Napunk

Csenger Tibor: Az eredmény érdekében vállalni kellett a Smert is

Csenger Tibor a Szövetség első megyefőnök-jelöltje. Fotó - TASR
Csenger Tibor a Szövetség első megyefőnök-jelöltje. Fotó – TASR

Csenger Tibor, a Szövetség megyefőnök-jelöltje Nyitra megyében azt mondja, a választókat az eredmény érdekli, nem az, hogyan érték el azt – márpedig az elmúlt négy és fél évet eredményesnek látja úgy is, hogy az „ősellenfelek” voltak az MKP (majd a Szövetség) partnerei a megyei közgyűlésben.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Csenger Tibor az elmúlt négy és fél évben a „legláthatatlanabb” megye vezetésében dolgozott alelnökként. Jó kapcsolatot ápol Milan Belicával, aki több mint húsz év alatt szinte már hozzánőtt a főispáni székhez Nyitrán – most mégis elindul ellene a Szövetség színeiben. A zselízi régiós politikus nem tör országos babérokra, és országos témákkal sem akar kampányolni. Az pedig nagy kérdés, milyen esélyei vannak egy olyan megyében, ahol húsz éve tudott igazán sok karikát szerezni magyar megyefőnök-jelölt.

Interjúnkból megtudhatják:

  • miért vállalta a bírálatok ellenére az MKP a közös megyei kormányzást a Smerrel,
  • mennyire voltak arányosak a megyei befektetések az északi és a déli járások között,
  • miért nincs pénze a Komáromi Jókai Színháznak,
  • miért ennyire (át)láthatatlan Nyitra megye a többihez képest,
  • van-e értelme országos témákkal kampányolni a megyei választáson.

Azt tartják önről, hogy politikusként inkább háttérben szeret dolgozni. A megyefőnöki poszt azonban ehhez képest komoly reflektorfény. Miért vállalta a jelöltséget?

Úgy érzem, hogy megértem rá. Ez talán egyszerű válasznak tűnik, de én végigjártam a „szamárlétrát”. Későn kezdtem el politizálni, nagyjából húsz évvel ezelőtt, előbb a civil szférában működtem – először a Szülői Szövetségben, később más civil szervezetekben is. Tizenhat éve kerültem be a zselízi helyi önkormányzatba képviselőként. A politikai karrierem tulajdonképpen itt indult. Akkor még nem volt tapasztalatom, de később segédkeztem országos kampányokban is, és 2013-ban már megyei jelölt voltam. Elsőre be is jutottam a testületbe.

Ez meglepő volt?

Nem lepett meg. A megyei választás a járásokról szól, és én több vonalon is igyekeztem ismertséget, népszerűséget szerezni. A Szülői Szövetség tagjaként bejártam az összes járási iskolát, és együttműködtem a szülőkkel. A másik vonal a vállalkozói volt, több érdekeltségünk is van a járáson belül. A harmadik vonal is fontos volt: Lévára jártam középiskolába, a mostani járási politikai elit pedig az én korosztályomból származik, sokukkal most találkozom a politikai életben. Így állt össze, hogyan sikerült elsőre bekerülnöm a testületbe.

Hogy lett önből megyei alelnök?

Négy és fél éve egyedül kerültem be a magyar kisebbség képviselőjeként a Lévai járásból a megyei testületbe. A frakciónk olyan erős politikai tényező volt, hogy javasolhattunk egy alelnököt, miután „kormányra” kerültünk – hiszen megyei szinten hasonlóan működik a dolog, mint országos szinten.

A Smer–SNS–Híd koalíciónak hiányoztak a szavazatok a biztos eredményekhez, és kötöttünk velük egy partnerségi megegyezést – ezzel járt az alelnöki poszt. Volt egy kis belső harc, de én a jelenlegi megyefőnökkel, Milan Belicával már régóta jó kapcsolatot ápolok – ez még azelőttre nyúlik vissza, hogy képviselő lettem, tőle kaptam egy kitüntetést a régió legjobb vállalkozásáért. Azóta is folyamatosan kapcsolatban voltunk, és erősödött a bizalom kettőnk között.

Akkor tudta, mibe vág bele?

Szeretem a kihívásokat és a konkrét feladatokat. Kimondottan kértem az elnök úrtól, hogy egyezzünk meg a feladatokban, és ez volt a frakció kérése is. Így kaptam meg a déli régió, a Komáromi, az Érsekújvári és a Lévai járás fejlesztésének feladatát, valamint a határon átnyúló kapcsolatokat, pályázatokat, melyekre addig nem volt embere a megyének.

Csenger Tibor. Fotó – TASR

Országos politikai ambíciója sosem volt?

Három és fél évvel ezelőtt, a helyhatósági választások előtt felkértek, hogy induljak el a polgármesteri posztért Zselízen. Akkor azt mondtam, nem szeretek két pozícióban ülni, mert nem tudok hatékonyan dolgozni – nem is beszélve arról, hogy polgármesterként nem tölthettem volna be a megyei alelnöki posztot. De sosem tudtam úgy dolgozni, hogy két helyen hárul rám nagy felelősség – nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki egyszerre parlamenti képviselő és megyei alelnök.

Mikor a parlamentben ül az ember, arra a havi egy-két hétre nem tud foglalkozni a megyei politikával. Ha tíz évvel fiatalabb lennék, talán lennének ambícióim, de most már nem gondolok erre. S ha nem sikerül, amit terveztem, továbbra is szeretnék a megyei politikában tevékenykedni, folytatni a megkezdett munkát. Szeretek a régióban dolgozni.

A parlamenti rendszer nagy hibája egyébként az, hogy a régióknak nincsenek parlamenti képviselői. A parlamentben Nyitráról és Érsekújvárból is ül képviselő, de nem is látjuk őket itt a régióban, nem segítenek.

A Smer–SNS–Híd megyei koalícióhoz még az MKP csatlakozott – holott országosan a párt nagyon keményen bírálta az akkori kormányt, melyet ez a hármasfogat alkotott. Nem volt politikailag nyomasztó az „ősellenféllel” lepaktálni?

Egy-két hónapig tartottak a bírálatok, ám mikor fokozatosan jönni kezdtek az eredmények, elmúlt a hatásuk, egy év után nem beszélt már erről senki. Az eredmény számít, az egyszerű választót pedig végképp nem érdekli, hogy érték el, és járási politikai szinten sem sokakat, esetleg itt-ott megmorogták.

Az ezt megelőző választási ciklus utolsó másfél évében egyébként volt ennek pozitív előképe: akkor felbomlott a KDH–Smer koalíció, és mi léptünk a KDH helyére. Másfél év alatt legalább annyit értünk el, mint az azt megelőző két és fél évben. Olyan döntéseket sikerült keresztülvinni, melyekre nem lett volna lehetőség, ha nem vagyunk a döntéshozatalban.

Ugyanez volt most is: megvoltak a céljaink, ezek pedig eliminálták a „politikai nyomásokat”. Az országos politikai vezetésünknek sem tetszett ez a koalíció, de megmagyaráztuk, miért van rá szükség.  Az előző időszakból maradt kapcsolataink mentén dolgoztunk tovább, csak több kompetenciával: például hozzánk tartozik a közlekedési osztály, és azt Milan Belica is elismeri, hogy az elmúlt öt ciklus legsikeresebb időszakát tudjuk magunk mögött ezen a téren.

Korábban Nyitra megyében jellemző volt, hogy a szlovák pártok összezártak a magyar politikai érdekérvényesítéssel szemben. Eltűnt ez a mentalitás a megyében?

Amikor az elnök úrral egyeztettünk, mi lesz a munkaköröm, kaptam egy másik feladatot is. Én figyeltem a beruházások arányosságára az északi és a déli régiók tekintetében. Ez főleg azért történt, mert a frakciónk ott volt a megye irányításában. Ez így volt korrekt. Talán nem gondolta, hogy lesz annyi kapacitásom amellett, hogy alelnök vagyok, hogy még erre is oda tudok majd figyelni.

Szerintem a legnagyobb sikerünk, hogy az arányosságot 90-95 százalékban sikerült betartani. Ha az útfelújításokat nézzük, nagyon kicsik a különbségek a járások között, arányosan sikerült dolgozni. Az utolsó két évben a déli járásokban láthatóan több kilométer út újul meg, ez annak is köszönhető, hogy a számításaim szerint a korábbi években északon újítottak fel több utat. Mindig azt szoktam mondani, hogy az Excel-táblázat nem enged, és ezt elfogadták a szlovák kollégák is, meg is lepődtem, hogy semmilyen vita sem volt ebből. Nem kellett politikai nyomást gyakorolni, hittek a számoknak.

Hasonlóan alakult ez az iskolák felújításánál és a szociális intézményeknél is. Komáromban ez különösen látványos volt – ezekből a beruházásokból lakosságarányosan ez a város kapta a legtöbbet.

Említi a kulturális intézményeket. A Komáromi Jókai Színház épülete megújult, kicserélték az összes nyílászárót, ám Gál Tamás igazgató az évadzárón arról beszélt, hogy a néző nem az ablakokra, hanem az előadásra kíváncsi, márpedig a megye nem ad pénzt a művészeti tevékenységre.

Az elmúlt négy évben nem csak a színház külső nyílászárói és a külső felület újult meg, hanem a ciklus elején az én javaslatomra az öltözők is. Sőt a színház műhelyeit is felújította a megye közel 100 ezer euróért. Ami a színház működését illeti, ott a támogatások arányosak a megye színházai között, ez a pénz működésre, a színészek és a többi színházi alkalmazott bérére megy el.

Tóth Tibor igazgatósága idején nem tudtuk, hogy léteznek anyagi problémák. Akkor 4-5 darabot mutattak be egy évadban – ugyanúgy működtek, mint az Andrej Bagar Színház Nyitrán, ők hat darabot mutatnak be, többet nem, mert ennyire van pénzük.

A váltás után Gál Tamás igazgató úr mert nagyot álmodni, több darabot akart, hatot, vagy hetet. Erre viszont nem elegendő az a pénzcsomag, ami a színház számára előirányzott volt. Közben pedig jött a covid, két nagyon nehéz év, hatalmas bevételkiesésekkel – így minden összeadódott. Emellett a színház sok vendégművészt alkalmaz, ami megnöveli a kiadásokat. Ezt a gazdasági osztálynak kell arányba hoznia. Én ott látom a problémát, hogy az igazgató úr

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyar Szövetség

Nyitra megye

Választások 2022

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak