Ha a Nyugat kitart, Oroszország katasztrófa előtt áll. Tudósok értékelték az orosz gazdaságra kivetett szankciók hatásait
A szankciók hatalmas mértékben gyengítik az orosz gazdaságot, írják a Yale közgazdászai tanulmányukban, amely az első a maga nemében.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Amikor megkezdődött az ukrajnai invázió, a nyugati országok expressz gyorsasággal kemény szankciókat vetettek ki Oroszországra. Vlagyimir Putyin elnök viszont folyton azt ismételgeti, a szankciók többet ártanak az EU-nak és az USA-nak, mint Oroszországnak.
Ezt a narratívát több európai vezető is átvette, beleértve a szlovákiai ellenzéket és Orbán Viktor magyarországi miniszterelnököt is, de a Guardian és más prominens napilapok néhány kommentátorát is.
Egy ötfős, közgazdászokból álló csoport a Yale Egyetemről azonban azt állítja, nincs igazuk. Tanulmányuk még nem ment át szakmai lektoráláson.
„A szankciók valójában hatalmas károkat okoznak az orosz gazdaságnak” – írják a kutatók.
„Amíg a szövetségesek egységesek maradnak a szankciók fenntartásában és fokozásában, Oroszország nem kerülheti el, hogy gazdaságilag végleg feledésbe merüljön” – írják.
Németország nem a legjobb példa
A Yale Egyetem szakértői az elsők, akik egy ilyen jelentős, a szankciók orosz gazdaságra gyakorolt hatásait összegző tudományos munkát dolgoztak ki. A közgazdászok azt mondják, hogy a közbeszédben több mítosz is kering a témában – ezeket 128 oldalon keresztül próbálták meg cáfolni.
A legelterjedtebb közülük az energetikát érinti. Noha Vlagyimir Putyin a napokban a gázcsapok elzárásával fenyegetőzik, a gázszállítás csökkentése valójában többet árt az orosz gazdaságnak, mint az európainak.
Az elemzők elismerik, hogy az unió, ha a közeljövőt nézzük, nehéz helyzetbe került. Az Oroszországból szállított gáz mennyisége a július utolsó hetében állítólagos műszaki hibák miatt 20 százalékra csökkent. Ez az európai és ukrajnai politikusok szerint is arról tanúskodik, hogy Putyin fegyverként használja a gázt.
Az unió tagországai a közelítő tél előtt önként vállalták, hogy 15 százalékkal csökkentik a gázfogyasztásukat, valamint az orosz gáz teljes elzárásával is számolnak.
Ez elsősorban az ebből a szempontból rendkívül sebezhető Németországot érinti negatívan, ahol az energiapiac összeomlásának veszélyére figyelmeztetnek, melynek hatása a 2008-as válsághoz lehet hasonló.
A Yale Egyetem kutatói viszont azt állítják, hogy európai szempontból nézve Németország nem bír reprezentatív jelleggel. Felidézik, hogy míg Berlin a nyolc évvel ezelőtti krími invázió utánis növelte az orosz gáztól való függőségét, számos más ország ennek az ellenkezőjét tette.
Példaként szolgál a cseppfolyós gáz behozatala Norvégiából, Katarból vagy Algériából.
A közgazdászok kiemelik, hogy a gázt tekintve Oroszország sokkal jobban függ Európától, mint fordítva. Míg Oroszország az általa kitermelt gáz 83 százalékát Európának adja el, addig az Európába áramló gáznak „csak” a 46 százalékát teszi ki az orosz.
A tanulmányban kifejtik, hogy Európa már most több cseppfolyós gázt szállít az Amerikai Egyesült Államokból, mint amennyi a gázvezetékeken érkezik Oroszországból.
A Guardian riporterei is azt állítják, hogy noha az orosz gázszállítás csökkentése Európa számára rövid távon fájdalmas lehet, hosszú távon Oroszországnak fog többet ártani.
A Yale szakértői azt a lehetőséget sem tartják valósnak, hogy Moszkva az európai piacot például a kínaival helyettesíti. Már csak azért sem, mert hiányzik az ehhez szükséges infrastruktúra.
Amíg Oroszország és Európa kiterjedt gázvezetékrendszerrel van összekötve, Kínával csak a 45 milliárd euróba kerülő Szibéria Ereje nevű vezeték köti össze. Ennek költségeit teljes egészében Peking állta, és három éve helyezték üzembe.
A kutatók szerint Kína most azt állítja, hogy csak akkor építenek új gázvezetéket, ha azt Oroszország finanszírozza.
Míg Oroszország a múlt évben 170 milliárd köbméter gázt exportált Európába, Kínába csak 17 milliárd köbmétert.
A Kínával folytatott kereskedésnek megvannak a határai
Az árukivitel Oroszország számára kulcsfontosságú, hiszen az ebből származó haszon az ország költségvetésének csaknem felét teszi ki. A tanulmány azonban felhívja rá a figyelmet, hogy ami a világpiacot illeti, Oroszország egyetlen áru exportját tekintve sem ér el 10 százalékos részesedést.
A gazdasága számára pedig a kőolaj a legfontosabb. Az ebből származó nyereség csaknem háromszor akkora, mint amit a gázból nyer.
Az olajüzlet egyúttal rugalmasabb is, mivel az olajat vezetékek helyett tartályhajókkal is tudják szállítani, így egyszerűbben jutnak el új vevőkhöz is. Csakhogy az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy még az orosz szakemberek konzervatív jóslatai szerint is csökkenni fog az idei olajtermelés, mégpedig 9–17 százalékos mértékben.
Az Európai Unió formálisan embargót vetett ki az orosz olajra június elején, ami jövő év elején lép érvénybe. Hasonló lépést tett ezt megelőzően az USA is.
Az orosz olajat azonban jóval nagyobb tételekben vásárolja azóta Kína és India is, akiknek a Kreml jelentős kedvezményt adott. Az olaj magas árára való tekintettel rövid távon nem érte veszteség az oroszokat.
Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a keleti partnerekkel folytatott kereskedelemnek is megvannak a határai. Ahogy a közgazdászok írják, tulajdonképpen lehetetlen, hogy Kína és India naponta hatmillió hordónál több olajat vegyenek. Az első, júliusi adatok ráadásul azt mutatják, hogy már most gondjaik vannak a megnövekedett orosz olajmennyiség felhasználásával.
A különleges katonai hadművelet bizonytalanságot okoz, írják Oroszországban
Az EU az ukrajnai invázió kezdete óta hat szankciócsomagot vetett ki Oroszországra. A Nyugat a háború kitörését követően azonnal lekapcsolt számos orosz bankot a SWIFT fizetőrendszerről, valamint befagyasztotta a központi bank külföldi valutákban lévő tartalékait.
Putyin ennek ellenére azt mondja, hogy Oroszország megbirkózik a helyzettel és a szankciókból valójában profitál. Ugyanakkor több elemző, köztük Vlagyimir Milov orosz ellenzéki politikus is arra figyelmeztet, hogy Moszkva manipulálja a statisztikákat, valamint hogy a szankciók hatékonyságát nem lehet az olyan hagyományos makroökonómiai mutatók összehasonlításával mérni, mint a GDP vagy az infláció (noha az utóbbi meghaladta a 17 százalékot a háború kezdete óta).
Putyin azt ismételgeti, hogy a rubel jelenleg a világ legjobban teljesítő pénzneme, és hogy az euróval szemben most a legerősebb, ha az elmúlt hét évet nézzük. A Yale kutatói azt írják, hogy noha ezek az állítások ténylegesen ülnek, a valóságban viszont a nem szokványos és a hosszú távon fenntarthatatlan fiskális és monetáris döntések eredményeinek tudhatók be.
A Kreml a rubel védelmének céljából tőkevédelmi intézkedéseket foganatosított, tehát korlátozta a külföldre irányuló utalásokat.
Az azonban, hogy a rubel erős, Oroszországnak nem igazán előnyös, mivel még ha olcsóbb importot is eredményez, a kiviteli árakat növeli.
Még a Kommerszant orosz napilap is megírta, hogy az orosz GDP júniusban az egy évvel korábbi adatokhoz képest 4,9 százalékkal csökkent. A piac hangulatát vizsgáló kutatás szerint egyébként Oroszországban a legnagyobb bizonytalanságot az Ukrajnával szembeni „különleges katonai művelet folytatása” és a „célok időhatár nélküli teljesítésének deklarált szükségessége” okozza.
Az orosz függőség az autóknál mutatkozik meg
A Yale kutatói arra figyelmeztetnek, hogy az elemzők és szakértők túlságosan nagy figyelmet szentelnek az orosz árukivitelnek, de sokkal kevesebb szó esik a behozatalról. Magyarázatuk szerint „Putyin orosz önellátásról szőtt álma” ellenére az orosz gazdaság nagymértékben függ a nyugatitól.
Szerintük a behozatalnál is az a helyzet, hogy Oroszországnak nagyobb szüksége van a partnereire, mint azoknak rá. A legjobb példa erre
