Napunk

Petró Eszter etológus: A kutyák nagy segítségünkre lehetnek abban, hogy jobban megismerjük saját magunkat

Petró Eszter etológus, kutyakiképző, állattréner, állatvédelmi referens. Fotók - Napunk/Kacsinecz Krisztián
Petró Eszter etológus, kutyakiképző, állattréner, állatvédelmi referens. Fotók – Napunk/Kacsinecz Krisztián

Petró Eszter etológus, tréner és állatvédelmi referens szerint a „Do as I Do” módszerrel nemcsak a kutyák viselkedését érthetjük meg jobban, hanem az emberekét is. Az általa alapított Do as I csapat cégeknek, munkaközösségeknek és gyerekeknek is tart tréningeket. Ezeken olyan technikák sajátíthatók el a terápiás kutyák segítségével, amelyek a mindennapi élethelyzetek kezelésében nyújtanak segítséget.

Míg a jó viselkedést hajlamosak vagyunk kézenfekvőnek venni, a rosszat inkább közöljük a másik féllel – legyen az a kutyánk vagy egy családtagunk, aki nem pakolta el maga után a szennyest – mondja Petró Eszter, aki szerint túlságosan hozzászoktunk a büntetéshez, mert az azonnali hatású, de hosszú távon nem oldja meg a problémát. Meggyőződése az is, hogy az ideális kutya-gazda kapcsolat (és általában minden jó kapcsolat) kialakításához el kell engednünk a hierarchiához való ragaszkodásunkat, ahogy a dominanciaharcról szőtt mítoszainkat is. Az ilyen kapcsolat alapja ugyanis nem más, mint a kölcsönös bizalom és az együttműködés.

Petró Eszter és csapata nemrég a Rimaszombati járásban tartott foglalkozásokat szociálisan hátrányos helyzetű tanulóknak. Augusztus közepén pedig Dél-Komáromban tart kétnapos Do As I Do szemináriumot, amelyre kutyával és kutya nélkül is várja az érdeklődőket. Ennek apropóján beszélgettünk vele arról, hogy:

  • hogyan segíthet az utánzásos módszer azoknak, akik küzdenek a kutyájukkal;
  • milyen szerep jut a kutyáknak egy céges csapatépítő tréningen;
  • miért lenne nehéz engedélyhez kötni a kutyatartást;
  • miért lehet a kutyák és más társállatok szereplése a cirkuszban állatvédelmi szempontból is elfogadható.

Mit jelent pontosan a „Do as I Do” (DAID) módszer és honnan ered?

A DAID az imitációs tanulásról szól, lényege, hogy az olyan fejlett állatok, mint a csimpánz vagy a kutya képesek utánozni az emberi viselkedést. Korábban úgy vélték, hogy mivel az imitáció egy nagyon magas szintű tanulási mechanizmus, így csak az emberek képesek tanulni egymástól. 1952-ben két amerikai kutatónak, Keith J. Hayesnak és Catherine Hayesnak sikerült bizonyítania, hogy erre a csimpánzok is képesek. A tudósok demonstrálták az elvégzendő feladatot az állatoknak, például megfogtak egy tárgyat, és rátették egy másikra, majd arra „kérték” őket, hogy tegyék ugyanezt. A tanulási folyamat lassú volt, de száz-százhúsz próbálkozás után eredményre vezetett. A módszert Hayesék nevezték először úgy, hogy „do as I do”, vagyis „csináld, amit én!”.

Ilyenkor tehát az állat nem csupán követi az ember konkrét utasításait, hanem fel kell ismernie azt az általános szabályt, hogy az adott helyzetben mindig le kell utánoznia a „példakép” legkülönfélébb cselekvéseit. Ehhez pedig absztrakt fogalmakban kell gondolkodnia, hiszen nem elég megfigyelnie a demonstrátort és emlékeznie az utánzandó műveletre, hanem azt el is kell képzelnie, valamiképpen át kell fordítania a saját testére, a saját végtagjaira.

Hogy jöttek képbe a kutyák?

Csányi Vilmos etológus anekdotáinak köszönhetően. Az egyik például arról szólt, hogy a kutyája, Bukfenc a gyerekeket utánozva szánkóra ült, és le is siklott velük.

A kutyák imitációs képességeiről Topál József és társai publikálták az első tanulmányt 2006-ban. Az első kísérleti alany Mányik Richárd rendkívüli képességű, mozgássérülteket segítő kutyája, Philip volt. Kezdetben sokan kételkedtek abban, hogy több kutya, vagy a kutyák általában képesek lennének erre, a viselkedési akciók utánzása ugyanis nem egy rutinszerű feladat. A minél pontosabb végrehajtáshoz egy összetett és elvont szabályt kell megérteni, ehhez pedig igen magas mentális szint szükséges. Az újabb kísérletek azonban bizonyították, hogy a kutyák utánzási képességei nagyjából megegyeznek a csimpánzokéval.

Fotó – Napunk/Kacsinecz Krisztián

Mi a helyzet a többi állattal, például a macskákkal?

Vannak olyan lelkes és eltökélt emberek, akik próbálkoznak a macskákkal, csak rájuk az jellemző, hogy lassabban hajtják végre a feladatokat, nem annyira impulzívak, mint a kutyák. A fő kérdés az, hogy mennyi idő alatt és mennyi munkával, tréningezéssel tudja elérni az ember, hogy az adott faj megértse az utánzásos feladatok lényegét. Én például egy hollóval végeztem kísérleteket. A hollók köztudottan tanulékony, jól tréningezhető madarak. Persze az ő esetükben szűkösebbek a lehetőségek, hiszen van egy testi-fizikai korlát olyan értelemben, hogy kevesebb mozdulatot vagy cselekvést képesek leutánozni. De már eljutottunk odáig, hogy ha kitárom a kezeimet, akkor ő kitárja a szárnyait, vagy engem utánozva pakolgat dolgokat.

Az egyes kutyafajták között vannak különbségek? Vannak olyan fajták, amelyek gyorsabban tanulnak meg utánozni minket?

Nem mondanám, ez inkább egyedfüggő. Mondok egy példát. Amikor az egyik gazdi egy komondorral érkezett a tréningre, először megijedtem. Attól tartottam, hogy a komondor nem lesz elég aktív, elég motivált a feladatok végrehajtására. Meglepetésemre nagyon ügyes volt az eb, gyorsan haladtunk vele. Ezen felbuzdulva eljött egy másik komondoros gazdi is, akivel viszont már nem sikerült ugyanolyan jó eredményeket elérni.

Mennyire terjedt el ez a módszer Európában, illetve a világon?

Évekkel ezelőtt érkezett az ELTE Etológia Tanszékére egy olasz lány, Claudia Fugazza. Ő azután jelentkezett ide doktori képzésre, hogy Olaszországban meghallgatta a tanszékvezető, Miklósi Ádám egyik előadását. Nagyon sok kísérletet végzett ezzel a módszerrel, ő tartotta az első „Do as I Do” szemináriumokat is. A DAID-ot most már leginkább az ő nevéhez kötik Európában. Emellett nagyon lelkes csapatok működnek Japánban, Mexikóban is.

Ma már világszerte alkalmazzák a kutyaviselkedés-kutató laboratóriumok a DAID-ot, mint tudományos protokollt. Az utánzással ugyanis rengeteg mást is lehet vizsgálni, például az elmeteóriát vagy a szociális tanulást, de nagy segítség lehet az autizmus kutatásában, a fejlesztési módszerek kialakításában is.

Mondhatjuk, hogy a kutyakiképzés mellett ez egyfajta coaching, életviteli tanácsadás is?

Mint etológus, mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy a DAID elsősorban tudományos protokoll. Vagyis az elsődleges célja az, hogy általa könnyebben megértsük az állatok viselkedését. Csak később derült ki, hogy a módszer nagyon jól alkalmazható kutyák tréningezéséhez is, hiszen a szociális tanulásnak ez a fajtája nagymértékben erősíti a kutya-ember kapcsolatot. Az eb megtanulja, hogy figyeljen a gazdája apró jelzéseire is. Ha a kutyát rá tudjuk venni egy ilyen közös, utánzáson alapuló játékra, akkor más helyzetekben, például egy egyszerű behívás esetén is jobban fog ránk figyelni, hiszen megváltozik a motivációja. A környezeti ingerek ellenére is érdekesebbek leszünk számára.

Az alapítványom, a Do As I célja tehát részben a minőségi kutya-gazda kapcsolat kialakítása, részben pedig az, hogy az embereknek is segítsünk a terápiás kutyáinkkal együttműködve. Meggyőződésem, a kutyák nagy segítségünkre lehetnek abban, hogy jobban megismerjük saját magunkat.

A Do As I csapat tréningjeire kutya nélkül is lehet jelentkezni. A nem kutyásoknak mit tudnak nyújtani? Mi a szerepük a kutyáknak egy céges csapatépítő tréningen?

Ezeken a tréningeken nem csak a DAID-ot, hanem sok más képzési módszert is alkalmazunk. Nagyon szeretem, amikor egy céges csapatépítőn maguk a résztvevők kezdenek el dolgozni a kutyákkal. Van, aki folyamatosan utasítgat, ami nem feltétlenül rossz, de lehet, hogy a többi kollégát olykor zavarja. Ez egy nagyon jó kommunikációs híd is: a kollégát a kutyával való viselkedésére reagálva vezethetik rá a társai arra, hogy miben fejlődhetne, vagy mit várnak el tőle. Például figyelmeztethetik, hogy elfelejtette megjutalmazni vagy megdicsérni a jól teljesítő kutyust. Az a jó tréning, ami aztán kihatással van az emberek mindennapjaira is.

Fotó – Napunk/Kacsinecz Krisztián

De nem csupán csapatépítő tréningekről van szó. Nemrég Szlovákiában, a Rimaszombati járásban tartottunk foglalkozásokat szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek kutyák segítségével. Ezek lényege is az volt, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kutyák

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak