Vámbéry Ármin: magyar hazafi, londoni gentleman és török efendi

Vámbéry Ármin a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön látta meg a napvilágot. Születésének pontos ideje nem ismert, ugyanis a 19. század első felében a zsidó lakosság számára még nem volt kötelező az anyakönyvezés. Maga Vámbéry ezt 1832. március 19-ére tette. Szegény, valószínűleg végső fokon Bajorországból származó zsidó családba született. Édesapja még a születése előtt kolerában elhunyt, majd miután az özvegy édesanyja újra férjhez ment, a család átköltözött Dunaszerdahelyre.

A kisgyerekként egyik lábára lesántuló Vámbéry az anyagi nélkülözés miatt már kora tízes éveiben házitanítóskodással kereste a kenyerét. A későbbi egyetemi tanár és akadémikus gimnáziumi tanulmányait előbb Szentgyörgyön, majd Pozsonyban folytatta, azonban az érettségi vizsgát sosem tette le.

1851-ben Pestre utazott. Itt és az ország több pontján is főleg házitanításkodással foglakozott. Eközben mindinkább felerősödött az érdeklődése a keleti nyelvek, valamint a magyarok eredete iránt.

A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával végül 1857 márciusában elindult első keleti útjára, Konstantinápolyba. Itt összesen négy évet töltött el, tökéletesítette a török nyelvtudását, valamint beletanult az oszmán szokásokba. Konstantinápolyi tartózkodása alatt is tanított, ehhez kapcsolódóan fokozatosan alkalma nyílt találkozni az oszmán politikai elit számos tagjával.

Vámbéryt 1861-es pesti hazatérése után az MTA levelező tagjává választották, majd szinte azonnal megkezdte felkészülését a második nagy, közép-ázsiai útjára. Az 1862-63-es utazás ismertetésekor azt szokás kiemelni, hogy ő volt az utolsó európai utazó, aki még az orosz megszállás előtt járt a térség kánságaiban.

Utazásáról hazatérve Vámbéry Londonba ment, ahol komoly érdeklődés övezte az expedícióját, útleírását is itt adta ki angolul, Travels in Central Asia címmel.

Az utazást követően Magyarországon is fellendült a tudományos pályája, a Pesti Egyetem Keleti Nyelvek Tanszékére 1865-ben tanítóvá, majd 1870-ben rendes tanárrá nevezték ki, és itt tanított 1905-ös nyugdíjba vonulásáig.

Vámbéry tudományos tevékenysége kapcsán nem lehet szó nélkül elmenni az ún. „ugor-török háború” mellett, ami egy – a durvaságoktól sem mentes – tudományos vita volt arról, hogy a magyar nyelv finnugor vagy török eredetű-e. A “háború” előzménye az volt, hogy Vámbéry 1870-ben “Magyar és török-tatár szóegyezések” címmel publikált egy tanulmányt, melyben a szóegyezések bemutatása mellett azt állította, hogy „a török-tatár nyelvekkeli rokonság csak második foku és … a magyar első fokon csak a finn-ugor nyelvekkel, még pedig a vogul nyelvvel áll, legközelebbi rokonságban”.

Maga az ugor-török háború akkor robbant ki, amikor Budenz József, a magyar finnugrisztika meghatározó alakja 1871-ben – Dobrovits Mihály a 2000 című folyóiratban megjelent tanulmányának megfogalmazása szerint – “minősíthetetlen hangon támadta a finnugor rokonság tényét eredetileg elfogadó Vámbéry magyar-török szóegyezéseit”.

Vámbéry 1882-ben válaszolt A magyarok eredete című könyvével, ahol a magyart „török magvú” nyelvként írta le, és harcot hirdetett a „mélyen meggyökerezett finn-ugor elmélet” ellen. Végül a nyelvészek Budenzt hozták ki győztesként a vitában. Vámbérynak ugyanakkor a magyar-török hasonlítások kapcsán a tudományos közélet később elismerte az érdemeit, emellett az etnikum és a nyelv különválasztásának gondolata is kiállta az idő próbáját.

Ha megnézzük a Vámbéry életével foglalkozó munkákat, viszonylag hosszú listát tudunk összeállítani arról, hogy ki is volt ő: orientalista, utazó, nyelvész, néprajzos, történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, (kül)politikai szakértő, közbenjáró, ügynök.

A híres orientalista életrajzának ismertetésekor nem feledkezhetünk meg a magánéletének rövid bemutatásáról sem. Vámbéry Ármin 1868 elején, a Kálvin téri református templomban vette feleségül Rechnitz-Arányi Kornéliát. Egy közös gyermekük született: Vámbéry Rusztem polgári radikális jogász, a magyar kriminológia egyik meghatározó figurája.

Vámbéry gyakorlatilag élete végéig aktív maradt, a halál 1913. szeptember 15-én érte Budapesten.

Választott szülőhelyén, Dunaszerdahelyen iskolák és közterület őrzik a nevét. Emellett néhány éve már ülőszobra is díszíti a várost: Mag Gyula szobrászművész alkotása a Bartók Béla sétányon található.

Beszélgetésünk Dobrovits Mihály turkológussal, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnökével:

Vámbéry Ármin saját megfogalmazásában Dunaszerdahelyet jelölte meg születési helyeként. Nem volt tisztában születése valódi helyszínével?

Ő maga a saját önéletrajzában teljesen világosan megmondja, hogy Szentgyörgyön született. Pontosan tudta ezt, az évet is nagyjából tudta, az sem volt teljesen irreális. Vámbéry mindig arra hivatkozott: lehet, hogy ő Szentgyörgyön született, de igazából semmi köze nem volt a városhoz, nem is emlékezett rá.

Szentgyörgyön van bármiféle emlékezete Vámbérynak? Milyen a szlovák percepciója?

A városban nem él magyarság, de úgy néz ki, hogy egy nagyon komoly érdeklődés mutatkozik Vámbéry személye iránt. Dunaszerdahely városa, illetve a Vámbéry Polgári Társulás ezért felvette a kapcsolatot Szentgyörggyel, ahol idén szeptemberben a Vámbéry Tudományos Kollégium fog egy bemutatót szervezni Vámbéryról .

Megintcsak a polgári társulás, illetve a Vámbéry Tudományos Kollégium érdeme, hogy Vámbéry Ármin meg fog jelenni szlovákul. Bármilyen furcsa,de művei a szlovákul olvasó közönség számára jószerivel ismeretlenek. A maguk idejében ezeket nem fordították le, vélhetően azért, mert Észak-Magyarországon a műveltebb rétegek mind olvastak magyarul. Később pedig maga Vámbéry neve is háttérbe szorult.

Ez az állapot meddig tartott?

Nagyjából az 1960-as évek óta kezd lassanként egyfajta Vámbéry-reneszánsz kialakulni. Először az angol újságírók kezdtek el kutakodni iránta. A figyelmüket az keltette fel, hogy a Windsori kastélyba bejáratos volt egy kvázi dervis, aki Budapesten élt, de elég sokat tett az indiai brit uralomért is.

Elég csak arra gondolnunk, hogy a mai Afganisztán határait például ketten húzták meg Lord Curzon-nel. Az északi és nyugati határvonalat Vámbéry, a délit pedig az akkor India-ügyi miniszter Lord Curzon. Nem mellesleg utóbbi húzta meg a mai keleti lengyel határt is (ld. Curzon-vonal).

Azt sem szabad elfelejteni, hogy később Vámbéry rengetegszer közvetített Konstantinápoly és London között.

Visszatérve Vámbéry fiatal éveire: hogyan vált a szegény zsidó fiúból az elismert orientalistává?

Először több lépcsőben pont 1848-49-ben eljut Pozsonyba, ahol megteszi az első lépéseket a magyarrá válása felé, valamint a keleti tudományok felé is. Úgy, hogy egyébként az érettségit sem tudta anyagi okok miatt – házitanítóskodnia kellett – letenni. Ehhez képest már itt, az 1850-es években elismert figurává vált, Vörösmarty – a korszak irodalmi életének vezére – személyesen akart vele találkozni. Vámbéry ekkor huszonegy-két éves zsidó fiatal, hónapos szobában, illetve ágybérletben él, nagyon nehéz anyagi körülmények között.

Ennek ellenére eljut Konstantinápolyba. Honnan teremtette elő az ehhez szükséges pénzt?

Az Akadémiától kapott támogatást. Nagyon fontos kiemelni, hogy az abszolutizmus első időszakában az egyedüli magyar nyelvű intézmény Magyarországon az Akadémia. Emellett az egyetlen olyan magyar intézmény, amely rendelkezett külföldi kapcsolatokkal is – nem túl erősekkel, de létezőkkel.

Tudni kell, hogy Konstantinápoly ekkoriban a magyar emigráció egyik központja is. Bécs emiatt nagyon odafigyelt erre az egész utazásra.

Mit lehet tudni az isztambuli magyar emigrációról, akikkel az ott tartózkodása során Vámbéry is érintkezett?

Az oszmán fővárosban élő magyarok közül többen az iszlámot is felvették. Hol vallási meggyőződésből, hol egy egészen gyakorlati szempont miatt: a korabeli szokásjog, illetve törvények szerint muszlimot az Oszmán Birodalomból semmiképpen nem lehetett kiadni. Katonai szolgálatot ugyan vállalhattak ebben az időben keresztények is, de legfeljebb az ezredesi rangig juthattak el. Ha tábornokok akartak lenni, akkor fel kellett venniük az iszlámot.

Utólag nem tudjuk megmondani, hogy a meggyőződés, illetve a biztonság és a karrier iránti vágy motiválta-e őket elsősorban. Az volt a lényeg, hogy igen sokan, az emigrációba került tisztek nagyjából fele vette fel az iszlám vallást. Napjaink egyik legjelentősebb oszmán-kutatója, İlber Ortaylı írta le, hogy az, hogy az oszmánok a krími háborúban helyt tudtak állni, teljes egészében a magyar és a lengyel emigrációnak köszönhetik.

Vámbérynál nem került szóba az áttérés?

Esetében felmerül a kérdés, hogy hogyan tudott olyan tökéletesen beilleszkedni az oszmán közegbe annak ellenére, hogy formálisan nem vette fel az iszlámot. Ugyanis elfogadták őt, de nemcsak mint magyar emigránst. Amikor az iszlámot, a Koránt tanulta a városban, az oszmán elit a legmagasabb szinten fogadta őt be.

Vámbéry leír egy nagyon érdekes dolgot: hogy az ortodox zsidó neveltetése szintén hasonló dolgokból áll mint az iszlám, például a szövegek biflázása.

Vámbérynak kitűnő volt a nyelvérzéke, jól tudott törökül. Ezen kívül meg tudott tanulni azon szinten arabul, ahogy azt abban az időben Konstantinápolyban elvárták, illetve itt tanulta meg a perzsa nyelvet is. Így vált az oszmán elitnek egy elfogadott részévé. Végig úgy mutatkozik be, mint Resíd efendi. Állítása szerint a szultán is mindig úgy szólította. Egyébként megvannak a török iratok: a török hivatalos iratokban mindig Monsieur Vámbéry, sohasem Resíd efendi.

Visszatérve a kezdetekhez: honnan jött Vámbéry érdeklődése a keleti nyelvek iránt?

Gyakorlatilag legenda, hogy 1849-ben egy öreg pásztor elmagyarázta neki, hogy majd eljönnek Ázsiából az ősi magyar törzsek. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy egyszer csak jött egy zsidó fiú, aki sokkal magyarabb akart lenni a magyarságnál. Ebben az időben