Napunk

Lángoló világ

Illusztrációs felvétel. Fotó - TASR
Illusztrációs felvétel. Fotó – TASR

Az éghajlatváltozással kapcsolatban is inkább a természettudományokra kell támaszkodnunk, mint a politikatudományra, hogy megmentsük magunkat magunktól.

A szerző az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának elnöke

Gyakran hangoztatott tétel, hogy senki sem nyer háborút, csak van, aki kevesebbet veszít, mint mások. Oroszország Ukrajna elleni háborúja sem kivétel. Egy nyilvánvaló vesztes már most is van: a bolygó.

A kormányok nem oldják meg

A politikusok és a közvélemény számára a háború nemzetközi prioritássá lépett elő, ami helyénvaló. Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni agressziója a nemzetközi rend egyik pillérét veszélyezteti, mégpedig a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát. A háború globális küzdelmet indított el az energiaellátásért. Ez a reakció az orosz energiaexport elleni szankciókra, valamint arra érkezett, hogy Oroszország leállíthatja az energiaellátást. Sok ország úgy ítélte meg, hogy a legegyszerűbb és a leggyorsabb út a fosszilis tüzelőanyagok beszerzése, amelyek azonban üvegházhatású gázokat bocsátanak ki.

De a klímaváltozás elleni harcot már azelőtt elbuktuk, mielőtt Putyin elindította volna háborúját. Nehéz volt olyan érzést kelteni, hogy sürgős ügyről van szó, mert a problémát valósnak tekintik (a klímatudomány tagadása egyre gyengül), de úgy gondolják, hogy ezzel majd a jövőben kell foglalkozni. Rekordmagas hőmérsékletek Európában és más helyeken, az aszályok, az erdőtüzek, a komoly viharok és a fokozódó migráció megváltoztathatja a szemléletet, de eddig még ez nem történt meg.

Ráadásul a kormányok egyedül nem fogják megoldani a problémát. Ezért sok országban az az elképzelés alakult ki, hogy a helyes cselekvés nem fontos, mert mások úgyis helytelenül fognak cselekedni, és így mindenki szenvedni fog.

Intenzív ellenállás

Ehhez kapcsolódik egy kérdés, amelyet a leggyakrabban hallani a fejlődő országokban: “Miért kellene helyesen cselekednünk, ha nem mi okoztuk a problémát?” A szegény országok kettős mércének tartják és elutasítják azt, hogy a gazdag országok (amelyek akkor iparosodtak, amikor az éghajlati szempontok még nem számítottak, és ezek az országok sokkal nagyobb történelmi szén-dioxid-kibocsátásért felelősek) azt kérik tőlük, úgy fejlesszenek, hogy közben megtagadják tőlük a hozzáférést a legolcsóbb energiához. A bajokat csak tetézi, hogy néhány ország (elsősorban Brazília) nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozza az esőerdők pusztulást, amelyek elnyelik a szén-dioxidot.

Ha már kettős mércéről beszélünk, a klímaváltozás lassítását célzó nemzetközi erőfeszítéseket gátolja az ellenkezés, hogy jobban támaszkodjunk az atomenergiára, annak ellenére, hogy nem bocsát ki szén-dioxidot a légkörbe. A 2011-es fukusimai katasztrófa óta a meglévő atomreaktorok üzemeltetése, illetve az új, biztonságosabb erőművek építése kemény politikai csatározások terepévé vált.

A klímaváltozás lassítására irányuló törekvésekre még mindig úgy gondolnak, hogy a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés rovására kell megtörténniük. Ez egyre kevésbé igaz: a klímaváltozás sokba kerül, azonban a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváinak bevezetése munkahelyeket teremthet és csökkentheti az energiaköltségeket. Az ellenállás különösen azokon a területeken nagy, ahol régóta függenek a fosszilis tüzelőanyagok termelésétől.

Rosszabb lesz

Mindezen okok miatt a globális felmelegedés ütemének lassítását célzó nemzetközi erőfeszítések keveset értek el. A világ vezetői idén novemberben (Egyiptomban) ismét összeülnek az ENSZ következő éghajlatváltozási konferenciáján (COP27), de nincs okunk bizakodni, hogy ez a találkozó sokkal többet fog elérni, mint a megelőző huszonhat.

Az Egyesült Államok, amely hagyományosan az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló nemzetközi erőfeszítések vezetője, egyre inkább háttérbe szorul. Az előző elnök, Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, míg utódja, Joe Biden lehetőségei egyre korlátozottabbak, mert a Kongresszus (mindenekelőtt a republikánus tagjai) nem támogatja az alternatív energiaforrások fejlesztését, és a Legfelsőbb Bíróság élesen megnyirbálta a szövetségi kormány hatáskörét a szén-dioxid-kibocsátás szabályozására. Az is problémát jelent, hogy csekély

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak