Napunk

„Nekünk a főnök a város.” Egy faiskola kínál kiutat a gettóból a Karcsai úti romáknak Dunaszerdahelyen

A faiskola munkásai. A bal szélen Milan Banda, a jobb szélen Renata Fatona. Fotó - Cséfalvay Á. András
A faiskola munkásai. A bal szélen Milan Banda, a jobb szélen Renata Fatona. Fotó – Cséfalvay Á. András

Vannak köztük, akik tényleg akarnak dolgozni, és talán mi is segítünk nekik, hogy megmaradjanak, mondja a romákat foglalkoztató faiskola egyik tulajdonosa.

„Máshol is kerestem már munkát, de amikor a városban megmutattam a személyimet, és látták benne, hogy Karcsai út, azonnal elküldtek” – mondja Renata Fatona, a dunaszerdahelyi Karcsai úti faiskola egyik munkása.

Hasonló tapasztalatokról számolnak be a többiek is, akikkel beszélünk – ha alkalmazták is őket, az egész nem tartott sokáig. Innen viszont, a facsemeték közül nem akarnak elmenni.

Nem is küldik el őket, pedig a Karcsai úti roma telep lakóinak tényleg nincs jó híre a környéken – a legtöbben az elharapózott droghasználatot, a prostitúciót és a vérfertőző kapcsolatokat emlegetik velük kapcsolatban.

Gettó az iparnegyedben

Maga a telep a 2000-es évek elején jött létre, amikor a városból egyre több roma került a város széli iparnegyed épületeibe, főként felhalmozódott közüzemi tartozásaik miatt. 2009-ben az önkormányzat az Északi II-es lakótelepről 18 családot lakoltatott ki, akik szintén a Karcsai útra kerültek.

Podhradská Lea 2012-es dokumentumfilmje részletesen bemutatta, milyen körülmények között élnek a Karcsai úti romák, akiknek a számát ma a helyiek 650-re teszik.

„Ha ezek az emberek nem képesek felfogni a saját helyzetükből fakadó kötelességeket és jogokat, akkor valamilyen más eszközt kell ezekre az emberekre meggyőzésként felhasználni” – mondta a Karcsai út lakóiról tíz évvel ezelőtt Hájos Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy „Európa elég nagy ahhoz, hogy ezek az emberek meg tudjanak élni”.

Vannak, akik mégis helyben próbálnak túlélni ma is.

Csak a romák maradtak

A Karcsai úti iparnegyedben van a székhelye annak a Salix Trade nevű cégnek, amelyet több, mint 30 éve alapított Peter Holík (vagy Holík Péter, ő maga vegyes, szlovák–magyar identitásúnak vallja magát) és Szabó Jenő, akik máig a cég tulajdonosai.

Holík és Szabó erdészek, akik az Állami Erdészetben dolgoztak korábban. A Karcsai út mellett egy kisebb családi telket kezdtek bővítgetni, amiből mára egy 17 hektáros csemetekert lett. Ez a faiskola a maga nemében egyedülálló Dunaszerdahelyen.

A csemetéket hazai és külföldi erdőtulajdonosoknak adják el. Mindenféle fafajtával foglalkoznak – korábban karácsonyfákat is árultak, de ezzel már felhagytak, mert nem akartak versenyezni a nagy üzletláncokkal.

Holíkék az öt állandó alkalmazott mellett egyszerre 10–25 idénymunkást tudnak munkához juttatni. A főszezon ősszel és tavasszal van, amikor a facsemetéket kiszedik a földből, de télen is van munka a csemeték válogatásával, számolásával.

A helyi romákat akkor kezdték nagyobb számban foglalkoztatni, amikor egyre nagyobb lett a környéken a munkaerőhiány.

Holík Péter. Fotó – Cséfalvay Á. András

Lehetőség még az analfabétáknak is

„Közel vagyunk, és ők látták, hogy itt van munka, és elkezdtek érdeklődni” – meséli Holík, hogyan kezdődött az együttműködésük a Karcsai úti romákkal.

Egyáltalán nem idealizálja viszont túl ezt az együttműködést. Mivel a telepen élők munkamorálja rossz, együtt dolgozni velük nem mindig egyszerű, és Holík szerint nem is dolgozhatnának akárhol, akármilyen munkahelyen.

„Vannak, akik tényleg minden nap bejárnak, de van, akik egyszerűen nem jön be, majd három nap múlva közli, hogy fájt a foga, vagy ilyesmi. De mi már ezt megszoktuk.”

Volt, amikor egyszerre csaknem száz munkás volt náluk hivatalosan bejelentve, de szeszélyesen jártak be dolgozni – öt–hat év kellett, míg megtalálták köztük a megbízhatóbbakat.

„Vannak köztük, akik tényleg akarnak dolgozni, és talán mi is segítünk nekik, hogy megmaradjanak.”

Aki minden nap jön, Holík szerint akár havi 900 eurós bevételre is számíthat, miközben ehhez a munkához nem kell semmi képesítés – a Karcsai úti telep lakói közül pedig sokan írni-olvasni sem tudnak.

Vannak, akik minden nap jönnek. Fotó – Cséfalvay Á. András

Drogok, uzsora, prostitúció

Holík szerint voltak olyan munkásaik, akiknek sikerült jobb munkát is találniuk, miután náluk dolgoztak, bár nem szokták követni a munkásaik történetét.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Dunaszerdahely

Kisebbségek

Munkaerőhiány

Önkormányzatok

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak