Napunk

A világvége még megelőzhető, de olcsó és fájdalommentes megoldás nincs

Illusztrációs felvétel - fish96/Pixabay.com
Illusztrációs felvétel – fish96/Pixabay.com

Klímaváltozás és fenntarthatóság témában a 24.hu Gelencsér Andrással készített interjúja volt az utóbbi hetek legtöbb vitát gerjesztő, magyar nyelvű cikke. Sorra jelentek meg a hosszabb-rövidebb, egyéni és többszerzős cáfolatok. Most ezeket az elemzéseket és interjúkat szemlézzük, egy kis külföldi kitekintéssel. A defetizmus és a klímatehetetlenség ugyanis nem magyar sajátosság.

Bő egy hónapja jelent meg a 24.hu portálon az az interjú, amelynek már a címében is vörös lámpa villogott („Már nem tudjuk visszafordítani ezeket a folyamatokat, a civilizációnk néhány évtizeden belül összeomlik”), és amely a következő napokban – minden bizonnyal a hangzatos headline okán is – végigszántotta az internet magyarul beszélő részét. Azok közül, akik bőszen osztogatták a Facebookon az interjút és az eszet, sokan gondolhatták úgy: na ugye, nem kell erőltetni ezt a klímaizét meg a zöld hisztit, hisz úgyse tehetünk semmit, a világvége már a spájzban van, a villanyautóval meg csak gyorsabban száguldunk a szakadék felé.

Cikkünkből kiderül:

  • miért annyira veszélyes a túltolt pesszimizmus,
  • tehetnek-e valamit a hétköznapi emberek a civilizáció megmentése érdekében,
  • miért nem foghatunk mindent a gazdagokra,
  • és hogy mennyibe kerül a világ megmentése.

„Húsz éven belül katasztrófa várható. Talán hamarabb. Nagyon sokan látják ezt a tudományos világban, és nagyon kevesen a politikában és a gazdaságban“ – hangzik az interjúalany, Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektorának baljós előrejelzése. A mai formában ismert civilizáció összeomlásától a vegyész szerint már semmi sem menthet meg minket, hiszen a klímaváltozás megállíthatatlan, az elektromos autó, valamint a nap- és szélerőmű is zsákutca, megújuló energiaforrások pedig valójában nem is léteznek.

Azóta sorra jelentek meg a cáfolatok, részben az említett portálon is. A legelsőt a Szkeptikus Társaság tagjai jelentették meg a saját blogjukon. A társaság a magyarországi szkeptikus mozgalom központi szervezeteként 2006 óta foglalkozik ismeretterjesztéssel, áltudományok leleplezésével és cáfolatával, valamint a tudományos szkepticizmus képviseletével a média különböző felületein. A Gelencsér András-interjúra reagáló, a vitatható állításokat részletesen megcáfoló cikken többek között biológus, táplálkozástudományi szakember, környezettantanár, geológus, hidrológus, földrajztanár, jogász, filozófus, fizikus, villamosmérnök és bolygókutató dolgozott együtt, bár a nevüket nem tüntették fel.

Nem sokkal később a 24.hu portálon is megjelent egy alapos reakció az interjúra „Akkor jön el a világvége, ha nem teszünk ellene semmit” címmel. Ezt is több szakember jegyzi, ők már névvel, van köztük klímapolitikai és klímavédelmi szakértő, éghajlatkutató, fizikus, környezetkutató és közlekedési szakértő is. Emellett a portálon a napokban megjelent egy külön interjú Antal Miklós fizikussal, az ökológiai közgazdaságtan kutatójával, aki szintén cáfolni igyekezett Gelencsér legmeredekebb állításait. Azok többségével nem értett egyet Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, a CEU professzora sem, aki a Népszavának adott interjút.

A megújuló energiatechnológiák működnek, de az energia tárolása komoly kihívás

A felsorolt cikkekből kiderül többek között, hogy miért pontatlan az az állítás, miszerint az alternatív energiatermelési módokra való átállásnak nincs meg a nyersanyagfedezete, illetve hogy ezek előzetesen befektetett energiaigénye túl nagy. A szélerőművekről például Gelencsér azt mondta, hogy a saját energiaköltségüknek csak néhányszorosát állítják elő, a cáfolatok szerint ugyanakkor 20, 30 vagy akár 50-szeresen is képesek visszahozni a befektetett energia mennyiségét.

Szénerőmű és szélkerék egymás mellett Gelsenkirchenben. Fotó – TASR/AP

Ugyanez igaz a napelemekre is, a befektetett energia megtérülési ideje legfeljebb 4 év, a legkorszerűbb technológiáknál ugyanez mindössze egyetlen év vagy annál is kevesebb (de biztosan nem 6, ahogy Gelencsér állította). „30 éves üzemidő esetén akkor is, ha az első 4 év során csak a gyártáskor befektetett energiát termeljük vissza (ezt tekintjük befektetésnek), a következő 26 évben anélkül képes villamos energia termelésre, hogy bármilyen energia-ráfordításra (és az ehhez szükséges, egyelőre többnyire fosszilis tüzelőanyagra) szükségünk lenne (tiszta termelés). Tehát az üzemidő 87%-ában tiszta és megújuló energiaforrásként működik” – olvasható a Szkeptikus blogon.

Abban tehát minden Gelencsérre reagáló szakértő egyetért, hogy a valódi zsákutca a fosszilis energiára épülő gazdasági-társadalmi rendszer, de a megújuló energiatechnológiák – ellentétben a rektor félrevezető kijelentéseivel – működnek és folyamatosan fejlődnek.

Gelencsér megújuló energiákkal szembeni fő ellenérve, hogy mivel annak az energiának a nagy része, amit egy napelem vagy szélerőmű gyártásába be kell fektetni, szintén fosszilis, így a kör bezárul, mintegy szélmalomharcot vívunk a megújulók telepítésével, mely szükségszerűen kudarcra van ítélve. „Ugyanakkor pont a megújulók fejlesztésével és telepítésével lenne elérhető az, hogy az országok energiamixében egyre kisebb arányban legyenek jelen a fosszilis energiahordozók, így akár a megújulókat, akár bármilyen jövőbeli technológiát alacsonyabb kibocsátások mellett tudnánk előállítani” – figyelmeztetnek a 24.hu portálon reagáló szakemberek.

Ezzel kapcsolatban a legnagyobb kihívás a villamosenergia tárolása. Mivel a lítiumalapú elemek és akkumulátorok előállításához szükséges, azokban anódként használt lítium valóban csak jelentős környezetkárosítással nyerhető ki (ugyanakkor a lítium-ion akkumulátorok nagyon hatékonyan újrahasznosíthatók), a megoldás valószínűleg a lítiummentes „alternatív” energiatároló megoldások elterjedése lesz. Jó hír, hogy ezekből egyre több van, a tudományos és technológiai fejlesztések újabb és újabb lehetőségeket tárnak fel.

Óriási segítség lehet az elektronikai hulladék szelektív gyűjtése is

A Gelencsér által emlegetett másik rémképpel, a nyersanyagkészleteink kimerülésével kapcsolatban a cáfolatokban az újrahasznosítás és a körforgásos gazdaság merül fel lehetséges megoldásként. Utóbbi lényege a hosszabb élettartamú, javítható, sokszor használt és felújított termékekre, infrastruktúrára való áttérés. Ezzel kapcsolatban egyébként a legfontosabb gondolatot Antal Miklós fogalmazta meg (de több szakértő is megerősítette): „egyetlen anyaggal kapcsolatban sem állítja a tudomány, hogy a kimerülése egyértelműen elhozza a civilizáció végét”.

A Szkeptikus Társaság cikkének szerzői ráadásul olyan alternatív megoldásokat is említenek, mint

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Klímavészhelyzet

Környezetvédelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak