Napunk

Minden kisebbség más, mint a többi, de valamiben mégis egyformák. Szlovákiai magyar LMBTQI emberekkel beszélgettünk

Fotó N - Vladimír Šimíček
Fotó N – Vladimír Šimíček

A hétköznapokban ma már zavartalanul élnek a szexuális kisebbségek tagjai Szlovákiában. Azt mondják, az ellentéteket leginkább a politika szítja, amikre sajnos sokan fogékonyak, a szexuális kisebbségeket pedig szerintük össze lehet hasonlítani a nemzeti kisebbségekkel.

Ma lesz Pozsonyban és Budapesten is a Pride, ennek kapcsán beszélgettünk szlovákiai magyar LMBTQI emberekkel. Cikkünkből kiderül:

  • hogyan érzik, javul vagy romlik a szexuális kisebbségek helyzete Szlovákiában,
  • hogyan befolyásolja mindezt a politika, konkrétan például Gyimesi György javaslata, ami betiltaná a szivárványos zászlót a középületeken,
  • tényleg nem lehet-e összemosni a szexuális kisebbségeket a nemzeti kisebbségekkel,
  • elmennek-e a Pride-ra,
  • és azok a legsürgetőbb tennivalók, amik által az LMBTQI közösség jobban élhetne Szlovákiában.

Nem kéne, hogy téma legyen

A mindennapi gondok mellett alig van idő mással foglalkozni, mint az egyre emelkedő árakkal, az ukrán menekültekkel, a lehetséges új covidhullámokkal, tehát azokkal a témákkal, amelyek az embereket közvetlenül érintik – mondja a Luigi néven is ismert, Pozsonyban élő Kossár Lajos gasztroblogger. A másságát nyíltan felvállaló és már 17 éve párkapcsolatban élő férfi szerint az LMBTQI-téma csak a Pride miatt fog megint az érdeklődés középpontjába kerülni, és megint csak „bulvárszintű komédiázás és ködösítés lesz” körülötte, amivel az aktuális és megoldatlan problémákról terelik el a figyelmet.

Pozsonyban szerinte „semmi különös nem törénik”. „Az itt tömörülő fiatalok ellenszenv nélkül, kozmopolita szellemben élik a fővárosi életet, szórakoznak, barátkoznak. Elmosódnak a nemi, vallási, nemzeti, nyelvi különbségek és csak a munkának, tanulásnak vagy pedig a társasági életnek, szórakozásnak élnek. Biztonságos városnak tartják Pozsonyt, sokszínűnek, soknyelvűnek, multikulturálisnak” – fogalmaz Luigi.

Falun sem rosszabb a helyzet. A 21 éves pozsonyeperjesi Bondor Jusztina legalábbis nem vett észre változást, bár mint mondja, az évek során sikerült megtanulnia kizárni, ignorálni a rosszalló pillantásokat. Rosszalló pillantásoknál komolyabb atrocitás még nem érte a szexuális orientációja miatt, de hozzáteszi, hogy neki lányként valószínüleg könnyebb, „a férfiak szexualitását illetően sokkal keményebben ítélkeznek az emberek”.

Atrocitás soha nem érte Janit sem, aki egy galántai járásbeli faluban él a párjával, vagy ahogy ő mondja, a férjével, bár hozzáteszi, hogy ennek semmi jogi alapja nincs. A harmincas évei elején járó meleg fiatalember nem gondolja, hogy javult vagy rosszabbodott volna a közhangulat a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban, számára leginkább az a furcsa, hogy „ez még mindig téma”.

Az egyetlen durva támadást pár éve egy facebookos kommentvitában kapta, szemtől szemben még soha nem szóltak be neki, pedig már középiskolás korában sem csinált titkot belőle, hogy a saját neméhez vonzódik, igaz, ezt soha nem is tolta előtérbe.

Szórakozóhelyekre mégis ritkán jár, mert hajlamos rá, hogy nagyon felhúzza magát azon, ha csak hallja, mások hogyan beszélnek a melegekről, mint mondja, a saját mentális egészsége fontosabb, így inkább otthon maradnak a párjával.

Réka szintén a harmincas éveiben jár, és egy vágsellyei járásbeli faluban él a párjával több mint öt éve. Atrocitás őt sem érte soha, azt viszont szerinte nehéz kijelenteni, hogy javult-e vagy sem a szexuális kisebbségek helyzete. Jogilag semmit nem javult, mondja, az emberek viszont változnak, egyre nyitottabbak az erre irányuló civil kezdeményezéseknek köszönhetően. Őt magát az eddigi összes munkahelyén elfogadták, és bár ő sem tolja előtérbe, hogy leszbikus, ha a párjával elmennek valahova, azért „elég egyértelmű a helyzet”.

Figyelemelterelés, ellenségképzés, magyar minta

A politikai hangulattal kapcsolatban Jusztina azt látja, hogy Szlovákia egyre inkább követi a magyarországi hozzáállást a szexuális kisebbségekhez. Azt pedig elkeserítőnek tartja, hogy „hogy be akarják tiltani a szivárványos zászlót, ami az elfogadás és a sokszínűség jelképe”.

Luigi pedig úgy érzi, hogy „az erény, a nemzet, a család, a katolikus és keresztény hit önjelölt védelmezői túlságosan nagy port szeretnének kavarni a jelenlegi társadalmi helyzetben”, és némelyik politikus egy-egy szerencsétlen javaslattal próbálja bizonyítani, hogy nem hiába van a parlamentben, vagy éppen igyekszik elterelni a figyelmet a valós kérdésekről. Luigi ilyennek látja Gyimesi törvényjavaslatát is.

Azt még érti, hogy a politikus ezzel próbál visszavágni amiatt, hogy a magyar zászlót sem szabad középületekre kitűzni, de szerinte ezzel a javaslattal „csak kavarja a jelenlegi politika zavaros vizeit”. Azonban ezzel Gyimesi megosztja a felvidéki magyarokat, „erőteljesen nyomja a magyarországi LMBTQI-ellenes politikát”, ami eddig a szlovák állampolgárok nagy részét nem nagyon érdekelte.

Jani is hasonlóan látja: szerinte Gyimesi ezzel próbálja felhívni magára a figyelmet vagy jó pontokat szerezni az erre fogékonyak körében. Magának a javaslatnak sincs semmi értelme, hiszen a falusi, kisvárosi önkormányzatok úgyse fogják kitűzni a szivárványos zászlót, ez a téma nem is foglalkoztatott volna senkit, ha Gyimesiék nem piszkálják meg – mondja a fiatalember.

„Felszállt egy olyan vonatra, ami a szomszédban egész sikeresen robog” – fogalmaz Réka Gyimesi törvényjavaslatáról. Szerinte egyébként ennek az ellenségképzésnek a tárgya „lehetne bármi”, ahogy voltak a cigányok vagy a migránsok is. A melegek azért is tudnak „hálás téma” lenni szerinte, mert a keresztény értékekre hivatkozva is lehet őket támadni. Viccesnek nem vicces, de egy pont után az ember csak nevet, ha csak kínjában is.

Rékát nem is annyira az zavarja, ha valaki előhozakodik egy ilyen javaslattal, mint a Gyimesi a zászlós törvényjavaslattal, hanem az, hogy erre sokan fogékonyak, kritika nélkül.

Minden kisebbség más, mint a többi, de valamiben mégis egyformák

Gyimesi György szerint nem lehet összemosni a szexuális kisebbségeket a nemzeti kisebbségekkel – amikor a Napunk első vitaestjén Ravasz Ábellel vitatkozva ezt mondta, külön tapsot kapott –, de Mózes Szabolcs szerint is „nagyon szerencsétlen”, ha a nemi orientációval vagy devianciával kapcsolatos kérdéseket összekötik a nemzeti közösségek ügyével. De mit gondolnak erről azok, akik egyszerre tagjai mindkét kisebbségnek?

Jani úgy fogalmaz, hogy „kisebbség vagyok a kisebbségben”, szerinte „a kisebbség az kisebbség, és tökmindegy, hogy nyelvi, vallási, szexuális kisebbség tagja vagy, szerintem egyenlőségjelet tehetünk közéjük”.

Luigi szerint minden kormány másként tekint a társadalomban a kisebbségekre attól függően, „hogy azok milyen számban vannak és mennyit nyomnak az éppen aktuális politikai latban”. Szerinte ha éppen nincs kéznél a nemzetiségi kártya, akkor

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

LMBTQI

Pride

Szlovákiai magyar

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak