Napunk newsfilter: A pátosz farvizén evezett be Orbán Viktor Hollywood országába nagy hősi magyar álmával
1. Magányos csillagok, hősök, álmok – Orbán Viktor, Texas. 2. Már folyik a hidegháború, és vannak nyertesei.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt
1. Magányos csillagok, hősök, álmok – Orbán Viktor, Texas
Orbán Viktor Dallasban járt, az amerikai konzervatívok 1974 óta megrendezett rendszeres találkozóján, a CPAC-on (Conservative Political Action Conference). Hogyan küzdünk mi? címmel tartotta a konferencia nyitó előadását, és nyilván a közös ellenségeken volt a hangsúly, azonban ide valahogy nem keveredtek be a fajok.
Orbánt nem fogadta az amerikai vezetés, ahogy Szijjártó Péter külügyminisztert sem, aki szintén a delegáció tagja, mindössze a külügyi államtitkárral voltak hajlandóak tárgyalni.
Ami megerősítést kapott Orbán beszéde során, az az, hogy a (szélső)jobbos színpad a dagályos és közhelyes, pátosszal és csúsztatással teli előadásokat nemcsak régiónkban tűri meg, hanem az Egyesült Államokban is.
Merthogy Magyarország magányos csillag Európa egén, ahogy Texas is azt jelenti azokon a tájakon, fejtette ki Orbán, majd úgy folytatta, hogy Magyarország csillag, mely harcol minden jóért, az emberiség üdvéért, a szent ügyekért.
A magyar álom ez. Vagy az amerikai importálása? Importálása, majd exportálása? Ezt talán nem lehet már kibogozni globalizált világunkban.
Az álomnak megfelelően egy hős auráját teremtette maga köré a szónok. Egy hősét, pedig a kilencvenes években még az volt a jelszó, hogy hősökből már volt elég, igaz, akkor még a Fidesz is a liberális elvekért harcolt (szándékos az oxymoron), valószínűleg nem látta még mögéjük a marxizmust, miként azt mostani előadásában hangsúlyozta.
Nem mintha olyan nagy baj lenne a marxizmussal, amilyet a konzervatívvá vált Orbán lát, bár tény, a létező szocializmussal volt elég. Mindenesetre eredményes, bár közhelyes szónoki fogás a részéről, hiszen a marxizmus szidása az előző század ötvenes évei óta biztos befutó konzervatív körökben.
Hollywoodi történet.
„Egy keresztény politikus nem lehet rasszista” – ezzel a kijelentéssel folytatódott a show. Ez valami logikai ördögi körnek tűnik a pódiumtól ötezer mérföldre, erre a mintára: Minden jó ember jár templomba – a keresztények járnak templomba – vagyis: minden keresztény jó ember.
Ha feltámadna, nem lehet tudni, mit szólna ehhez Jozef Tiso például, katolikus pap, a háborús Szlovák Köztársaság kormányfője és elnöke, Hitler követője, hazaáruló, a zsidók deportálója.
Vagy épp Szálasi Ferenc, aki – szavai szerint – az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívta magába. Hitler követője, nemzetvezető, a nyilasterror felelőse, zsidók deportálója, háborús bűnös.
„Túllépni a politikán” – szól a következő jelszó. A harc legyen totális. Inkább már őrjöngés. És valóban, minek maradjon meg a suszter a kaptafájánál. Alapvetés, hogy egy politikus ért mindenhez.
A progresszívek, liberálisok amúgy is mindenhol ott vannak,
