál: mik az ukrán nacionalizmus sajátos jegyei?

A nacionalizmus sokrétű fogalom, egyrészt az elitek ideológiája és politikája, másrészt a tömegek érzései és identitása. Amikor 2013–14 fordulóján Ukrajnában a Janukovics-rezsim és az orosz diktátum elleni békés tiltakozás a hatalom reakciója nyomán erőszakos összecsapásokba torkollott, egyúttal magával hozta Ukrajna második világháború utáni szovjet megszállásával szembeni fegyveres nacionalista ellenállás hagyományának elfogadását és az ukrán nacionalisták kollaborációja szovjet olvasatának elutasítását.

Az orosz agresszió tovább erősítette az inkluzív ukrán nacionalizmust, sok orosz és orosz ajkú polgár szorosabban kezdett kötődni Ukrajnához, illetve elidegenedni Oroszországtól mint államtól és mint néptől is, kivéve a nyelvet, az orosz nyelvtől való tömeges elidegenedés nem volt tapasztalható.

Az ukrajnai nemzetiségek milyen szerepet játszanak, játszottak az ukrán nacionalizmusban? Arra gondolok, hogy Szlovákiában például egy időben a „magyar kártya” a szlovák politika kiemelt témája volt. Ukrajnában hogyan nézett ez ki az egyes kisebbségek esetében?

Szlovákiában a magyarok az összlakosság közel 8%-a. Ukrajnában az összlakosság több mint 95%-át az ukránok és az oroszok teszik ki, az összes többi nemzetiség részaránya együttesen sem éri el az 5%-ot. Ha megyénként végignézzük, akkor az egyes megyékben a 10%-ot meghaladó népességbe csak a magyarok, a románok, a krími tatárok és az oroszok tartoznak, ha 15%-nál húzzuk meg a határt, akkor pedig csak az oroszok.

Nem nagyon van mit elővenni, persze az állóvizet mindig meg lehet kavarni, tegyük hozzá, bármelyik oldalról. Ebben egyetlen igazi vízválasztó volt, mégpedig a kisebbségi törvény – az 1992-es változat nem tett különbséget az etnikai kisebbségek között, a 2021-ben elfogadott őslakos törvény a negyed milliós krími tatárokat, és az ezer alatti számban fellelhető karaimokat és krimcsakokat sorolta az „őslakos népek” fogalma alá, a többieknek pedig nemzeti kisebbségi törvényt ígért, amely még nem született meg. A kisebbségek megkülönböztetése jogmegkülönböztetéssel is járt.

Ungvár 2022 márciusában. Fotó – Vladimír Šimíček

Sokan rámutattak már, hogy a háború előtti időszakban a szélsőséges pártok tere csökkent az ukrajnai belpolitikában. Hogyan alakult ez a háború kitörése óta?

Mi az, hogy szélsőséges párt? Szélsőbaloldali pártok sosem jutottak a parlamentbe, és a szélsőjobbnak sem volt sokáig érezhető támogatottsága, bár egyes képviselőik futottak be politikai karriert ideológiai elköteleződésüket megtartva, más pártok képviselőiként, melyek tudatosan vállalták ezt a kooperációt. Az egyetlen szélsőjobboldali párt, a Szabadság Párt egyszer, 2012-ben jutott be a parlamentbe mint a baloldal kreációja, hogy elrettentsék a választóközönséget a „nacionalista ukránoktól”.

2022. február 24. után Ukrajnában több Oroszországot támogató politikai pártot betiltottak. A betiltásra csak a bíróságnak van felhatalmazása. Ha a betiltott politikai párt egyben parlamenti párt is, akkor megszűnik annak parlamenti frakciója is, azonban képviselőik nem veszítik el mandátumukat, hanem független státusba kerülnek. Ukrajnában hadiállapot van érvényben, ám a parlament továbbra is működik, nem szünetel a munkája.

Kárpátaljai magyarok is harcolnak a fronton. Ön szerint hogyan változtatja meg a kárpátaljai magyarok és az ukránok viszonyát a háború?

Korábban sem a mezei magyarok és ukránok viszonya jelentette a problémát. A fronton pedig nincs nemzetiségi megkülönböztetés, mint ahogy a forradalmak, 2004-ben és különösen 2014-ben sem tettek ilyen megkülönböztetést, azt főleg a sajtó tartja „érdekesnek”, hogy megszólaltassa egy-egy nemzetiség fronton harcoló képviselőjét. Amit fontos leszögezni – nemcsak azok harcolnak a fronton, akik a mozgósítás alá estek, hanem azok is, akik önként jelentkeztek, vagy hivatásos katonák. Utóbbiak között is vannak magyarok. A front történetének megírása pedig odébb van.

Fedinec Csilla. Fotó – Fedinec Csilla archívuma

Egyes hírek szerint július 16-án lépett életbe az ukrán nyelvtörvénynek az a szakasza, amely bírsággal sújtja a nyelvtörvényt megsértő személyeket és intézményeket. Pontosak ezek a hírek? Mennyire szigorú ez a szabályozás?

A 2019-ben életbe lépett nyelvtörvény sajátossága, hogy az egyes fejezetei szakaszosan lépnek életbe. Nem kell sem kristálygömb, sem titkos információforrás ezekhez a dátumokhoz, és ebben az értelemben nincs köze a hadiállapothoz sem, hanem benne van a nyílt hozzáférésű törvénytárban elérhető törvényszövegben.

2022. július 16-ával a 27. cikk (2) és (6) bekezdései léptek életbe, melyek

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kárpátalja

Kisebbségek

Orosz–ukrán háború

Ukrajna

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak