Napunk

Napunk newsfilter: Ragacsos cukormázat húztak a Szövetségre Gombaszögön

Agócs Attila, Berényi József és Mózes Szabolcs a Gombaszögi Nyári Táborban. Fotó - N
Agócs Attila, Berényi József és Mózes Szabolcs a Gombaszögi Nyári Táborban. Fotó – N

1. A Szövetség egységet mutat, de még messze vannak tőle. 2. Suttyomban kiszabadult a rezsidémon Magyarországon.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Kit érdekel Mikkamakka?

A nyár, a napsütés és a friss levegő lehet az oka, vagy a fene tudja, de Gombaszögön olyan nagy egyetértésben ült egymás mellett Berényi József, Agócs Attila és Mózes Szabolcs, hogy az ember már szinte el akarja hinni, mekkora pajtások ők. A csatabárd hat láb mélyre ásva, a kiegyenesített kaszák visszagörbítve várják az aratást, pihen a komp, kikötötték, s a jó cukor is aluszik.

Egységben az erő. Ezt akarták kommunikálni a Szövetség platformjainak politikusai a nyilvánosság felé. Szinte már gyanús, mennyire nagy a barátság és a gyanakvóbb szlovákiai magyar választó azért szemöldökét felvonva megkérdezi, mikor is történt meg a nagy összeborulás.

Na meg, hogy mitől kéne ezt hirtelen elhinnie. Hiszen a bevett kommunikációs panel eddig az volt, hogy öt, hat, hét vagy tíz év árkait nem lehet egyik napról a másikra betemetni, most pedig úgy tűnik, tulajdonképpen ez történt.

Pedig nem volt még olyan régen, hogy Mózes Szabolcs az Összefogás színeiben még a NAKA-val fenyegette a hidasokat, vagy épp az, hogy Berényi arról beszélt, ki akarják őt csinálni. De emlékszünk arra is, mikor Rigó Konrád, a Híd mostani platformfőnöke Mečiarral mosta össze Berényit.

Se szeri, se száma a végig nem mondott mondatoknak, a parázsló konfliktusoknak.

Aztán jött a varázslat. Május 20-án még voltak árkok, 21-én pedig, a párt országos tanácsának ülése után már nem. Hatékonyság ez, kérem szépen, egy morzsányi Nyugat.

A kérdés ugyanakkor az, ez azt jelenti-e, hogy a közös párt megkapta már valódi profilját, és van válasza minden felmerülő problémára. És bár igazságtalanság lenne megkérdőjelezni a szándékot, több felvetés maradt a levegőben, mint amennyit sikerült igazi válaszokkal lecsapni.

A Szövetség teljesítménykényszerben van. Emiatt pedig kapkod, nem válaszolja meg a megválaszolandó kérdéseket, csupán igyekszik őket letakarni valami szép perzsaszőnyeggel, meg eléhúzni a kanapét – mondhatni, politikai pragmatizmus a nagy barátság.

Mózes Szabolcs például szinte mantraként ismételgette a gombaszögi vitán, hogy a pártnak az embereket érintő kérdésekkel kell foglalkoznia, nem önmagával. Agócs Attila pedig arról beszélt, hogy nem érdemes kiteregetni a szennyest, mert az előrehaladás fontosabb annál, ki mikor nézett csúnyán a másikra.

Ez pedig tulajdonképpen igaz is. A választók számára valóban nem méznyalás és vattacukor-habzsolás nézni a Nagy Szlovmagy Mónika-showt. De az ördög a részletekben lakozik, és ezt már megtanultuk a szlovákiai magyar politika harminc éve alatt.

A szőnyeg alá sepert konfliktusok, a ki nem beszélt kérdések ugyanis egyszerűen szétfeszítik a pártot – még akkor is, ha a leghangosabb hőbörgőket partvonalon kívülre tették.

A gombaszögi platformvita azért volt meglehetősen unalmas, mert épp a részletkérdésekre nem kaptunk őszinte választ, csak terelést – ami arra utal, hogy nem kiegyezés történt, hanem leginkább eredményorientált koalíciókötés. S ez kísértetiesen emlékeztetett azokra a korábbi kiegyezési keringőkre, amelyekhez már annyira hozzászokott a szlovákiai magyar.

Emlékszik még a kedves olvasó a kisebbségi minimumra? Elfogadták, polcra tették, azóta is ott porosodik. Vagy a magyar–magyar találkozóra az oktatásügyről Dunaszerdahelyen? Már az emlékét is belepte a por.

Az elmúlt tíz év munkamódszere az volt, hogy a felek bemutatták a Nagy Tervet, ehhez finoman belengették a valódi összefogás reményét, aztán szép lassan kihátráltak belőle, és folytatták azt, amit korábban. S bár most mondhatják, hogy a helyzet más, mert hát közös a párt, egy a zászló, azt azért látja az ember, hogy ki fogja be az orrát, és mikor.

Ez az egész kísértetiesen emlékeztet arra is, ami a mostani szlovák kormánnyal történik. A „mindegy, hogyan, csak váltsuk le Ficót” szlogen a választásokon talán jól hangzott, de már akkor sem volt reális az ígéret, hogy ezek a pártok félre tudják tenni a politikai érdekeiket.

Ennek a levét isszuk most. Emiatt vált a szlovák politika egy Sulík–Matovič kocsmai verekedéssé, emiatt nyernek teret az öltönybe bújt kopaszok, és emiatt nem kizárt, hogy a következő választások utáni kormány oktatási miniszterét mondjuk Milan Uhríknak fogják hívni. Vagy a kulturálist Milan Mazureknek.

Kit érdekel Dömdödöm és Mikkamakka konfliktusa – ahogy ezt Berényi felvetette a vitán. Minket. Mégpedig azért, mert a szlovákiai magyar politika úgy nem nyerheti vissza az elharácsolt bizalmat, hogy nem beszél az okokról, amiért elvesztette azt.

S ha ez megvan, és már elhiszi a többség, hogy van remény a modern, populizmusmentes, célorientált etnikai politizálásra, akkor lehet beszélni a hogyanokról is. Addig viszont maradnak a langyos, barátságos gombaszögi beszélgetések, meg az álmok a parlamenti képviseletről.


2. A Rezsidémon visszavág

Egy adagban legyűrni a rossz híreket az emberek torkán – valószínűleg ez volt az elképzelés, mikor a kata ledorongolása mellett mintegy mellékesen megjegyezte a magyar kormány, hogy bizony most egy kicsit kiengedi a rezsidémont a ketrecéből. Mert hát azért van a magyarnak két keze, hogy mindkettővel tudja vakarni a fejét, ha baj van.

De lehet, hogy nem lesz elég két kéz. Mert míg a katások dühe az utcákon manifesztálódik, eközben magyar háztartások százezreiben ugrott össze milliónyi gyomor, mikor Gulyás Gergely bejelentette az energia-vészhelyzetet, és azt, hogy a rezsicsökkentett energiaár mostantól csak az átlagos fogyasztásig érvényes, azon felül pedig jön a sokkal magasabb piaci ár.

Az Orbán-kormány egyik legsikeresebb politikai terméke volt a rezsicsökkentés egy olyan országban, ahol a létbizonytalanság soha ki nem fogyó politikai tőkét, aranybányát jelent. Erre az elképzelésre épültek a Fidesz kampányai, például a legutóbbi is, melynek során mindenki fejébe beleverték, hogy lesz, ami lesz, a kormány megvédi a rezsicsökkentést, bármi áron.

Őszödi beszéd kurvaországozás nélkül. Gulyás Gergely tegnapi rendkívüli kormányinfója akár így is felfogható. Mert a kormány

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Gombaszög

Napunk newsfilter

Rezsicsökkentés

Szövetség

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak