Napunk

Napunk newsfilter: Tényleg meglenne a kormányválság csodagyógyszere? Igazából mindenki csak a túlélésre játszik

Eduard Heger, Richard Sulík és Igor Matovič bejelentik a Volvo kassai beruházását. Fotó – TASR
Eduard Heger, Richard Sulík és Igor Matovič bejelentik a Volvo kassai beruházását. Fotó – TASR

1. Már a gyorsan lecsengő varázsszavaknál tart a kormányválság. 2. Hiteles médiaműhelyek körül fogy el a levegő, és ennek csúnya vége lehet.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Sufnituninggal oldanák meg a kormányválságot

Vannak furcsa varázsszavak a politikában. Jellemző rájuk, hogy általában senki sem tudja, pontosan mit jelentenek, de ha valaki kimondja, hirtelen rengetegen visszhangozzák innen-onnan. Politikusajkak rebegik a hétvégi vitaműsorokban, bekerül pár címbe a sajtóban, és talán még Pali bá, a Katica presszó zugpolitológusa is megpróbálja elmagyarázni az asztaltársaságnak, mit is jelent.

Aztán lassan elhalkul az echó, elveszik a semmibe, és nem sokkal később semmi sem marad utána, legfeljebb némi rossz szájíz. De legalább elvesztegettünk vele egy csomó időt.

Ezeket a varázsszavakat az esetek döntő többségében a kétségbeesés és a kényszer szüli. Sok ilyet ismerünk például a szlovmagy politizálásból is: magyar–magyar találkozó, kisebbségi minimum. összefogás. A magyar politikában is van pár ilyen: előválasztás, ellenzéki koordináció, háborús infláció.

S most a szlovák politika szótára is bővült egy ilyen kifejezéssel. Ízlelgessük: ellenzéki szerződés.

Persze ez a szó egyelőre még csak egy szikra a nagy nyári uborkaszezonban, egyelőre nincs belőle tűzvész. Akkor lesz a nagyobb gond, ha valóban elkezdi majd visszhangozni mindenki, mint a kormányválságot megoldó varázsszót.

A szót Jana Žitňanská, a Za ľudí politikusa dobta be a közösbe, nyilván nem csak úgy a semmiből. Az „ellenzéki szerződés” igazi, vérbeli politikai sufnituning. Szlovákia esetében nagyjából arról szól, hogy ha végül nem egyezik meg az SaS és az OĽaNO, akkor Sulíkék menjenek isten hírével, de az ellenzékből egy szerződés alapján támogassanak bizonyos kormánypárti javaslatokat.

És akkor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, és a kormány finnyásabb képviselőinek sem okoz heveny rángásokat és agyérgörcsöt, hogy minden meggyőződésük ellenére a háttérben betárazott fasisztákkal, bocsánat, kemény keresztényekkel kell majd együtt szavazniuk Matovič legújabb, világmegváltó ötletéről.

Ezt a politikai sufnituningot Csehországban találták ki a kilencvenes években, mikor a Václav Klaus vezette ODS és a Miloš Zeman vezette ČSSD is kormányt tudott volna alakítani, kisebb pártokkal, ám csak elméleti szinten. A nagy riválisok pedig fogták magukat, és mindenkit meglepve megegyeztek egy „szerződésről a csehországi stabil politikai környezetről” – ez az ellenzéki szerződés lánykori neve.

Ám míg Csehországban ez a megoldás kisebb-nagyobb zökkenőkkel működött, Szlovákiában szinte kizárt, hogy összejöjjön – ráadásul még kifejezetten káros is.

A szerződés lényege nálunk az lenne, hogy az SaS „tolerálja” a kormányt ellenzékből, és olykor besegít, ha egyetért. Mindennek írott szabályai vannak, amiket be kell tartani, hogy a Heger-kabinet kihúzza a 2024-es választásokig.

A kérdés csupán az, hogy ha a pártok szövetségesként a koalíciós szerződést sem tudták betartani, mi garantálja, hogy egy ellenzéki szerződést majd pont igen.

Bűzlik az egész. Hiszen egy ilyen megoldás tulajdonképpen csak porhintés, lelkiismeret-tisztító csodaszer a finnyásoknak, a politikai valóság felismerésének elodázása a szalmaszálba kapaszkodóknak, mentőöv a politikai turistáknak. Köze sincs a valódi megoldáshoz.

A valódi megoldások tisztán látszanak: vagy Matovič megy, az SaS visszaül a helyére, mindenki visszavesz az arcából, és elkezdenek dolgozni. Vagy Matovič marad, az SaS megy, mindenki kiteríti a kártyáit, és jön, aminek jönnie kell.

A harmadik lehetőség, hogy leülnek tárgyalni, és megegyeznek, és amiben megegyeznek, azt be is tartják. De ez olyan lenne, mintha Rose felengedte volna Jacket arra a nyavalyás vízen lebegő ajtóra a Titanic elsüllyedése után, hiszen elfértek volna ketten is.

Ennek így az lesz a vége, hogy valaki biztosan a víz alá kerül – csak ennek a drámának nem James Horner írja a zenéjét.


2. Requiem egy portálért

Megszűnik az Azonnali.hu. Ez az információ nem sokaknak emeli fel a szemöldökét: a hírportál nem volt túl ismert, messze volt a legnagyobb konkurensek olvasottságától, s a tulajdonosi háttere sem volt épp ideális. Mégis, oka van annak, hogy beszélni kell az Azonnali.hu megszűnéséről.

A portál kilógott a magyar átlagból, több szempontból is. Elsősorban azért, mert józan tudott maradni, és egy olyan hivatástudat állt mögötte, mely egyre inkább kiveszőben van a médiatérből.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Eduard Heger

Igor Matovič

Kormányválság

Média

Médiapiac

Napunk newsfilter

Richard Sulík

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak