Trumpra máig megváltóként tekintenek a hívei, mégis ellene fordulhat a közhangulat
Miközben Donald Trump támogatói közül sokan inkább messiásnak, mint politikusnak tartják a volt amerikai elnököt, egyre több republikánus mondja, belefáradt abba, hogy a 2020-as választásokról hadovál. Az, hogy a republikánusok azért utasítják el, mert vesztesnek tartják, Trump legszörnyűbb rémálma lehet.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Többé már nem férhet kétség ahhoz, hogy mi történt Washingtonban 2021. január 6-án. Donald Trump belső köre, William Barr főügyésszel egyetemben, kijelentette, hogy az amerikai elnök tisztességes választást veszített 2020 novemberében, és Trump megszegte a demokrácia fő szabályát, ugyanis nem volt hajlandó elfogadni a vereséget, és azóta is összeesküvés-elméleteket gyárt a „választási csalásról”. Trump szándékosan hergelte a felfegyverzett tömeget a Capitolium megrohamozására, és amikor a tömeg azt kezdte követelni, hogy lógassák fel Mike Pence alelnököt, akkor nem tett semmit, és azt mondta az embereinek, hogy Pence ezt megérdemli, mert nem volt hajlandó érte puccsot szervezni.
Ezt állapította meg az amerikai képviselőház bizottsága, amely több mint ezer interjút készített. A legsúlyosabb bizonyítékok közül néhány éppen Trump saját munkatársaitól származott. Liz Cheney, a bizottság republikánus alelnöke azt kérdezte a záróbeszédében: kaphat-e bármilyen hatalmi pozíciót kiváló nemzetünktől valaki, aki képes olyan döntéseket meghozni, mint amilyeneket Donald Trump hozott a január 6-i erőszakos cselekmények során.
A legtöbb republikánus számára, akik Cheney-re árulóként tekintenek, a hangzatos válasz az, hogy igen. Kevin McCarthy képviselőházi kisebbségi vezető megtagadta az együttműködést a bizottsággal. Egy friss felmérés alapján a republikánusok 40 százaléka úgy véli, hogy nem kell aggódni a január 6-án történtek miatt. És ugyanilyen arányban gondolják azt, hogy legitim politikai tiltakozás volt a Capitolium elleni erőszakos támadás.
Az amerikaiak több mint fele azonban nem ért egyet ezzel a nézettel. A demokraták nyilvánvalóan nem így gondolják, és sok független is undorral fordul el Trumptól. De mi lehet a magyarázata annak, hogy a volt elnök továbbra is annyi republikánus bizalmát és szeretetét élvezi? Ha az ignorancia és a közöny a felelős ezért, akkor ez szándékos ignorancia, mert a január 6-i eseményekkel kapcsolatban az összes tény a nyilvánosság elé került, noha a Fox News nem volt hajlandó közvetíteni a bizottsági meghallgatásokat.
De talán nem is a tényeken van most a hangsúly. Sok támogatója számára Trump több mint egy politikus. Vonzerejét az adja, hogy valójában soha nem is volt politikus. Az emberek egyfajta messiást láttak benne. Nem csupán támogatják őt, hanem megváltóként hisznek benne. Olyan megváltóként tekintenek rá, mint aki a büszkeség érzését adja nekik, és azt, hogy valami nagyobb dologhoz tartoznak, olyanhoz, ami túlmutat az egyes emberek életén.
Ez nem független az osztályoktól: Trump leghűségesebb támogatóinak nincs diplomája, többnyire vidéken élő fehér amerikaiak, akik úgy érzik, hogy a képzettebb, nagyvárosi amerikaiak nem hallgatják meg őket, lekezelően bánnak velük, sőt megvetik őket. Minél inkább elítélik a diplomás liberálisok azt, amit Barack Obama korábbi elnök egyszer úgy jellemzett, hogy olyan emberek, akik „ragaszkodnak a fegyverekhez vagy a valláshoz vagy az olyan emberekkel szembeni ellenszenvhez, akik mások”, a tipikus Trump-szavazók annál inkább megerősítik a hitüket.
Trump ezt érti, és a vagyona ellenére neheztel az elitre, amely soha nem fogadta el sem őt, sem a kétes ingatlanvállalkozó családját. Az a tény sem zavarja a követőit, hogy Trump sorozatosan vét azon vallási értékek ellen, amelyeket ők a magukénak vallanak. Elvégre a legtöbb ember bűnös. A válások és a tinédzserterhességek aránya magasabb a szilárdan republikánus államokban, mint Amerika liberálisabb részein. Minél hevesebben bírálják Trumpot politikai ellenfelei azért, mert házasságtörő, bigott és hazug, a hívei annál inkább a védelmükbe veszik. Ezért nem érdeklik őket a január 6-i bizottság által bemutatott tények.
A lényeg az, hogy Trump, mint minden ügyes demagóg, a gyengéknek, a hatalom nélkülieknek a kollektív erő érzését adja. A „mi” és „ők” ellentéttel azt az érzést kelti, hogy „hazafiak” vagyunk, és szemben állunk az arrogáns, kozmopolita urbánusokkal, akik a nem fehér kisebbségeket, a bevándorlókat és a transzszexuálisokat dédelgetik.
Vajon Trump tartós vonzereje az igazhívők számára elégséges lesz ahhoz, hogy ismét elnök legyen?
