Nem érdekli Brüsszelt Orbán náci dumája

Az ukrajnai háború teljesen új helyzetet teremtett Magyarországon: bebizonyosodott, hogy a keleti nyitás politikája és főleg az Oroszországhoz való, pragmatikusnak mondott viszony alapvetően hibás volt – nemcsak Magyarország, hanem Németország esetében is –, és a háború miatt elmélyülő gazdasági válság az alapjaiból fordította ki Orbán Viktor gazdaságpolitikáját.

A kétkulacsos politika, megbízhatatlan szövetséges imázsa és a különadók piacellenes gazdasági lépései miatt a befektetők elfordultak Magyarországtól, a forint árfolyama történelmi mélységekbe zuhant, az infláció szárnyal, az energia ára az egekben.

A választás előtti osztogatás és a korábbi bőkezű támogatások nem tarthatók fenn tovább, ahogy a rezsicsökkentés sem: az állam nem bírja többé fizetni az olcsó lakossági áram és a piaci ár közötti különbséget.

Ebben a helyzetben az egyetlen dolog, ami javíthatja a befektetői bizalmat Magyarország iránt, és plusz forrásokat biztosít számára, az az unióval való megegyezés, hogy Magyarország végre hozzáférjen a helyreállítási alap pénzeihez.

Ennek érdekében a magyar kormány egyre több lépést tett az utóbbi hónapokban, gyakorlatilag minden vitás kérdésben hajlandónak mutatkozott engedni Brüsszelnek. Az Ukrajnához való viszony is egyre látványosabban alakult át: Novák Katalin új köztársasági elnök a korábbiaknál határozottabban ítélte el Oroszországot az Ukrajna elleni agresszió miatt, és szót kapott a Fidesz régi atlantista külpolitikusa, Németh Zsolt is, hogy teljesen mást mondjon, mint amit kormány körüli megmondóemberek hajtogattak a háború kapcsán.

Az előző héten azonban úgy tűnt, Magyarország visszatáncol és újra Moszkva irányába fordul: Szijjártó Péter csütörtökön az orosz fővárosba utazott, hogy próbáljon még több gázt intézni Magyarországnak, majd szó nélkül végighallgatta, ahogy a közös sajtótájékoztatójukon Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újra felmondta a háborúval kapcsolatos hazugságokat.

A másik, fordulatnak látszó esemény pedig Orbán Viktor tusványosi beszéde volt, amiben újra a Nyugat hanyatlásáról értekezett, bírálta az Oroszország elleni szankciókat, a „kevert fajú világ”-ról szóló eszmefuttatása pedig – ha lényegében nem is különbözött a korábbiaktól – immár egészen nyíltan náci szöveg volt.

A magyar ellenzék joggal fel is háborodott rajta, az elmúlt héten pedig értelmezések egész sorát lehetett olvasni arról, hogy mit akarhatott Orbán ezzel a beszéddel. A leggyakoribb megfejtés az volt, hogy a tusványosi náci beszéd csak gumicsont, amivel Orbán el akarja terelni a figyelmet a gazdasági gondokról.

A beszéd viszont mégiscsak az EU-val való békülés közben jött, és szemmel láthatóan alkalmas arra, hogy aláássa a készülő megegyezést.

Az ezzel kapcsolatos egyik legérdekesebb értelmezés Széky Jánostól származik. Széky bár megengedi, hogy Orbán abban bízott, Brüsszel ezt is megbocsátja neki, vagy csak belső fogyasztásra szánta a beszédet, a fő gondolatmenete az, miszerint lehet, hogy Orbán lemondott az uniós pénzekről, és azért beszél így, hogy később azt mondhassa, emiatt nem kaptuk meg őket.

Ha nem jön a pénz, és az Európai Tanácsban is – mint az egyre gyakrabban felmerül – elveszik tőle a vétójogot, a leghatékonyabb eszközt Putyin és Európa más ellenségeinek szolgálatában, akkor Orbánnak végképp nem maradna értelme Magyarországot az EU-ban tartania.

Az egy régi dilemma, hogy Orbán vajon ki akarja-e vinni a Magyarországot az EU-ból, hosszan lehetne sorolni az erre utaló jeleket. Az egyik legfontosabb ellenérv mindig az volt, hogy tulajdonképpen az EU finanszírozza Orbán rendszerét, így nem lehet érdeke a „huxit”.

Ezért valóban tűnhet úgy, hogy a haveroknak szétosztogatható uniós források nélkül nincs értelme az EU-ban tartani Magyarországot, de vegyük észre, hogy az EU-n kívül lenni még kevésbé van értelme.

Az oroszoknak Magyarország pont az EU-tagsága miatt érdekes. Ha Putyin